Facebook

Utolsó kommentek

Naptár

június 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Farcry - Slaves of Chaos - lemezkritika

2012.04.01. 20:46 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

A thrash irányzat mindig is a szívem csücske volt, akár hallgatni, akár művelni kell a muzsikát. Így nem nehéz kitalálni, hogy azonnal rákaptam a mézesmadzagra, mikor erről a munkáról értesültem. Hamar neki is álltam kicsomagolni a kapott zip adagot, mely általában a kritikára váró hanganyagon kívül jobb esetben egy csoportképet tartalmaz. Majd leestem a székről, mikor észrevettem, hogy ez a csomag egy valóságos információ tárház, így a zenekar már az első dal első hangja előtt kivívta elismerésem.

A 2003. évben alakult, jelenlegi formájában 2008 óta működő Farcry tagjai idén márciusban egy igen ütősre sikerült, tíz tételt tartalmazó cséphadarással álltak elő kifejezetten extreme metalra hangolt, szerb illetőségű Grom Records gondozásában. A nemzetközi kiadónak köszönhetően, világszerte piacra kerülő első lemez, a "Káosz rabszolgái" egy minden felesleges sallangtól mentes, szög egyszerű, mégis hatásos borítóval ellátott anyag. Egy sokat sejtető intro után nyomban bele is csapnak a sűrűjébe. A dalok hossza is az ideálisnak mondható nem egész négy perces átlagot hozza, az első perctől az utolsóig földbe döngöl, mégsem folyik össze egy zúzdamaszlaggá.
 
A lemezt hallgatva rengeteg név beugrott a Casketgarden, Kreator, Obituary és még sorolhatnám. Sok mindenre emlékeztet, amit hallok, mégis egyedi. Tömény darálás és progresszív zenei határokat súroló komplex megoldások jellemzik az anyagot, a sodró blastbeat áradattól kezdve a teljesen beteg kiállásokig. A szövegek témái, mint például a vallás, félelem, élet és halál hűen követik az irányzat alapelveit.
 
Minden elvetemült extrém thrash rajongó számára kötelező ezzel a zenekarral megismerkedni, garantáltan nem okoznak csalódást. Ez maga a minőségi agyhalál.
 
Kis Tamás-gitár, ének
Kis János Benedek-gitár
Patkós Péter-bőgő
Abonyi Attila-dob
 
 
 
Szerző: Novák Árpád
 

Címkék: lemezkritika

Progtyca - Segíts Látni - lemezkritika

2012.03.20. 21:12 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

A progresszív rockzene fő jellemzője, hogy nehéz eljátszani, még nehezebb jól eljátszani és kegyetlen nehéz élvezhetően játszani. Fő veszélye, hogy könnyen torkollik egyfajta "zenei maszturbációba", nyakatekert  és élvezhetetlen ritmusváltások tömkelegébe, amit az előadókon kívül, maximum a stílus megrögzött hívei képesek őszintén élvezni. Nagy fába vágja a kisbaltát aki erre a stílusra voksol, mikor zenekar alapításra adja a fejét. Az alábbi kritikát ajánlott a fentiekre való tekintettel végigolvasni!

A 2010 szeptemberétől próbáló, kezdetben - énekes hiányában -instrumentális dalokkal operáló Progtyca igen nehéz utat választott a rock világában, sőt mi több 2012. január 28. napján még egy szerzői kiadásban megjelentetett, tizenegy dalt tartalmazó lemezzel is előrukkoltak. Az anyag a "Segíts látni" címet kapta, és a csapat tagjai úgy döntöttek, ingyenesen letölthető formában a közjavára adják. A zenekari névválasztással a srácok egyértelműen utalnak választott zenei stílusukra, így nem árulnak zsákbamacskát. Ha már emlegetem a népszerű négylábú házi kedvencet, egyszerűen  nem tudok megjegyzés nélkül átsiklani azon a tényen, hogy a zenekar neve hallatán minden rosszindulat és gúnyolódás nélkül a "porcica" kifejezésre asszociálok, és ez cseppet ront azon, hogy a stílushoz méltó komolysággal tudjam kezelni az anyagot. Ennek ellenére mindent megtettem ennek érdekében, mikor elindítottam a lejátszót.
 
A nyitó Instrumentális tétel címe - a záró MonuMetal címhez hasonlóan - egy félreérthetetlen szójáték: InstruMetal, és nem is okoz csalódást. Ének nélkül is sikerült egy élvezhető kis Hapy Metal tételt összerakni. A zenekar tagjai amúgy nincsenek híján a tehetségnek, sőt, kifejezetten jól muzsikálnak és hozzák a stílussal kacérkodó, egyébként kezdő zenekaroktól elvárható színvonalat. Egyedül az énekkel nem vagyok kibékülve, de nagy valószínűséggel, ez idővel csiszolódni és tisztulni fog.
 
A zenekar által kitűzött cél, miszerint "próbálják vegyíteni a dallamos témákat a súlyos metal riffekkel és a progresszív zenére jellemző stílusjegyekkel", határozottan teljesült. Az alap jó, most már csak formázni kéne és némi egyéni jelleget adni, amin pl. egy profi hangmérnök egész biztos, hogy tudna segíteni. Ha őszinték akarunk lenni, ez még nem lemez, hanem egy jó sok számot tartalmazó demó, de ez cseppet sem probléma, hisz nem kell és talán nem is szabad azonnal a legnagyobb magasságokban indítani. A kevesebb talán több lett volna, hisz a stílus megérdemli a kiváló hangminőséget.
 
Bőven vannak az anyagon olyan dallamok, amibe az ember hajlamos belefeledkezni, de ahhoz egy kicsit kevés, hogy önfeledten képes legyek egy szuszra végighallgatni mind a tizenegy dalt, annak ellenére, hogy alapvetően mindegyik tetszik. Barkóczi Bence és Juhász Ádám kiváló gitárosok és szerény véleményem szerint az Ő zenei teljesítményük teszi a helyenként hamiskás énektémák ellenére is igazán élvezhetővé a produkciót. Ha másért nem ezekért a gitártémákért érdemes meghallgatni a lemezt és, hogy az ének pozitívumait is megvillantsam, Zoller Marci hangjához határozottan passzol ez a kicsit melankolikusabb énekstílus és pozitívumként könyvelem, hogy nem próbálkozik indokolatlan hangmagasságokba torkolló dallamozásokkal és egyéb felesleges öntömjénezéssel. A dob és basszusszekció szintén rendben van, stabilan hozzák az alapokat, és kifejezetten tetszik a dob és gitár összjáték, minő "véletlen", hogy a zenekar Zakar Viktor dobos és a szólógitáros Bence ötletein alapszik.
 
Ha ki kell emelnem a "kedvenceket" az egyértelműen "A megsorvadt nappal" és az igencsak elszállósra sikerült, remek gitárszólóval megtámogatott címadó tétel. Egy kicsit dögösebb hangzással hatalmasat ütnének a dalok, bár így is élvezhető a muzsika. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből mondjuk jövőre. A srácok egyértelműen jó úton haladnak, és minden szigor ellenére azt mondom, érdemes velük megismerkedni.
 
Dalok:
 
1.      InstruMetal
2.      Küzdelem
3.      Vedd Észre!
4.      Tükörkép
5.      CSDSZ
6.      A megsorvadt nappal
7.      A szunnyadó vulkán
8.      CSDSZ II.
9.      Segíts látni
10.     Szabadon száll a szó
11.     MonuMetal
 
Zenekar:
 
Zakar Viktor - Dob
Barkóczi Bence - Szólógitár
Fehér Csaba - Basszus
Juhász Ádám - Ritmusgitár
Zoller Márton - Ének
 
 
Szerző: Novák Árpád 
 

Címkék: lemezkritika

Revenge of the Moment – Go Home

2012.03.13. 10:22 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

"Minden zenekar munkáját van, aki pozitívan értékeli, és ugye vannak a jól ismert kritikusok, de a lényeg akkor is az, hogy azt a pár embert boldoggá tegye a zenénk =)"

Áldás és egyben átok is, ha egy alapvetően jó műfaj berobban a köztudatba és magasra ugrik a népszerűsége. A kilencvenes években a death metal, napjainkban a metalcore éli hőskorát. Ilyenkor szinte futószalagon kezdenek termelődni az irányzat követőiből verbuválódott zenekarok, felszínre törnek a tehetségek, de ugyanígy megjelennek a vadhajtások is. A divat bőséget teremt, a bőség óhatatlanul együtt jár a sablonos középszerűséggel és a túlkínálatban elég nehéz rátalálni az értékre. Jelen esetben úgy tűnik mégis sikerült.
 
A 2010-ben alakult Revenge of the Moment biográfiájából kiderül, hogy igen rögös utat jártak meg, míg végül 2011.11.23. napján kialakult a jelenlegi felállás. A srácoknak már most sikerült letenniük az asztalra egy igen meggyőző felvételt. Jelen ismertető nyitó idézetét a zenekar Facebook profiljáról sikerült kiollóznom. A kritikusokra vonatkozó megjegyzésnek nem tudom mi volt az előzménye, lehet "jól ismertnek" kell lenni ahhoz, hogy ne tetsszen a Revenge Of The Moment zenéje?! Ez esetben mázlim van, hisz én nem vagyok az és gebedjek meg, de nekem ez tetszik. Bízom benne, hogy a srácok mihamarabb előállnak egy teljes lemezzel és nem a neten kell vadászni az eddigi egyetlen fellelhető felvétel a "Go Home" után.
 
Hogy miért tetszik, amit ezek a nyilvánvalóan teljesen őrült kölkök produkálnak? Na, ez egy jó kérdés, hisz végeredményben semmi korszakalkotó nem született, sőt a gitárszóló kifejezetten gyengécske a dob pedig igen erősen gépgyanús (Misike, ha tényleg ennyire pörög a lábad le a kalappal, de úgy nagyon) mégis együtt akkorát szól, hogy az leveri a plafont. "Sokaknak értelmetlen üvöltözésnek tűnhet az, ami nálunk az ének szerepet tölti be". Jó, és akkor mi van?! Aki nem ilyen típusú hörgésre vágyik, eleve nem hallgat ilyen zenét, ha pedig az kell, hát azt, hogy stílszerű legyek pillanatok alatt megkapja. Ha kijön a lemez elsők között szeretném hallani. Csak így tovább srácok!
Találkozunk a koncerten, remélem mihamarabb...
 
Novák Árpád
 

Címkék: lemezkritika

Let's See I'm Bleeding - Porba Hullt Világ - lemezkritika

2012.03.06. 21:01 | Metalkilincs | 1 komment

 Let's See I'm Bleeding. Mire számítasz a név hallatán? Na, pont azt fogod kapni.

A Let' See egy 2010-ben alakult banda, fiatal tagokkal, a szó jó értelemben vett rozsdás stílussal. Ennek a bandának amúgy 1990-ben kellett volna megalakulnia - a tagok többsége amúgy pont ebben az évtizedben született - és lenyomni egy rakat koncertet, mondjuk a Beyond és az Undertaking társaságában, fénymásolt, rajzolt plakátokkal, 100 Forintos belépővel és akkor még bőven teltház előtt.

