A progresszív rockzene fő jellemzője, hogy nehéz eljátszani, még nehezebb jól eljátszani és kegyetlen nehéz élvezhetően játszani. Fő veszélye, hogy könnyen torkollik egyfajta "zenei maszturbációba", nyakatekert és élvezhetetlen ritmusváltások tömkelegébe, amit az előadókon kívül, maximum a stílus megrögzött hívei képesek őszintén élvezni. Nagy fába vágja a kisbaltát aki erre a stílusra voksol, mikor zenekar alapításra adja a fejét. Az alábbi kritikát ajánlott a fentiekre való tekintettel végigolvasni!
A 2010 szeptemberétől próbáló, kezdetben - énekes hiányában -instrumentális dalokkal operáló Progtyca igen nehéz utat választott a rock világában, sőt mi több 2012. január 28. napján még egy szerzői kiadásban megjelentetett, tizenegy dalt tartalmazó lemezzel is előrukkoltak. Az anyag a "Segíts látni" címet kapta, és a csapat tagjai úgy döntöttek, ingyenesen letölthető formában a közjavára adják. A zenekari névválasztással a srácok egyértelműen utalnak választott zenei stílusukra, így nem árulnak zsákbamacskát. Ha már emlegetem a népszerű négylábú házi kedvencet, egyszerűen nem tudok megjegyzés nélkül átsiklani azon a tényen, hogy a zenekar neve hallatán minden rosszindulat és gúnyolódás nélkül a "porcica" kifejezésre asszociálok, és ez cseppet ront azon, hogy a stílushoz méltó komolysággal tudjam kezelni az anyagot. Ennek ellenére mindent megtettem ennek érdekében, mikor elindítottam a lejátszót.
A nyitó Instrumentális tétel címe - a záró MonuMetal címhez hasonlóan - egy félreérthetetlen szójáték: InstruMetal, és nem is okoz csalódást. Ének nélkül is sikerült egy élvezhető kis Hapy Metal tételt összerakni. A zenekar tagjai amúgy nincsenek híján a tehetségnek, sőt, kifejezetten jól muzsikálnak és hozzák a stílussal kacérkodó, egyébként kezdő zenekaroktól elvárható színvonalat. Egyedül az énekkel nem vagyok kibékülve, de nagy valószínűséggel, ez idővel csiszolódni és tisztulni fog.
A zenekar által kitűzött cél, miszerint "próbálják vegyíteni a dallamos témákat a súlyos metal riffekkel és a progresszív zenére jellemző stílusjegyekkel", határozottan teljesült. Az alap jó, most már csak formázni kéne és némi egyéni jelleget adni, amin pl. egy profi hangmérnök egész biztos, hogy tudna segíteni. Ha őszinték akarunk lenni, ez még nem lemez, hanem egy jó sok számot tartalmazó demó, de ez cseppet sem probléma, hisz nem kell és talán nem is szabad azonnal a legnagyobb magasságokban indítani. A kevesebb talán több lett volna, hisz a stílus megérdemli a kiváló hangminőséget.
Bőven vannak az anyagon olyan dallamok, amibe az ember hajlamos belefeledkezni, de ahhoz egy kicsit kevés, hogy önfeledten képes legyek egy szuszra végighallgatni mind a tizenegy dalt, annak ellenére, hogy alapvetően mindegyik tetszik. Barkóczi Bence és Juhász Ádám kiváló gitárosok és szerény véleményem szerint az Ő zenei teljesítményük teszi a helyenként hamiskás énektémák ellenére is igazán élvezhetővé a produkciót. Ha másért nem ezekért a gitártémákért érdemes meghallgatni a lemezt és, hogy az ének pozitívumait is megvillantsam, Zoller Marci hangjához határozottan passzol ez a kicsit melankolikusabb énekstílus és pozitívumként könyvelem, hogy nem próbálkozik indokolatlan hangmagasságokba torkolló dallamozásokkal és egyéb felesleges öntömjénezéssel. A dob és basszusszekció szintén rendben van, stabilan hozzák az alapokat, és kifejezetten tetszik a dob és gitár összjáték, minő "véletlen", hogy a zenekar Zakar Viktor dobos és a szólógitáros Bence ötletein alapszik.
Ha ki kell emelnem a "kedvenceket" az egyértelműen "A megsorvadt nappal" és az igencsak elszállósra sikerült, remek gitárszólóval megtámogatott címadó tétel. Egy kicsit dögösebb hangzással hatalmasat ütnének a dalok, bár így is élvezhető a muzsika. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből mondjuk jövőre. A srácok egyértelműen jó úton haladnak, és minden szigor ellenére azt mondom, érdemes velük megismerkedni.
Dalok:
1. InstruMetal
2. Küzdelem
3. Vedd Észre!
4. Tükörkép
5. CSDSZ
6. A megsorvadt nappal
7. A szunnyadó vulkán
8. CSDSZ II.
9. Segíts látni
10. Szabadon száll a szó
11. MonuMetal
Zenekar:
Zakar Viktor - Dob
Barkóczi Bence - Szólógitár
Fehér Csaba - Basszus
Juhász Ádám - Ritmusgitár
Zoller Márton - Ének
Szerző: Novák Árpád
Utolsó kommentek