Túl vagyunk a felén. Ez az a pont, mikor már lassan körvonalazódik a középdöntő mezőnye. Természetesen az elkövetkezendő két fordulóban még várnak ránk, és persze rátok új tehetségek, de minden alkalommal van két-három olyan zenekar, aki rendesen feladja a leckét a zsűrinek.
De nézzük a tegnap estét. A probléma arra van, hogy megoldjuk. :) Tegnap este az a helyzet állt elő, hogy a két budapesti zenekar nem tudott időben megérkezni, ezért borult a sorrend. Nem kicsit. Ez csak abban az esetben rossz, ha egy zenekar rajongókat hív meg és mégsem a neki kiírt időben lép színpadra. Rajongók pedig voltak. 8 óra magasságában azon gondolkodtam, hogy hova fog elférni ennyi ember. Mert jöttek és jöttek. Tele volt a klub, és a dohányzónak kialakított előtérben sem nagyon lehetett megmoccanni.
Bár nagyon nem örültek neki a srácok, mégis a győri Road Stone kezdte a bemutatkozást. Mikor a beállásuk során felcsendült, hogy " zöld csillag kihunyt az égen....", mindenkinek összeszorult torka és csend lett a kávézóban. Tudnak-e majd a mai zenészek olyan slágereket írni, ami 30 év múlva hasonló hatással lesz az utánunk következőkre...? Nos, a Road Stone egy fiatal győri csapat, akik komolyan veszik a zenélést. A velük illetve hozzájuk érkezőkből kiderült, hogy vannak, akik segítik őket ebben a törekvésben. Nem is nagyon lehet ezt másként.
Az utolsókból lesznek az elsők. Na, jó, másodikak. Oda-vissza 500 kilométert utazott azért a Southern Comfort, hogy bemutatkozhasson Budapesten. A távolság miatt ők lettek volna az est utolsó fellépői, de a kavarás miatt a második helyre kerültek. Hát mit mondhatnék? A huuuuu meg áááááá úgysem mondana nektek semmit sem. Ezt látni és hallani kell. Ne szépítsük! Ez úgy, ahogy van, profi volt. Ennyi.
Na, jó, segítek. :) Blues rock. Ez volt az a produkció, ami könnyen befogadható és eladható. A fesztiválszervezők álma.
Az utánuk következő WetSkin sajnos megszenvedte a kavarodást. Az eredetileg elsőnek fellépő Álomút zenekartól kért cuccot, de náluk a dobost elvitte a mentő. Szerencsére nem a kávézóból, de így is volt probléma bőven. A WetSkin esetében írtam fel először, hogy milyen jó hangú az énekes, és ezt szerencsére még többször papírra vetettem az est során. A WetSkin egy fiatal veszprémi formáció, egy valóban jó hangú énekessel. Ugyanezt tudom elmondani az Álomút zenekarról, akik egy beugró dobossal adták elő műsorukat. Az énekes nem csak jó hangú, hanem egy igazi metal fazon, hosszú szőke hajjal, bőrnaciban. Én ehhez a fazonhoz az előadott zenét kicsit lájtosnak éreztem, de szerintem alakul még ez.
A Progress Hard Rock szintén egy jó hangú frontlánnyal bír. Bár a produkció megosztotta a zsűrit, összességében elég jó helyen végeztek. A Progress Hard Rock után beállt az eredetileg tervezett sorrend és a kávézóban is egyre többen lettek. Dicséretes volt, hogy a már bemutatkozott zenekarok sem rohantak rögtön haza, hanem megtisztelték jelenlétükkel az utánuk következőket is. Így a szolnoki Tűzerő zenekar produkcióját is, ami egy igazán energikus előadás volt, remek hangszeres tudással megspékelve. Katonás, feszes, jó. A Rákóczifalváról érkezett Mirodam zenekart már ismertem. Sőt! Őket ismerhetik azon kedves rock rajongók, akik rendszeres hallgatói a Rockpanoráma műsornak. Szolnok és környéke sok jó zenekarral bír, remélem a srácoknak sikerül kitörni ebből a körből és többször bemutatkozni a fővárosban.
A Senor zenekar szintén egy olyan banda volt, ami erősen megosztotta a zsűrit. A Senor 1985-ben alakult, később feloszlott majd újra összeállt. A fiatal billentyűs lány talán még nem is élt 1985-ben, de ez a vérfrissítés jót tett a zenekarnak. Én még hallgattam volna őket...
Az elején azzal kezdtem, hogy mindig van két-három olyan banda, aki feladja a leckét. Így volt ez a fertőszentmiklósi Paradigm Shift esetében is. A zenekar eredetileg instrumentális formációnak indult, nemrégiben csatlakozott hozzájuk egy énekes. A három előadott dalból az első még az énekes nélküli korszakból származott. Hát mit mondjak? A víz levert. A progresszív metal sem nem rádióbarát, sem nem könnyen emészthető. De srácok, ez brutális volt! Állak leestek, szőrszálak felálltak. :) Az viszont el kell mondanom, hogy stratégiailag én nem így terveztem volna a három dal előadását. A második dalnál már színpadra lépett az énekes is és úgy tűnt, hogy még nincsenek igazán összeszokva, illetve a frontember még nem igazán tudja a szerepét. Ez egy picit visszavett a lelkesedésből. A harmadik nótánál az énekes már sokkal magabiztosabb volt, de biztos vagyok benne, hogy ha megmaradnak az instrumentális vonalon, a produkció még ennél is jobban ütött volna. Ettől függetlenül gratula!
Nos, az utolsónak fellépő miskolci Progtyca egész este nyugodtan és szinte láthatatlanul várt a sorára. Tudtam, hogy ott vannak, valahol, bár nálam nem jelentkeztek be. :) Az alig 1 éve létező formáció szintén a progresszív metalt műveli, nem is rosszul. Sok van ezekben a fiatalokban, remélem, hogy hallok még róluk.
Tegnap este 10 zenekar mutatkozott be a Pulzus tehetségkutatón. Függetlenül a zsűri pontszámaitól, mindannyian felkészülten és igazán elszántan érkeztek a megmérettetésre. A fő csapás vonal a hard rock volt, de a két progos cuccot is elbírta a közönség. Túl vagyunk a felén, ismét megismertünk új zenekarokat, új tehetségeket.
Jövő héten jövünk újra, gyertek Ti is!
Utolsó kommentek