A bevezetőből talán már kitaláltátok, hogy a srácok igazi mocskos thrash metalt nyomnak az arcotokba death metal elemekkel gazdagon megspékelve az alábbi recept alapján:
Magos Krissz énektémái valahol a kajabálás és a hörgés határán mozognak, van benne fantázia, de erre azért még rá kell gyúrni. A kiabálás a thrash nagyjait hivatott követni, a hörgős vokál pedig a korai Deicide muzsikáját idézi. Szergej csépel, mint a gép, ahogy azt a stílus megkívánja, de az említett gyúrás bizony a dobtudásra is még bőven ráfér. A gitárhangzás a már emlegetett kilencvenes évek jó öreg, enyhén sztaniolosan zúgó, de legalább rommá torzított hangzásvilágát idézi a basszust pedig a saját kiállásain kívül konkrétan nem sikerült kihallanom a katyvaszból, de ezt írjuk a technika rovására.
Mindenesetre pozitív jövőképet vetít lelki szemeim elé, hogy Maróti Ádám példaképeként Szuna Petit említi.
 
A zenekar www.lsib.atw.hu weboldalán megtalálható három számot tartalmazó "Porba Hullt Világ" névre keresztelt demó egy igen bátor próbálkozásról árulkodik. Az anyag születéséről nem sokat tudtam meg, de a hangzás alapján úgy vélem egy segítőkész, hangkártya bűvész haver lehetett a srácok segítségére, vagy maguknak rakták össze a felvételt.
A stílus szerelmesei - csendben megjegyzem magam is közéjük tartozom - bő húsz évvel ezelőtt bőven megelégedtek a ronggyá másolt Sodom és Kreator kazettákkal, vagy épp egy orsós magnóval és egy belógatott mikrofonnal felvett próbatermi demóval is. Ne legyünk már nagyravágyók, kérem szépen. Ez a három szám számomra kellemes nosztalgia, az életkorral némiképp ellentmondásban álló pikantériával.
 
A srácok tán szüleik, vagy egy idősebb testvér zenei ízlését örökölték. Mindenesetre a honlapon emlegetett párhuzamok, mint pl. Killswitch Engage, As I Lay Dying és Amon Amarth nem villantak be a zene hallgatása közben, a gitáros Jani pólóján szereplő zenekar neve annál inkább. Ha érdekel, mi az, nézd meg a honlapon. A zenekar koncertjeinek látogatását elvetemült old skull thrash fanatikusoknak ajánlom. Elő a szegecselt PVC dzsekikkel, farmermellényekkel és Puma cipőkkel.
 
 
 
Szerző: Novák Árpád

Címkék: lemezkritika

Moratorium - VX - lemezkritika

2012.02.19. 19:06 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

A budapesti főhadiszállással rendelkező Moratorium 2008-ban alakult meg négy taggal - Hámori "Gabe" Gábor (gitár), Szmolnik "plaskov" Péter (gitár), Sick (ének) és Tommy (dob) -, a basszusgitáros poszton történtek időközben változások, jelenleg Farkas Gyuri gyalulja a négyhúrost.

Amikor először hallottam a zenekarról, erősen elgondolkodtam, hogy mégis mi vihette rá a tagokat arra, hogy a "haladék" nevet válasszák. Ki és mire kap türelmi időt, de főleg miért?
 
Nos, ha van haladék, ha nincs, a srácok előrukkoltak egy igen húzósra sikerült - introval együtt - hat számot tartalmazó EP anyaggal. A leegyszerűsített megnevezés szerint a Moratorium egy death metal banda. Az igencsak sokatmondó - és rendkívül igényesen megszerkesztett - borítóval ellátott "VX" EP-t hallgatva inkább a deathcore,grindcore, metalcore  jelzők ugranak be.
 
A hangzás teljesen elfogadható, az intro is nagyon el lett találva – a hangulata olyan, mint egy nagyon jól sikerült számítógépes játék háttérzenéje. A felvezetést követően nincs kegyelem, belecsapnak a sűrűjébe és innentől gyakorlatilag folyamatosan hömpölyög egészen a végéig, a zene nagyon beteg. A "Creation of Your Mind" végén hallható reggae részen konkrétan besírtam, az azt követő "Pain comes closer" fogászati fúróján már dőltem a röhögéstől...hatalmas! Koncerteken egész biztos komoly csontozás lehet az első sorokban.
 
