Facebook

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Első találkozásom a Fehér Bálnával - Club 202 - 2011.12.10.

2011.12.11. 12:36 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Kezdhetném és lényegében be is fejezhetném azzal, hogy számomra ez az év koncertje volt. De ebből sohasem derülne ki az, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem az első találkozás a Moby Dick zenekarral. Nem terveztem lázasan a koncerten való részvételt. Tudtam róla, írtam róla, és természetesen volt elképzelésem arról, hogy ez egy nagyon fontos buli. Fontos a zenekarnak és fontos a rajongóinak. Aztán megérkezett Schmiedl Tamás (Smici) meghívója és döntöttem. Lássuk a medvét! Azaz a bálnát!

Korán érkeztem, mert én mindig korán érkezem. Ez nálam valami beteges félelem az elkéséstől, ezért mindig mindenhova órákkal a lényeg előtt megérkezem. Bár a Club 202-be szeretek bármikor megérkezni. Így volt idő Kati főnökasszonnyal megbeszélni a megbeszélnivalót, néhány szót váltani ismerősökkel, majd végigülni a soundcheck-et, ami valamiért mindig izgalmas számomra. 
Mikor fél 9-kor a Thornwill elkezdte a muzsikálást, már szép számmal voltak a klubban. Sokan érkeztek vidékről, Felvidékről, és sok olyan ismerős arcot láttam, akikkel rendszeresen " összefutok" nagyobb rendezvényeken, fesztiválokon. Fél 10 után kezdett az Eye Beyond Sight. Őket még nem láttam színpadon, de azt kell, hogy mondjam, nagyon rendben volt a produkció. Akkora már kezdtem rendesen elfáradni és bár magam is erős dohányos vagyok, a tüdőm megtelt a többiek füstjével is és a szemem olyan piros volt, hogy a tapsifülesek simán örökbe fogadtak volna. Akkor már órák óta próbálkoztam azzal, hogy pár szót váltsak Smicivel, de akárhányszor felbukkant a tömegben, rajongók vették körül, közös fotók készültek, én pedig nem akartam megzavarni. Ez az ő, és a Moby Dick napja volt. Aztán  persze sikerült pár szót váltani, de a frissen oda röppent rajongók megakadályoztak minket a hosszabb trécselésben. De hát nem is ezért jöttem. Azért jöttem, hogy lássam a a Moby Dick-et színpadon.
 
"A soproni Moby Dick együttes az 1990-es évek elején vált országosan ismert, és a magyar színtéren meghatározó thrash metal zenekarrá. Első három albumukkal (Ugass kutya! 1990, Kegyetlen évek 1991, Körhinta 1992) teremtették meg máig tartó népszerűségüket. A Moby Dick 1999-től három éven keresztül nem létezett. 2002-es újjáalakulásuk óta folyamatosan koncerteznek és lemezeket készítenek" (forrás - Wikipédia)
 
 
Ennyit tudtam a Moby Dickről. Ennyit TUDTAM a Moby Dickről. Mikor Gőbl Gábor megkérdezte, hogy ki van először Moby Dick koncerten, csak azért nem tettem fel a kezem, mert abban az iszonyatos tömegben úgysem látta volna :) De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez már bőven a koncert közepén történt.
 
Mikor fél 11 felé a fények elsötétültek, majd néhány másodperc múlva mindent fény borított újra és megtörtént a teátrális bevonulás, én a Club 202 hátsó részében, a radiátoron ültem, feszülten. Lényegében odaszorultam. A fények elsötétülésével egy időben a színpad előtti tér a másodperc tört része alatt benépesült. Telt ház volt. Nagyon telt :) Szóval ültem a radiátoron, feszülten, mozdulatlanul és hagytam, hogy a zene a zsigereimig hatoljon. Néha felötlött egy gondolat bennem, hogy szeretem én egyáltalán a thrasht???  De nem volt időm ezen sokat filozofálni, mert amit láttam és hallottam, egyszerűen lenyűgözött. Néha kicsit szégyenkeztem, mikor nem tudtam a tömeggel kántálni a dalszövegeket, de nem hagytam sok időt ennek az érzésnek sem. Nem akartam, hogy bármi is megzavarjon a zene élvezetében. De nézzük a dolgot komplexen. A színpadon egy 30 éves zenekar, előttük súlyos tömeg, kezek a magasban. Leírhatatlan. 
A teljes átélésből a konferanszié megjelenése zökkentett ki. Kicsit haragudtam rá, mert pár perccel előtte még az járt az eszemben, hogy ezt az élményt írnám fel magamnak "orvosságként". A zúzos zene ellenére (vagy éppen azért) valami hihetetlen nyugalom járt át és elszállt belőlem minden feszültség. De hát jött a bálna alakú torta, az erdélyi rajongók ajándéka, majd néhány falat marcipán a közönség között landolt. Majd torta és zenekar elhagyta a színpadon, de csak néhány percre. Jött a Durván, akár a vulkán, melyből az új album első klipje készült. Ekkor már biztosan tudtam, hogy fan lettem. Biztosan tudtam, hogy szeretem a thrasht, de legalábbis a Moby Dick zenekart. 
 
 
6 év után jelentkezett új stúdióalbummal a Moby Dick. A soproni thrash metal az zenekar 1990-es évek elején vált országosan ismert, és a magyar színtéren meghatározó thrash metal zenekarrá. 2011 december 10-én a Club 202-ben tartották " A holnapok ravatalán" című új albumuk lemezbemutató koncertjét és ünnepelték a 30. születésnapjukat. Én ott voltam.
 
Köszönöm az élményt.  
 
( Fotók - Szapy, Rockerek.hu ) 
 

Címkék: beszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://metalkilincs.blog.hu/api/trackback/id/tr633455054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása