Metalkilincs

Az 1974-ben alakult zenekar az ó-izlandi viking mitológiából vette nevét. A csapat nevében a Művek szó azt szimbolizálja, hogy az együttes Miskolcon, egy tipikus északkelet-magyarországi iparvárosban, a Lenin Kohászati Művekhez közel kezdte pályafutását.

A zenekar az első olyan hazai rockcsapatok között volt, amely vidékről ért el komoly országos sikereket, míg végül Magyarország egyik leghíresebb rockegyüttesévé vált.

Az első komolyabb mérföldkőhöz 1979-ben ért el a zenekar, ekkor koncertezhettek először több ezer ember elött Budapesten a Közgáz klub "Rockreflektor" című koncertjén, majd a Piramis előzenekaraként a Budai Ifjúsági Parkban, amelyet további sikeres fellépések követtek országszerte.

Az első „Bakancsos formáció” 1983. december 17-én feloszlott. Ezután Pataky Attila újjászervezte a zenekart, mely több tagcserén esett át az évek folyamán. A jelenlegi felállásban a legrégebbi tag, Gömöry Zsolt (billentyűs hangszerek) 21 éve, a legújabb tag Hetényi Zoltán (dob) pedig 10 éve, míg Alapi István (szólógitár) 19 és Kicska László (basszusgitár) 15 éve zenél együtt Pataky Attilával, aki kiváló énekes, karizmatikus előadó és költői szövegíró.

Az első, 1980-ban megjelent nagylemezzel és a 2006. februárjában kiadott „A szerelem hullámhosszán” című albummal együtt összesen 29 lemezt adtak ki és ezen felül megszámlálhatatlan válogatás- és mixalbumon is szerepel a zenekar. A nagy kedvenceket tartalmazó albumok mellett készült unplugged lemez az autóbalesetben elhunyt EDDA-gitáros, Kun Péter közreműködésével, 1995-ben közös lemezt adtak ki a Mester és Tanítványaival, 1996-ban megjelent az Elvarázsolt Edda dalok című album, amelyen többek között Ákos, az Animal Cannibals és Keresztes Ildikó is énekelt Edda számokat, 1998-ban pedig a  Fire and Rain című angol nyelvű lemezzel jelentkeztek. Az évek során nem maradtak hűtlenek a kezdetektől megszokott gazdagon hangszerelt, dallamos balladákhoz, amellyel egy csapásra népszerűvé váltak a romantikus, populáris rockzenét szerető fiatalok körében.

Az indulás óta eltelt 35 év alatt 29 aranylemezt, 2 platinaalbumot, 1 gyémántlemezt gyűjtöttek össze, és több mint 5 millió eladott példánnyal dicsekedhetnek Európában.

Az október 29-i  fergeteges koncerten válogatást hallhatunk a 35 év legszebb és legsikeresebb dalaiból.

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
 

Szeptember 5-én jelenik meg  a Depresszió zenekar Vízválasztó című lemeze.

Az új lemezhez új honlap is dukál és nem utolsó sorban egy új klip.

http://www.depressziomusic.hu/
http://www.facebook.com/depressziomusic
 

Aki naponta BKV-val jár, most biztosan felkapja a fejét. Hogy lehetnek bárkinek is élményei egy villamoson eltöltött utazás után!? Higyjétek el, lehetnek!

Több mint 20 éve nem ültem villamoson. A hihetetlen sebességgel száguldó járműből akkor még olyan feliratokat lehetett látni, mint Röltex, Közért és Úttörő Áruház. Ma inkább a Toyota, Raiffeisen Bank és társai vigyorognak ránk a háztetőkről.

De nem is városnézés céljából szálltam ma fel a 2-es villamosra. A Magyar Dal Napja keretein belül megrendezett Dallamos Villamos akcióra voltam kíváncsi. Na, meg persze a Cherokee-ra és a Borgia zenekarra.