A dallamosabb zenét kedvelők messziről kerüljék el a zenekart, mert félő, hogy sokkot kapnak. Kizárólag elvetemült extreme metal hívőknek ajánlott az anyag, de nekik nagyon. Sick az orális zajkeltés - éneknek titulálni valahogy nem tudom - igen széles tárházát vonultatja fel, van itt "disznóvisítás", hörgés, károgás és minden, amire egy elvetemült beteges dobhártya vágyhat, a gitárok megszólalásán lenne még mit javítani, de amúgy élvezhető.
 
A maga stílusában a Moratorium simán megállja a helyét, sajnos élőben még nem volt alkalmam elcsípni őket, de ha egy kis darálásra vágyom, egész biztos felkeresem majd valamelyik fellépésüket, nem tudom, egy ilyen anyagra mit reagálhat egy olyan hallgató, akinek ez a stílus teljesen idegen, nyilván egy szám után kikapcsolja, de nekem nagyon is bejött. Durva, morbid, mégis precízen összerakott zene.
 
 
Szerző: Novák Árpád

Címkék: lemezkritika

Animid Effect - Engramosis - lemezkritika

2012.02.11. 13:30 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Az utóbbi időben nem túl megnyugtató hírek érkeznek a zenéjükben a Thrash/Death/Progresszív Metal/Metalcore jegyeit groove témákkal ötvöző Animid Effect háza tájáról. Kilépések, új tagok keresése, az elmúlt 10 év hullámvölgyei, röviden semmi jó, és a srácok mégis talpon maradtak. Mi ez, ha nem harci szellem?

Pedig van ebben a bandában szufla rendesen, és bár 10 év alatt két nagylemez a laikusok szemében talán nem olyan nagy szó, mégis iszonyatos munka áll a háttérben. Önerőből egy zenekart fenntartani nem kis teljesítmény, főleg, ha a fellépésekből, még a ráfordított költségek is csak olykor-olykor jönnek vissza, ami egy ilyen kaliberű zenekarnál elég szomorú tényként könyvelhető el. 
 
A 2011. év végén megjelent Engramosis lemez nem okozott csalódást. Slágerbarát hallgatóknak viszont nem javasolnám a fogyasztását, hisz a gyengébb idegzetűeknek nagyjából a harmadik track környékén megfeküdné a gyomrát. 
 
A nyitó „sodróvonal” című témát valahogy nem igazán értem. Olyan a hangulata, mint mikor anno húsz éve Walkman-el hallgattuk a kazettákat és merülő félben lévő elemmel elkezdte húzni a szalagot. Annyi bizonyos, hogy ha másra nem is, de arra mindenképp jó volt ez a bevezető, hogy kicsit rávilágítson az új tag, Balogh Márton (billentyűs) érkezésére, hisz ebben az alig másfél percben az effektek igen szép tárházát zúdítja a gyanútlan hallgatóra. Az ezt követő „Dimorf” viszont garantáltan ledarálja minden kétségünket, ez bizony Metal a javából.
 
Az ezt követő „Erdő” az egyik személyes kedvencem a lemezről. A szövegvilága sokkal inkább illik, mondjuk egy Nightwish jellegű csapathoz, és valahogy pont ez az ellentmondás benne az igazán szép. Ha már a kedvenceknél tartunk, rögtön ezután következik a táncba hívó témákat felvonultató „Behunyt szemmel”. Az ilyen dalok miatt mentem haza anno tizennyolc évesen egy-egy koncertről iszonyatos zúzódásokkal tarkítva, enyhén véres Obituary pólóban, lemoshatatlan vigyorral a képemen. 
 
A leghosszabbra nyúlt és egyben legizgalmasabb tétel az igen elszállós, keleties hangulatú dallamokkal indító „Azon a napon” egy igazi Metal ballada a betegebb fajtából, ráadásul kegyetlenül jó szöveggel.
Térjünk ki kicsit az egyéni teljesítményekre is. Marci groove témái határozottan jót tesznek az összhangnak. Steixner Máté dobos megbízhatóan hoz minden témát, ami egy ilyen jellegű zenéhez szükséges. Greskó Károly ”Roy” gitárjátéka finoman szólva odacsap, a hörgések terén is nagyon rendben van a srác, a dallamok tekintetében azonban még van mit fejlődni, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sok hasonló zenekar eleve két énekessel operál, arról nem is beszélve, hogy Roy egyben gitáros is - ez bizony nem kis teljesítmény -
 
Az ikrek, Balogh Ádám és Balogh István kilépése most nyilván egy teljesen új korszakot indít a zenekar életében, és mint minden átalakulás ez sem lesz egyszerű. Roy legutóbbi nyilatkozatából azonban süt a kitartás és tenni akarás. Ezek a srácok imádnak zenélni, és nem hinném, hogy könnyen feladják a harcot. Egyértelműen van még hova fejlődni, mindemellett azt kell, hogy mondjam, második albumnak ez az anyag pont megfelelő. 
 
A zene kifejezetten élvezhető minőségben szól, bár egyértelműen nem egy nagy költségvetésű anyag. A lemezen jó néhány helyen jelentős W.M.D. párhuzamot vélek felfedezni – főleg az „Embergyár” című tételben - , ami, ha úgy tetszik bóknak is tekinthető, hisz a Watch My Dying igen komoly alkotásokat tett már le az asztalra a hazai extrém/progresszív Metal berkekben. Ha már a párhuzamoknál tartunk, az anyag hangzását, zenei megoldásait és hangulatát tekintve az underground berkekben a kétezres évek elején ismert zenekar, Athar „Átmeneti” című anyagára emlékeztet. A névadó Athar ezen a lemezen a dobok mögött foglalt helyet, mostanában, mint a Csejtey zenekar gitárosa lehet ismerős az extrém Metal világában jártasoknak.
 
 
A lemez talán legnagyobb pozitívuma a folyamatos kibontakozás, hisz az anyag a végére teljesedik ki igazán, így egész egyszerűen nem lehet megállni egy-egy dalnál, végig kell hallgatni. Ezen a lemezen nincs töltelék dal, megfontoltan lett összerakva. Kíváncsi lennék hány dalból választották ki Royék ezt a 11 remek tételt. A záró „Naulon” a nyitó tétel folytatása, ami kellemesen vezeti le a feszültséget Varga Betty meseszép dallamaival, bár a „kazettahúzós” érzés itt is bevillan.
 
Kedvcsinálónak legyen elég ennyi, kár lenne viszont az album minden egyes mozzanatát írásba foglalni, hisz mindenkinek adott a lehetőség, hogy saját, egyéni benyomásai szerint értékelje a hallottakat. A lemez ugyanis legálisan és ingyenesen letölthető itt: 
 
 
Kellemes zenehallgatást mindenkinek, a srácoknak pedig erőt az újrakezdéshez.
 
Szerző: Novák Árpád
 
 
 

Címkék: lemezkritika

KONTROLLZÉ – Bejövő (3) - lemezkritika

2012.01.23. 21:28 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Minden előzmény nélkül és teljesen váratlanul jutott el hozzám a Kontrollzé zenekar Bejövő című EP-je. Hirtelen azt sem tudtam hová kapjak…Mit kezdjek én egy ilyen jellegű, számomra kissé idegen világból érkező, alternatív, a nyolcvanas évek avantgárd zenéit idéző, saját bevallásuk szerint „az angolszász gitárzeneihagyományokból”* építkező zenekarral? Nos, a kérdés hamar eldőlt, ugyanis rendesen rákattantam erre a teljesen elvont, néhol borongós, néhol vidám, néhol táncba hívó, néhol füstös és züllött bárzenére (és jelenesetben a bárzene, nem a „bár ne hallanám” poént idézi).

