Folytatódnak a Gólyavári Rockesték. Érdemes mindegyiket elolvasni, mert úgy lesz szép és kerek. A mai "este" kicsit inkább történelem, mint zene, de ez lényeges része az egésznek. :)
A zene, mint az önkifejezés eszköze:
Az emberiség történelmének talán leghatásosabb önkifejező eszköze a zene, hiszen már önmagában, szöveg nélkül is óhatatlanul érzelmeket, és gondolatokat ébreszt, a közösségi élet szerves részét képezi, sőt sok esetben a zene és a „körülötte létrejövő” szubkultúra teremti meg a saját közösségét. Gyakorlatilag az emberiség történetével egyidős.
Már az ősember is dobolással vagy egyéb kezdetleges hangszerek segítségével próbált kapcsolatot teremteni a szellemvilággal, a legeldugottabb törzsi kultúrák életében is jelen van minden létező vallás része. Történelmünk során nemegyszer használták katonai vagy politikai célokra. A seregek zenére vonultak hadba. A királyok, vezérek és hős vitézek tetteit dalokba foglalták, toborzódalokkal lelkesítették a férfiakat a hadba lépésre vagy más módon használták fel politikai célokra. A szovjet típusú társadalmakra például kifejezetten jellemzőek voltak a népet lelkesítő és egyben a rendszer ideológiáját hirdető úgynevezett mozgalmi dalok.
„…Fel, kommunista ifjú sereg, hajnal vezesse léptedet! Higgy terveidben, jó karodban bízz, Melletted elvtárs a KISZ...” Egységbe forraszt a KISZ dalszöveg részlet)
A zene hatékony „manipulációs eszköz”, hisz tömegeket képes megmozdítani és ennek hatásossága csak fokozható egy-egy jól eltalált dalszöveg, lelkesítő vagy épp indulatos refrén segítségével. Nem feltétlenül szükséges, hogy nyílt mondanivalót közöljön, hisz a szöveg értelmét a dallam és az ütem képes lehet teljes egészében megváltoztatni. Képes burkolt és kevésbé burkolt üzeneteket közvetíteni és különböző hatásokat elérni azoknál, akikhez eljut a dal vélt vagy valós mondandója. Adott a lehetősége annak is, hogy a hallgató - legyen az akár diák, munkás, értelmiségi, kritikus, népművelő vagy épp cenzor - teljesen más mögöttes tartalmat vél felfedezni egy adott műben, mint amit annak alkotója valóban közölni szeretne.
Sőt, ha bizonyos érdekek úgy kívánják, akkor gyakorlatilag bármelyik dalba, bármit belemagyarázhatnak. A Kádár korszakban az úgynevezett „sanzonbizottság” ezt meg is tette, hisz nagyrészt az volt a feladata, hogy a „rendszer érdekeit veszélyeztető” alkotásokat a lehető legnagyobb hatékonysággal kiszűrje, hisz az ő elfogadásuk nélkül engedélyezett formában dal nem kerülhetett a hallgatóság elé. Az olyan zenekarok dalait, mint például a P. Mobil a szövegeik vélt, vagy valós politikai tatalma miatt rendszeresen visszadobta.
A fent leírtak talán magyarázatot adnak arra a kérdésre, hogy bizonyos politikai hatalmak vagy egyéb szervezetek védekező állásponttal, vagy épp támadóan lépnek fel a „nem kívánatos” alkotásokkal szemben. Itt nem feltétlenül a szélsőséges mondanivalóról van szó, hisz például a dolgozatomban tárgyalt kultúrpolitika a hazafias érzelmű dalokat, illetve az ilyen beállítottságú zenekarok tevékenységét is nagyban korlátozta.
A cenzúrázással kapcsolatban gyakran előfordul, hogy a cenzor épp ellentétes hatást ér el, mint amit szándékozik, hisz gyakran pont a tiltás teheti vonzóvá az adott dalt vagy előadóját, így gyakorlatilag a tiltó hatalom akaratán kívül gondoskodik a népszerűsítésről.
Diktatúra és individuális gondolkodás kapcsolata:
„…nem vagy egyedül nem vagy egyedül, valaki egész éjjel hallgat nem vagy egyedül nem vagy egyedül már megint füle van a falnak…” Kontrol csoport - A félelem háza (dalszöveg részlet, megjelenés éve: 1991)
„Gondolkodom, tehát vagyok”, hisz az ember a gondolkodás által érik individuummá, így válik értékteremtővé és teszi színesebbé és gazdagabbá saját társadalmát.
A történelemben azonban jelen voltak, sőt a mai napig jelen vannak diktatúrák, akiknek nincs szükségük semmiféle egyéni látásmódra. Az ilyen típusú társadalmakban a hatalom gyakorlói a maguk módján mindent megtesznek annak érdekében, hogy az elveik és elvárásaik szerint üzemeltetett rendszer tagjainak eszébe se jusson az elvárt normákhoz képest másként gondolkodni. Amennyiben mégis „elkövetnék ezt a hibát” meg fog történni az önvizsgálatra késztetés, és az „elkövetőknek” szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy ez a fajta „lázadó magatartás” egy ilyen típusú társadalom esetében bizony semmi jóra nem vezet.
