Facebook

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Gary Moore emlékkoncert - Pecsa Music Hall - 2012.04.04. beszámoló

2012.04.09. 15:10 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

 Ez a cikk egy élménybeszámoló, nem több és nem kevesebb. Ha elemzésekbe és nagy megfejtésekbe próbálnék kezdeni, azzal megölném az est varázsát, és ez nagyon távol áll tőlem. Ezen az eseményen életre szóló zenei élményben volt részem és egészen biztos vagyok benne, hogy ezt minden jelenlévő hasonlóan élhette meg. Itt a zenét nem csupán meghallgattuk, nem tomboltunk, ahogy azt egy átlagos koncerten szokás, nem „műkedveltünk”, mint általában egy hangversenyen, itt a zenét szinte tapintani lehetett. Minden egyes leütött ütem, egy szívdobbanás, minden egyes lefogott hang egy érzés, minden dal egyszerre sírt és nevetett, minden egyes előadó volt egyben virtuóz és alázatos. Ez az este maga volt a tisztelet, egy olyan zenész előtt, aki történelmet írt és kortalan csodát alkotott. Az Ő vászna a gitár volt, és „festményeit” lemezek őrzik az utókor számára.  Gary Moore (teljes nevén: Robert William Gary Moore) 1952. április 4. napján, Észak-Írországban született rock- és blues-gitáros, aki 2011. február 6-án hunyt el spanyolországi vakációja alatt.

2012 április 4-én, Gary Moore 60. születésnapját ünnepelték barátai és Talán nem él a világon olyan Blues és vagy Rock zenész akire Gary valamelyik dala ne gyakorolt volna hatást, mindenhol élnek követői és csodálói, akik elsődleges példaképükként emlegetik. 
 
 
Gary Moore 60. születésnapja alkalmából a  Pecsa színpadán számos külföldi barát és hazai követő rótta le tiszteletét és emlékezett meg a Blues zene egyik legismertebb alakjáról a hétköznap este ellenére igen szép számban összegyűlt nézőközönség előtt.
 
Fantasztikus koncertet adott, magyar barátai kíséretében, Garyhez hasonló kvalitásokkal rendelkező tetvére, Cliff Moore is. 
 
Az este ékes bizonyítéka annak, hogy ez a műfaj mennyire nem függ az életkortól, hisz egyszerre voltak jelen egészen fiatalok és lélekben örökké fiatal rajongók.
B.B. King, Jimmi Hendrix és George Harrison. Néhánysokat mondó név, akikkel Gary Moore felvételt készített és talán egy egész könyv is kevés lenne rá, hogy felsoroljuk azok neveit, akiket alkotásra inspirált. Úgy szólaltatta meg hangszerét, ahogyan arra senki más nem képes, és ezen az estén mégis méltó módon idézték meg azt a hangulatot az est fellépői, amit egykoron Gary teremtett. Jómagam sosem hallottam élőben, valahol mégis úgy érzem, hogy hiteles képet kaptam arról, amit egykor előadott.
 
 
Az estét a budapesti illetőségű T. Rogers Blues Band nyitotta remek koncertjével, megteremtve a hangulatot az ekkor gyülekező közönségnek. Az ő fellépésüket egy remek akusztikus Blues trió hangulatos előadása követte.  A fellépők között hihetetlen karaktereket ismerhettünk meg, mint pl. Gary orosz barátja és zenész kollégája,  Sergei Voronov, akinek egyik lemezére Gary még egy szólót is feljátszott.  Az Ő műsorukat követően viszont már egy percre sem volt leállás, dübörögtek a Blues/Rock dallamok, briliáns szólókkal és fantasztikus átéléssel. Vérbeli örömzenélést láthattunk az itt fellépő zenészekkel, olyan kiváló vendégénekesekkel kiegészülve, mint Takács Tamás vagy a többek közt az EGO Projectből ismert Kiss Zoli.
 
 
Hihetetlen élmény volt meghallgatni az olyan klasszikusokat, ekkora tehetségek előadásában, mint pl. a Still Got The Blues. Maga az est struktúrája is maximálisan el lett találva, a zenekarok sorrendjével és az átszerelések alatt vetített életrajzi DVD-vel együtt. Az est fő műsorszáma Gary Moore utolsó blues zenekarának színpadra lépése volt. Gary az emlékezetes budapesti koncertjén szintén ezzel a felállással kápráztatta el közönségét, így a hazai nézők már ismerős arcokat köszönthettek a színpadon.
 
 
 
A Gary után maradt űrt ezen az estén generációjának egyik legjobb gitárosa, a Németországból érkező Henrik Freischlader hivatott betölteni, és erre a szerepre alkalmasabb karaktert talán nem is találhattak volna.
 
Ekkor lépett színpadra Takács Tamás is, aki hihetetlenül nagyot énekelt és Kiss Zoli szintén hihetetlen alázattal és fantasztikus előadással örvendeztetett meg minket, a koncert végére a színpad egy hatalmas közös örömzenélésnek adott teret felvonultatva az est vendégeit.
 
 
 
 
 
 
Köszönjük nekik ezt a fantasztikus megemlékezést.
 
 
Beszámoló: Novák Árpád
Képek: Tőrös András
 

Címkék: beszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://metalkilincs.blog.hu/api/trackback/id/tr354373513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása