Az utóbbi időben nem túl megnyugtató hírek érkeznek a zenéjükben a Thrash/Death/Progresszív Metal/Metalcore jegyeit groove témákkal ötvöző Animid Effect háza tájáról. Kilépések, új tagok keresése, az elmúlt 10 év hullámvölgyei, röviden semmi jó, és a srácok mégis talpon maradtak. Mi ez, ha nem harci szellem?
Pedig van ebben a bandában szufla rendesen, és bár 10 év alatt két nagylemez a laikusok szemében talán nem olyan nagy szó, mégis iszonyatos munka áll a háttérben. Önerőből egy zenekart fenntartani nem kis teljesítmény, főleg, ha a fellépésekből, még a ráfordított költségek is csak olykor-olykor jönnek vissza, ami egy ilyen kaliberű zenekarnál elég szomorú tényként könyvelhető el.
A 2011. év végén megjelent Engramosis lemez nem okozott csalódást. Slágerbarát hallgatóknak viszont nem javasolnám a fogyasztását, hisz a gyengébb idegzetűeknek nagyjából a harmadik track környékén megfeküdné a gyomrát.
A nyitó „sodróvonal” című témát valahogy nem igazán értem. Olyan a hangulata, mint mikor anno húsz éve Walkman-el hallgattuk a kazettákat és merülő félben lévő elemmel elkezdte húzni a szalagot. Annyi bizonyos, hogy ha másra nem is, de arra mindenképp jó volt ez a bevezető, hogy kicsit rávilágítson az új tag, Balogh Márton (billentyűs) érkezésére, hisz ebben az alig másfél percben az effektek igen szép tárházát zúdítja a gyanútlan hallgatóra. Az ezt követő „Dimorf” viszont garantáltan ledarálja minden kétségünket, ez bizony Metal a javából.
Az ezt követő „Erdő” az egyik személyes kedvencem a lemezről. A szövegvilága sokkal inkább illik, mondjuk egy Nightwish jellegű csapathoz, és valahogy pont ez az ellentmondás benne az igazán szép. Ha már a kedvenceknél tartunk, rögtön ezután következik a táncba hívó témákat felvonultató „Behunyt szemmel”. Az ilyen dalok miatt mentem haza anno tizennyolc évesen egy-egy koncertről iszonyatos zúzódásokkal tarkítva, enyhén véres Obituary pólóban, lemoshatatlan vigyorral a képemen.
A leghosszabbra nyúlt és egyben legizgalmasabb tétel az igen elszállós, keleties hangulatú dallamokkal indító „Azon a napon” egy igazi Metal ballada a betegebb fajtából, ráadásul kegyetlenül jó szöveggel.
Térjünk ki kicsit az egyéni teljesítményekre is. Marci groove témái határozottan jót tesznek az összhangnak. Steixner Máté dobos megbízhatóan hoz minden témát, ami egy ilyen jellegű zenéhez szükséges. Greskó Károly ”Roy” gitárjátéka finoman szólva odacsap, a hörgések terén is nagyon rendben van a srác, a dallamok tekintetében azonban még van mit fejlődni, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sok hasonló zenekar eleve két énekessel operál, arról nem is beszélve, hogy Roy egyben gitáros is - ez bizony nem kis teljesítmény -
Az ikrek, Balogh Ádám és Balogh István kilépése most nyilván egy teljesen új korszakot indít a zenekar életében, és mint minden átalakulás ez sem lesz egyszerű. Roy legutóbbi nyilatkozatából azonban süt a kitartás és tenni akarás. Ezek a srácok imádnak zenélni, és nem hinném, hogy könnyen feladják a harcot. Egyértelműen van még hova fejlődni, mindemellett azt kell, hogy mondjam, második albumnak ez az anyag pont megfelelő.
A zene kifejezetten élvezhető minőségben szól, bár egyértelműen nem egy nagy költségvetésű anyag. A lemezen jó néhány helyen jelentős W.M.D. párhuzamot vélek felfedezni – főleg az „Embergyár” című tételben - , ami, ha úgy tetszik bóknak is tekinthető, hisz a Watch My Dying igen komoly alkotásokat tett már le az asztalra a hazai extrém/progresszív Metal berkekben. Ha már a párhuzamoknál tartunk, az anyag hangzását, zenei megoldásait és hangulatát tekintve az underground berkekben a kétezres évek elején ismert zenekar, Athar „Átmeneti” című anyagára emlékeztet. A névadó Athar ezen a lemezen a dobok mögött foglalt helyet, mostanában, mint a Csejtey zenekar gitárosa lehet ismerős az extrém Metal világában jártasoknak.
A lemez talán legnagyobb pozitívuma a folyamatos kibontakozás, hisz az anyag a végére teljesedik ki igazán, így egész egyszerűen nem lehet megállni egy-egy dalnál, végig kell hallgatni. Ezen a lemezen nincs töltelék dal, megfontoltan lett összerakva. Kíváncsi lennék hány dalból választották ki Royék ezt a 11 remek tételt. A záró „Naulon” a nyitó tétel folytatása, ami kellemesen vezeti le a feszültséget Varga Betty meseszép dallamaival, bár a „kazettahúzós” érzés itt is bevillan.
Kedvcsinálónak legyen elég ennyi, kár lenne viszont az album minden egyes mozzanatát írásba foglalni, hisz mindenkinek adott a lehetőség, hogy saját, egyéni benyomásai szerint értékelje a hallottakat. A lemez ugyanis legálisan és ingyenesen letölthető itt:
Kellemes zenehallgatást mindenkinek, a srácoknak pedig erőt az újrakezdéshez.
Szerző: Novák Árpád
Utolsó kommentek