Az eleinte könyörtelen diktatúra több éves átmenetet követően „konszolidálódott” úgynevezett puha diktatúrává: A negyvenes évek hazánk történelmében sorsfordító korszakot jelentettek. A szovjet megszállástól szenvedő Magyarországon a II. világháborút követő első három év a „többpárti demokrácia” kísérletének időszaka volt. Az választásokon (1945) győztes Független Kisgazdapárt nagyhatalmi nyomásra, koalícióra lépett a szociáldemokratákkal, a Nemzeti Parasztpárttal és a Rákosi Mátyás vezette kommunista párttal. Ekkor indult hazánkban a magánvállalkozások államosítása és a sztálini mintára működő irányított gazdaság egyes elemeinek átvétele. 1946-ban a két világrendszer között „leereszkedik a vasfüggöny” és a kommunisták a háború utáni bizonytalan helyzetben ellehetetlenítették riválisaikat.
Így lettek az 1947-es „kékcédulás” választások eredményeként az országban működő egyetlen politikai erő. A Szovjetunióval kötött "örök barátsági szerződés" és az 1949-es "sztálini alkotmány” jó időre bebiztosította számukra a hatalom gyakorlását. Rákosi sztálinista diktatúrája 1948-1953 között befejezte az államosítást, kisajátította a kolhozba terelt parasztság földjeit. A diktatúra "ellenségeit" hamis vádakra épített koncepciós perekben ítéltek el, kényszermunkára küldték vagy vidékre telepítették. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után, Nagy Imre kormánya alatt az ország egy rövid időre fellélegezhetett, mígnem Rákosi ismét hatalomra került.
A Szovjet Kommunista Párt 1956 februárjában megtartott XX. kongresszusa a sztálini korszak végét jósolta, és ennek hatására Magyarországon elkezdődött a Rákosi diktatúrával szembeni ellenállás, amely 1956. október 23-án forradalom kirobbanásához vezetett. A forradalmi kormány élére Nagy Imre állt, az Ő irányítása alatt visszaállt a többpártrendszer, és hazánk kilépett a Varsói Szerződésből. A szovjet kormány a kezdeti bizonytalanságát követően a katonai beavatkozás mellett döntött, s a november 4-én megindult bevonulásával könyörtelenül verte le a forradalmat. A szovjetek által újjászervezett kommunista párt, élén Kádár Jánossal minden addigit meghaladó megtorlással mutatkozott be. A sokkhatástól sújtott országot ekkor kétszázezernyi emigráns hagyta el.
A Kádár János fémjelezte egypártrendszer társadalmának tagjai a mindennapokban eseménytelen, kényelmes, csendes látszatjólétet és konyhakész ideológiát kaptak némi rájuk erőltetett mozgalmi vidámsággal és tenni akarással fűszerezve. Az egyén személyes érdeke a tervgazdálkodásban gyakorlatilag lényegtelennek mondható, hisz a társadalmi igényt nem a nép, hanem a párt és annak propagandistái fogalmazták meg. Elgondolásuk szerint a párt céljai és a szocialista dolgozó nép monumentális tervei a mérvadóak, bármi más, ami ettől eltérő vagy ennek ellentmond, ártalmas lehet a dolgozó társadalom számára, elzüllesztheti, szétzilálhatja, megzavarhatja azt.
„…Jogaid, egyéniséged gyűlölik, robotnak néznek, elveid, önbecsülésed megtörik, a játék vérre megy…” Ossian – Menetelés a vágóhídra (dalszöveg részlet, megjelenés éve: 1993)
A fent említett gondolat a rendszer ideológiája szerint valahogy így íródott volna: Majd mi gondolkodunk, te csak legyél és tedd a dolgod.
A forradalom végül is egyértelművé tette a hatalom felé, hogy korábbi kormányzási módszereihez többé már nem tud visszatérni. Ennek köszönhetően az 1960-as években reformokkal, amnesztiával „konszolidálta a helyzetet”. Így lett a szovjet blokk országai között hazánk a "legvidámabb barakk" (vitatott értékű) pozíció birtokosa. A "puha diktatúra" szigorú ellenőrzés mellett ugyan, de megnyitotta az ország nyugati kapuit az érdeklődő külföldiek és az utazni vágyó magyarok előtt, azonban a - vasfüggöny ezen oldalán lévő, szomszédos országokhoz képest kedvezőnek mondható - reformok sem bizonyultak elegendőnek a szovjet típusú gazdaság fenntartásához.
A hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy a jól működő gazdaság látszatát fenntarthassa. Például elítélt és büntetendő magatartásforma volt a munkakerülés, így a társadalom gyakorlatilag minden tagja számára valamiféle munkát biztosított. Ez a törekvés, mint később beigazolódott, több kárt, mint hasznot okozott, hisz a munkahely megléte nem feltétlenül jelentette a hasznos munkavégzést. A szocialista társadalomra jellemző teljes foglalkoztatottság politikája már a 80-as évek közepére csődöt mondott. Jelentősen megnövekedett a "rejtett munkanélküliek" száma és egyre inkább csökkent a munkaerő-kereslet, míg végül hazánkban is megjelent a kor társadalma számára addig nyíltan „ismeretlen” jelenség, a munkanélküliség.
A „látszatjólétet” külföldi kölcsönökből is csak nehezen és rövid ideig volt képes fenntartani a pártállam, ráadásul ezek a kölcsönök hamar az ország eladósodását eredményezték, ami máig érzékelhető. Miután Moszkvában Mihail Gorbacsov vette át a kommunista párt irányítását a ránk nehezedő külső nyomás is enyhült. A rendszer összeomlásának egyértelmű jelei ekkor már tagadhatatlanok voltak. Végül az 1989-ben elért minket a demokrácia és ennek következtében, hazánk „keblére ölelte” a nyugati piacgazdaságot, minden hordalékával együtt.
„…A jelen a jövő csapdájában, a jövő a jelen csapdájában, a jelen Amerika itt van, de minek…” Beatrice – Amerika hamburgere (dalszöveg részlet 1996)
„…Róka Orbán koma Torgyán macinak ellentmond. Tóni a kígyó sziszeg, de a majom a legnagyobb gond. Árpi, a vén kecskebak megnyalja még a sót. Megmarad a káposzta is, bár nem kapott még szót…” Akela – Bolhacirkusz (dalszöveg részlet 1993)
A szociális piacgazdaság a maga sajátos megjelenési formájában már a rendszerváltást megelőzően kezdett kibontakozni hazánkban. Ennek jelei eleinte, a lazuló korlátokban mutatkoztak meg, majd szép apránként egyre nyilvánvalóbbá vált a közelgő váltakozás. A 80-as évek végére már erőteljesen ingadozott a szocializmus illúziója, és a nyíltan nem kimondott, de annál inkább érzékelhető gazdasági válsághelyzet mellé komoly társadalmi problémák is társultak. Ugrásszerűen növekedett a válások és halálozások száma, és ezekben az években vezette hazánk az öngyilkossági világranglistát.
„Lassan szívod magadba, ezt a pillanatot, érzem, hogy forró a tested, de abba hagyni még nem akarod. Ez a két lépés a végtelenbe most még túl kevés, De ha átlépünk a korláton, már nincsen szenvedés…” F.O. System – Öngyilkos vágyak (dalszöveg részlet, megjelenés éve: 1990)
„…Ha fiatal vagy, nincs esélyed, minek éljed meg az öregséget? Ha öreg vagy kaphatsz alamizsnát! Várnak téged a népkonyhák. Üvöltve hülyülsz egy primitív gitárral, hülyíted az embereket, a nagy igazsággal! És én, én is egy kicsit, sajnálom én is egy kicsit…” Beatrice – Én is egy kicsit (dalszöveg részlet, megjelenés éve: 1991)
Az akkor felnövekvő generáció a felnőttkor küszöbén teljes tanácstalanságban élhette végig az értékrend váltást.
„…Nagy árat fizettünk érted szabadság, drágább lett a lánc. A forradalom rajtunk nem segít, vége már, elmarad a nagy ünnep. Hé, mama! Azt ígérted, hogy jobb lesz majd, ha jól és sokat dolgozunk. De az idő nem dolgozik nekünk, csak megöregít.” Beatrice – Én is egy kicsit (epilógus, megjelenés éve: 1991)
„… aki élve megúszta boldogan integet nincs itt már dolgod megtette, amit lehet. Mi szeretünk téged, búcsúzzunk szépen Iván, ha hazaérsz egyszer neked is jobb lesz talán…” Auróra - Viszlát Iván (dalszöveg részlet, megjelenés éve: 1989)
A felnőtt és felnövekvő generációk körül ekkor a világ ekkor hatalmasat fordult. Hirtelen sok mindent szabad lett tenni, amire azelőtt gondolni sem lehetett. Kérdés, hogy mindezeknek mennyire volt ésszerű helye az akkori társadalomban. A régi „keleti” problémák helyét új „nyugati típusú” probléma váltotta fel, miközben társadalmunk gyakorlatilag kötéltáncot lejtett a fennmaradásért.
Vége a második estének.
Szerző : Novák Árpád
10 még gombócból is sok. Legalábbis nekem. Évekből pedig néha egy örökkévalóság. No de sikeres évekből 10, már igazán említésre és főleg megünneplésre méltó.
Utolsó kommentek