 Hogy miért bárzene? Mert egy ilyen zenei kíséret mellett még a leglepukkantabb, virágos tapétás, kockásterítős, műbőrfoteles „alter lokálban” is simán képes lennék kivárni egy végigivott éjszaka után az első buszt/metrót/vonatot/zeppelint vagy bármit, ami tovább visz a reggeli ájulás felé.
 
 A nyitó dal a „Félig – Egészen” olyan fantasztikus trombita dallamokkal indít (Takács és Kiss Laca jóvoltából), hogy menten a plafonon landol a kedves hallgató…és a gitár ekkor még meg sem szólalt. Ilyen dalokat hallgatva kit érdekel, hogy hétfőn este 20.30 körül esélyem sincs olyan szintre tudat módosulni, hogy ezekből a szövegekből akár egy fél szót is megértsek, bár ezt, mint gyakorlott Isten Háta Mögött hallgató, már megszoktam.
 
Apropó IHM! Talán Ők az egyetlen párhuzam, akik beugrottak, csak a Kontrollzé valahogy sokkal visszafogottabb. Amúgy lehet, csak azért ez az elsődleges párhuzam, mert a Quimby zenéjét nagyon nem ismerem és valahogy nem is érzek rá túl sok indíttatást, hogy jobban megismerjem...mert
Most jön az a rész, hogy meg kell hallgatnom megint a „Félig –Egészent”…bocs, de főleg a dal eleje miatt…ez a trombita függőséget okoz…miért nincs több???? Legyen! Na, a kedvemért! :)
 
Most elkezdhetném ecsetelgetni azt, hogy nagyon jó a hangzás, meg kő profi zenészek adják elő az egészet. Ha kazettán játszanám le, azt mondanám, rongyosra hallgatom ezt a három számot, és valahogy kezd nem érdekelni, hogy miből áll össze ez a hangulat. A sörben sem az érdekel, hogy miből főzték, hol termett a komló, vagy ki készítette a hordót…csak az a fontos, hogy elég hideg és frissen van csapolva. Így vagyok ezekkel a dalokkal is. Elemezgethetném hangról hangra, lenne mit. Van itt zongora, meg hápogós gitár, de még milyen hápogós. :)
 
Ja, és tetszenek az ellentétpáros dalcímek, az „Akik félig nyomják, félig halottak, akik teljesen rég azok” rész is. Hogy miért pont ez? Fogalmam sincs…de nem is számít…ez a zene JÓ. Mindenkinek csak ajánlani tudom, még azoknak is, akik sosem hallgattak ilyen jellegű muzsikát…egyszer ezt is ki kell próbálni, én sokszor fogom. Ez az anyag most szépen kúszik fel az MP3 lejátszómra, hogy átrángasson a túlhajtott hétköznapokon.
Azt is kiderült a háttérinfókat olvasgatva, hogy a felvétel több mint fél évig készült, ami átlagban két hónapot jelent számonként. Hogy megérte-e a fáradozás és a végeláthatatlannak tűnő munkálatok?
 
Szerintem igen, bár könnyű ezt mondani, így kívülállóként. Egy biztos: A felvételeken nagyon is hallatszik, hogy a srácok rendesen odatették magukat. Várom az új lemezt és be kell szereznem a régieket. Amúgy a legutóbbi lemez  „A reklámok szünetében”  letölthető www.kontrollze.hu
oldalról, és le is töltöm, tegyétek ezt ti is. Legális élvezet. :)
 
A dalok:
Félig- Egészen
Szeret – Nem szeret
Minden - Mindenkinek
 
A zenekar:
Szakáll Csaba - gitár
Kutrás Csaba - basszus, elektronika
Nagy Ferenc Attila - ének, gitár
Kiss Viktor  - dob
László Zoltán - billentyűs hangszerek, vokál
 
A felvételeket J. Nagy Zsolt készítette Karcagon
Trombitált - Takács László és Kis László
Borító - Kun Ádám
 
 
szerző : Novák Árpád
 

Címkék: lemezkritika

süti beállítások módosítása