A Szabadtéri színpad, sok tatabányainak egy a fiatalságában fontos szerepet betöltő hely, ha tetszik szimbólum. Legalábbis az volt egyszer… Sajnos a nemtörődömség, a hibás döntések, és az idő vasfoga együttes erővel rombolta le a város egy olyan jellegzetes pontját, ami 1959-es megnyitása óta szórakoztatta a tatabányaiakat, kortól, ízléstől és nemtől függetlenül.
De ássuk magunkat kicsit mélyebbre ebben a témában. A tatabányai Szabadtéri Színpadot 1959-ben hozták létre, társadalmi munkával, adományokból. Itt jelezném, hogy igen, akkor volt igény arra, hogy a nyári hőségben a szabad ég alatt előadóművészek szórakoztassák a közönséget. De ugorjunk tovább a 70-80as évekre.
Az akkori fiatalság részesülhetett abban a szerencsés élményben, amiben sajnos ez idő tájt születettek már nem. Volt egy hely a városban, ahol az akkori Magyarország nagy zenekarai léptek fel, színesítve a tatabányai zenei életet. Persze nem lehet mindenkit megemlíteni, de megfordult itt anno az EDDA, a P.Mobil, Deák Bill Gyula, Hobo Blues Band, és sokan mások. Nyílván sokan most vitába szállhatnának, hogy tulajdonképpen a Rock élet tűnt-e el vagy maga a színpad? Természetesen mind kettő, nem kell valakinek feltétlenül szeretnie a rock zenét, nem erről van szó, de gondoljunk bele hogy egy lényegében a városban helyet foglaló, liget által övezett központban van egy olyan intézmény ahol tánccsoport, színművészek, előadóművészek, egyszóval bárki, aki hozzájárul a szórakozáshoz felléphetne… Na, igen, léphetne, hogyha az idők folyamán ezt az épületet nem ítélték volna halálra.
A fentihez képest ez a kép 2008-ban készült a már ekkor is gyalázatos állapotban lévő épületről, ami mára még lejjebb sűlyedt az enyészet mocsarában.
Az utóbbi időben gyakran tűnik fel online és nyomtatott sajtó oldalain egyaránt az „izgató” kérdés, hogy miért mennek el, illetve miért nem jönnek Tatabányára a fiatalok. Persze itt nem arról van szó, hogy ha színpad ma is állna, Tatabánya lenne a megye „fővárosa”, mert ezt kijelenteni butaság lenne.
Abban viszont egyetérthetünk, hogy ha a város lehetőséget biztosítana arra, hogy a mai fiatalság ( akiket a pontosság kedvéért határoljuk be 18-25 év közé hiszen itt már keresőképes rétegről beszélünk ) aki annak küszöbén áll hogy eldöntse hol szeretne élni, és dolgozni, szóval ha ennek a rétegnek azt is biztosítaná a városvezetés, hogy legyen egy hely ahol „kitombolhatják” magukat, akkor nem az a jól ismert érzés köszönne vissza, hogy péntek, vagy szombat este van, és nincs mit csinálni…
Pedig a lehetőség adott lenne. Ugyan szomorú tény hogy az épület statikailag annyira rossz állapotba került, hogy mára csak egy romról beszélhetünk, aminek felújítására nincs lehetőség, vagy ha lenne is többe kerülne, mint egy új épület felhúzása.
A képek is szomorú bizonyítékai egy korszak leáldozásának. Nem az első eset, hogy ez a téma papírra kerül, és nem az első eset, hogy valaki megpróbálja felvenni a kesztyűt és küzd azért, hogy a mai ifjúság is megkaphassa azt az élmény áradatot, amit a szülei kaptak egykoron. De mindig ugyan annak a falnak ütközik az, aki próbálkozik, méghozzá a csónakázó tó szimbolizálja ezt a falat.
Az utóbbi 10 évben már biztos, minden „nagyobb” rendezvényt a helyi nevezzük tó körül szerveztek, ami kapcsán csak néhány alapvető probléma merül fel. Nyáron a tó közelsége miatt minden rendezvényre ellátogató küzdhet a szúnyogok hadával, mindezt úgy, hogy ha a rendezvényt megelőző nap esetleg esett az eső, akkor fél kg sarat is magunkkal cipelhetünk egy 30perces séta után. Habár örülnünk kellene, hogy lehetőségünk nyílhat arra, hogy beülhetünk egy „hangulatos” sörsátorba, mellettünk zakatolnak a búcsúsok körhintái, csattognak a légpuskák a pálcás céllövöldében, és ha ez még nem lenne elég a nagyszabású közönségnek a sörsátor „színpadán” olyan grandiózus fellépők mutatják meg magukat, mint a helyi fúvószenekar 100X-ra vagy letűnt sramli-zenészek hada, mert lássuk, be ez kell a népnek... Panem et Circenses.
Nyilván nem kritizálnám ezt a lehetőséget, ha a város adottságai csak ezt tennék lehetővé, mondhatnám úgy, hogy örülnénk, hogy legalább itt történik valami. De ébresztő.. 30 évig remekül szólhatott a Rock egy park közepén, úgy hogy a lakók nem estek az emberek torkának este 8 óra! után, hogy túl hangos a zene…
Zárásképpen pedig még két kép arról, hogy mit hagyott a város széthullani, miért tartunk ott, hogy megyeszékhely vagyunk szabadtéri színpad, igényes élőzene nélkül, pedig a legtöbb nagyváros rendelkezik vele, és miért engedtük, hogy egy olyan épület, ami az egykori tatabányaiak önfeláldozásából, adományaiból és munkájából jött létre, az most néhány ember döntése végett roskadozik, kigúnyolva, és ledöntve, az egykori városlakók hagyatékát.
Holott lenne rá igény…Ugye?
Boltsek Roland
Utolsó kommentek