A villamos indulását már sokan várták. Érdeklődők és tévések egyaránt. Én próbáltam megfelelő pozíciót találni ahhoz, hogy tudjak néhány fotót készíteni a zenekarokról, elsőnek a Cherokee-ról. Volt egy hivatásos fotós is, akinek szintén komoly küzdelmet jelentett odaférkőzni a zenekarhoz, konkrétan a tévésektől. Kicsit olyan volt az egész, mint ha egy világhírű zenekar szállt volna fel az BKV ütött-kopott járgányára. Mindenesetre nagyon élveztem a szitut.
A zenekar gyorsan összerendezte magát a körülbelül 2 négyzetméteren, és nekikezdtek a műsornak. Előtte az egyik tévés stáb készített velük egy gyors interjút, majd lényegében a koncert90%-át rögzítették is.

Próbáltam a heringpózból kimozdulva körbetekinteni. Az utazóközönség vegyes érzelmeket mutatott a zene hallatán. Szerencsére a többség fej-és lábmozgása arra engedett következtetni, hogy bár szokatlan az, ami most történik, túlzottan nincsenek ellenére a dolognak. 

A legmókásabb mégis az volt, ahogy az utca embere reagálta le a villamosról kiszűrődő zajokat. A kettes villamos útvonala talán Budapest egyik legszebb és legpatinásabb részein vezet keresztül. Belgrád rakpart, Dunakorzó, Széchenyi rakpart, Kossuth tér. A Dunakorzón, a teraszon üldögélők kezében megállt a pohár, és egy másodpercre a pincér is elfelejtette a felvett rendelést. A hatás frenetikus volt!

A külföldiek is tátott szájjal ( szó szerint) hallgatták a villamosról kiszűrődő zajokat és érthetetlenül álltak az eset előtt. A 25 perces utazás végén a Cherokee-t egy kisebb csapat vette körül és én örömmel nyugtáztam, hogy új rajongókra leltek.

Mivel az autóm a város másik végén maradt, nem volt mit tenni, visszaszálltam a villamosra. Na jó, nem csak azért :)  A profi szervezésnek köszönhetően a visszautat a Borgiával tehettem meg. A forgatókönyv lényegében ugyanaz volt. Sok érdeklődő, kamerával rohangáló tévések, interjú, majd kezdődött a muzsikálás.

Bár a Borgia dalai, az átlagember számára  egy icipicivel emészthetőbbek mint a Cherokee nóták, maga a tény, hogy egy zenekar a villamos csücskébe szorulva koncertet ad az utazóközönségnek, ez semmilyen körülmények között nem normális dolog :)

Így a hatás a visszafele úton is teljesen megegyező volt, mint a Cherokee koncertje esetén. Zoli, a zenekar gitáros/énekese rosszul választotta meg a "villamosonállvazenélünkésközbenpróbálunkamikrofonbaénekelni"pozíciót, így néha megfogtam,hogy el ne dőljön. De kit érdekel?! Az utasoknak tetszett amit láttak és hallottak. Tapsoltak, énekelték a refrént, és a végén volt  autogram osztás illetve  pár cd is elajándékozásra került.

Volt  pár olyan rendezvény, koncert, egyéb zenei megmozdulás, amit különböző okokból roppant sikeresnek éltem meg. Olyanok, amikre jó visszagondolni, mert sokat adtak nekem és a zenészeknek is. Ez a mai két óra, amit a 2-es villamoson eltöltöttem, minden szempontból dobogós helyre került ezen események sorában.

Mikor először írtam erről a kezdeményezésről, azt írtam, hogy kár, hogy nem nekem jutott eszembe. Most csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy ez valakinek egyáltalán az eszébe jutott. 

Bár nem volt nagyszínpad, sőt színpad sem volt. Nem lehetett kérni "még egy kicsit" a kontrollba, mert az sem volt. Ami viszont volt: nagyszerű hangulat, komoly médiaérdeklődés és ami a legfontosabb, olyan emberekhez jutott el a villamosozó zenekarok muzsikája, akikhez e kezdeményezés nélkül talán soha.
 

A Stormraizer zenekar pár héttel ezelőtt megnyerte a kazincbarcikai Gitárpárbajt. Ez az apropója annak, hogy most velük beszélgetünk, illetve az, hogy új frontember erősíti a csapatot, a Phlegethon zenekarból ismert Bonyár Attila.

