Metalkilincs

Aki naponta BKV-val jár, most biztosan felkapja a fejét. Hogy lehetnek bárkinek is élményei egy villamoson eltöltött utazás után!? Higyjétek el, lehetnek!

Több mint 20 éve nem ültem villamoson. A hihetetlen sebességgel száguldó járműből akkor még olyan feliratokat lehetett látni, mint Röltex, Közért és Úttörő Áruház. Ma inkább a Toyota, Raiffeisen Bank és társai vigyorognak ránk a háztetőkről.

De nem is városnézés céljából szálltam ma fel a 2-es villamosra. A Magyar Dal Napja keretein belül megrendezett Dallamos Villamos akcióra voltam kíváncsi. Na, meg persze a Cherokee-ra és a Borgia zenekarra.

A villamos indulását már sokan várták. Érdeklődők és tévések egyaránt. Én próbáltam megfelelő pozíciót találni ahhoz, hogy tudjak néhány fotót készíteni a zenekarokról, elsőnek a Cherokee-ról. Volt egy hivatásos fotós is, akinek szintén komoly küzdelmet jelentett odaférkőzni a zenekarhoz, konkrétan a tévésektől. Kicsit olyan volt az egész, mint ha egy világhírű zenekar szállt volna fel az BKV ütött-kopott járgányára. Mindenesetre nagyon élveztem a szitut.
A zenekar gyorsan összerendezte magát a körülbelül 2 négyzetméteren, és nekikezdtek a műsornak. Előtte az egyik tévés stáb készített velük egy gyors interjút, majd lényegében a koncert90%-át rögzítették is.

Próbáltam a heringpózból kimozdulva körbetekinteni. Az utazóközönség vegyes érzelmeket mutatott a zene hallatán. Szerencsére a többség fej-és lábmozgása arra engedett következtetni, hogy bár szokatlan az, ami most történik, túlzottan nincsenek ellenére a dolognak. 

A legmókásabb mégis az volt, ahogy az utca embere reagálta le a villamosról kiszűrődő zajokat. A kettes villamos útvonala talán Budapest egyik legszebb és legpatinásabb részein vezet keresztül. Belgrád rakpart, Dunakorzó, Széchenyi rakpart, Kossuth tér. A Dunakorzón, a teraszon üldögélők kezében megállt a pohár, és egy másodpercre a pincér is elfelejtette a felvett rendelést. A hatás frenetikus volt!

A külföldiek is tátott szájjal ( szó szerint) hallgatták a villamosról kiszűrődő zajokat és érthetetlenül álltak az eset előtt. A 25 perces utazás végén a Cherokee-t egy kisebb csapat vette körül és én örömmel nyugtáztam, hogy új rajongókra leltek.

Mivel az autóm a város másik végén maradt, nem volt mit tenni, visszaszálltam a villamosra. Na jó, nem csak azért :)  A profi szervezésnek köszönhetően a visszautat a Borgiával tehettem meg. A forgatókönyv lényegében ugyanaz volt. Sok érdeklődő, kamerával rohangáló tévések, interjú, majd kezdődött a muzsikálás.

Bár a Borgia dalai, az átlagember számára  egy icipicivel emészthetőbbek mint a Cherokee nóták, maga a tény, hogy egy zenekar a villamos csücskébe szorulva koncertet ad az utazóközönségnek, ez semmilyen körülmények között nem normális dolog :)

Így a hatás a visszafele úton is teljesen megegyező volt, mint a Cherokee koncertje esetén. Zoli, a zenekar gitáros/énekese rosszul választotta meg a "villamosonállvazenélünkésközbenpróbálunkamikrofonbaénekelni"pozíciót, így néha megfogtam,hogy el ne dőljön. De kit érdekel?! Az utasoknak tetszett amit láttak és hallottak. Tapsoltak, énekelték a refrént, és a végén volt  autogram osztás illetve  pár cd is elajándékozásra került.

Volt  pár olyan rendezvény, koncert, egyéb zenei megmozdulás, amit különböző okokból roppant sikeresnek éltem meg. Olyanok, amikre jó visszagondolni, mert sokat adtak nekem és a zenészeknek is. Ez a mai két óra, amit a 2-es villamoson eltöltöttem, minden szempontból dobogós helyre került ezen események sorában.

Mikor először írtam erről a kezdeményezésről, azt írtam, hogy kár, hogy nem nekem jutott eszembe. Most csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy ez valakinek egyáltalán az eszébe jutott. 

Bár nem volt nagyszínpad, sőt színpad sem volt. Nem lehetett kérni "még egy kicsit" a kontrollba, mert az sem volt. Ami viszont volt: nagyszerű hangulat, komoly médiaérdeklődés és ami a legfontosabb, olyan emberekhez jutott el a villamosozó zenekarok muzsikája, akikhez e kezdeményezés nélkül talán soha.