Kezdhetném és lényegében be is fejezhetném azzal, hogy számomra ez az év koncertje volt. De ebből sohasem derülne ki az, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem az első találkozás a Moby Dick zenekarral. Nem terveztem lázasan a koncerten való részvételt. Tudtam róla, írtam róla, és természetesen volt elképzelésem arról, hogy ez egy nagyon fontos buli. Fontos a zenekarnak és fontos a rajongóinak. Aztán megérkezett Schmiedl Tamás (Smici) meghívója és döntöttem. Lássuk a medvét! Azaz a bálnát!
Korán érkeztem, mert én mindig korán érkezem. Ez nálam valami beteges félelem az elkéséstől, ezért mindig mindenhova órákkal a lényeg előtt megérkezem. Bár a Club 202-be szeretek bármikor megérkezni. Így volt idő Kati főnökasszonnyal megbeszélni a megbeszélnivalót, néhány szót váltani ismerősökkel, majd végigülni a soundcheck-et, ami valamiért mindig izgalmas számomra.
Mikor fél 9-kor a Thornwill elkezdte a muzsikálást, már szép számmal voltak a klubban. Sokan érkeztek vidékről, Felvidékről, és sok olyan ismerős arcot láttam, akikkel rendszeresen " összefutok" nagyobb rendezvényeken, fesztiválokon. Fél 10 után kezdett az Eye Beyond Sight. Őket még nem láttam színpadon, de azt kell, hogy mondjam, nagyon rendben volt a produkció. Akkora már kezdtem rendesen elfáradni és bár magam is erős dohányos vagyok, a tüdőm megtelt a többiek füstjével is és a szemem olyan piros volt, hogy a tapsifülesek simán örökbe fogadtak volna. Akkor már órák óta próbálkoztam azzal, hogy pár szót váltsak Smicivel, de akárhányszor felbukkant a tömegben, rajongók vették körül, közös fotók készültek, én pedig nem akartam megzavarni. Ez az ő, és a Moby Dick napja volt. Aztán persze sikerült pár szót váltani, de a frissen oda röppent rajongók megakadályoztak minket a hosszabb trécselésben. De hát nem is ezért jöttem. Azért jöttem, hogy lássam a a Moby Dick-et színpadon.
"A soproni Moby Dick együttes az 1990-es évek elején vált országosan ismert, és a magyar színtéren meghatározó thrash metal zenekarrá. Első három albumukkal (Ugass kutya! 1990, Kegyetlen évek 1991, Körhinta 1992) teremtették meg máig tartó népszerűségüket. A Moby Dick 1999-től három éven keresztül nem létezett. 2002-es újjáalakulásuk óta folyamatosan koncerteznek és lemezeket készítenek" (forrás - Wikipédia)
Ennyit tudtam a Moby Dickről. Ennyit TUDTAM a Moby Dickről. Mikor Gőbl Gábor megkérdezte, hogy ki van először Moby Dick koncerten, csak azért nem tettem fel a kezem, mert abban az iszonyatos tömegben úgysem látta volna :) De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez már bőven a koncert közepén történt.
Mikor fél 11 felé a fények elsötétültek, majd néhány másodperc múlva mindent fény borított újra és megtörtént a teátrális bevonulás, én a Club 202 hátsó részében, a radiátoron ültem, feszülten. Lényegében odaszorultam. A fények elsötétülésével egy időben a színpad előtti tér a másodperc tört része alatt benépesült. Telt ház volt. Nagyon telt :) Szóval ültem a radiátoron, feszülten, mozdulatlanul és hagytam, hogy a zene a zsigereimig hatoljon. Néha felötlött egy gondolat bennem, hogy szeretem én egyáltalán a thrasht??? De nem volt időm ezen sokat filozofálni, mert amit láttam és hallottam, egyszerűen lenyűgözött. Néha kicsit szégyenkeztem, mikor nem tudtam a tömeggel kántálni a dalszövegeket, de nem hagytam sok időt ennek az érzésnek sem. Nem akartam, hogy bármi is megzavarjon a zene élvezetében. De nézzük a dolgot komplexen. A színpadon egy 30 éves zenekar, előttük súlyos tömeg, kezek a magasban. Leírhatatlan.
A teljes átélésből a konferanszié megjelenése zökkentett ki. Kicsit haragudtam rá, mert pár perccel előtte még az járt az eszemben, hogy ezt az élményt írnám fel magamnak "orvosságként". A zúzos zene ellenére (vagy éppen azért) valami hihetetlen nyugalom járt át és elszállt belőlem minden feszültség. De hát jött a bálna alakú torta, az erdélyi rajongók ajándéka, majd néhány falat marcipán a közönség között landolt. Majd torta és zenekar elhagyta a színpadon, de csak néhány percre. Jött a Durván, akár a vulkán, melyből az új album első klipje készült. Ekkor már biztosan tudtam, hogy fan lettem. Biztosan tudtam, hogy szeretem a thrasht, de legalábbis a Moby Dick zenekart.
6 év után jelentkezett új stúdióalbummal a Moby Dick. A soproni thrash metal az zenekar 1990-es évek elején vált országosan ismert, és a magyar színtéren meghatározó thrash metal zenekarrá. 2011 december 10-én a Club 202-ben tartották " A holnapok ravatalán" című új albumuk lemezbemutató koncertjét és ünnepelték a 30. születésnapjukat. Én ott voltam.
Köszönöm az élményt.
( Fotók - Szapy, Rockerek.hu )
Utolsó kommentek