Stormraizer. Mit jelent a név és miért ezt választottátok?

Az angol szó jelentése „viharkeltő”. Több névváltoztatás után maradtunk ennél a névnél, (egy előző verzió volt például a Masterstorm). A név részben stílusunkat is jellemzi: a vihar hangulata van párhuzamba állítva a power-speed metal energiájával és sebességével. Az mindenesetre érezhető, hogy ez nem egy popzenekar neve. Továbbá annyit még elárulhatunk, hogy köze van a terveinkben szereplő első albumunk történetéhez is.

A zenekar 2007-ben alakult. Egy négy éves zenekar miért jár még tehetségkutatóra?

Általános szemszögből a válasz kettős. Egyrészt egy zenekar akkor kezd el tehetségkutatókra járni, amikor már megérett rá, másrészt addig jár, amíg nem éri el vele a célját. Ebből a nézőpontból a megalakulás irreleváns, az számít valaki mikor áll készen a megmérettetésre.
Megalakulásunk után az első években a zenekar tagsága, stílusa is jelentős változásokon esett át, körülbelül 2010-ben értük el jelenlegi formánkat és stílusunkat. 2011-re értünk meg a tehetségkutatókhoz, és először fél éve vettünk részt ilyen rendezvényen. A fél év során három ilyen koncerten szerepeltünk a régióban (Püspökladány, Hajdúszoboszló és Kazincbarcika) és mind a hármat megnyertük. Ezek alapján talán kijelenthető, hogy megérte megvárni, amíg készen állunk.
 A válaszunk második része, hogy mi is addig szeretnénk tehetségkutatókra járni, amíg el nem érjük a célunkat, a nagyobb ismertséget. Ezért terveink között szerepel újabb megmérettetésekre pályázni, többek között pesti, rangosabb versenyekre is (pl. Bandák Csatája).

Meséljetek erről a legutolsóról, a kazincbarcikai Rockpárbajról!

A Rockpárbajra körülbelül 10 vidéki zenekar jelentkezett (bár egy-kettő végül nem jött el a koncertre), zenekaronként három számot kellett játszani, köztük saját szerzeményt. A zenekarok sorrendjét a helyszínen sorsolták. A klub és a szervezés is pozitív benyomást tett ránk, a többi résztvevő zenekar is szimpatikus volt, elmondhatjuk, hogy jó volt a mezőny. Külön tetszett, hogy más vidéki városokból is jöttek zenekarok, akár sok száz km távolságból. Volt olyan zenekar is, akikkel (kölcsönös szimpátia alapján) jövőbeli közös koncert is szóba került.

Mi jár az első díjjal? Számítottatok a győzelemre?

Úgy tudjuk, hogy az első hellyel egy kis „reklám” (pl. interjúk) és további fellépési lehetőségek járnak a zenekarnak. Ez az interjú is ennek a része, jelenleg a többi nyereményünk még nem konkretizálódott. Ami a győzelmi esélyeinket illeti, az előző tehetségkutatók eredményéből adódóan nem lenne igaz, ha azt mondanánk meg se fordult a fejünkben. De az eredményhirdetésnél ugyan úgy izgultunk mint mindenki más, és egy emberként örültünk a sikernek.

Új frontemberetek van Bonyár Attila személyében? Mi történt az előző énekessel?

Az előző énekesünknek, Mosek Mártának, nagyon sokat köszönhet a zenekar, aki a kezdetektől fogva a zenekar tagja volt. A váltás oka az volt, hogy Márti más stílusú zenekarban képzeli el a jövőjét énekesként, a power metalt nem érezte a sajátjának, ezért hosszú távon nem tudta lelkesen csinálni. Új frontemberünkkel, Attilával a stílusunk teljesen megegyezik, kiállása is jobban passzol a zenekarhoz. Emellett a számok megírásában és egyéb munkálatokban is hatékonyan tudunk együtt dolgozni, csatlakozása pozitív irányba lendített a zenekaron.

Attila a Phlegethon csapatát is erősíti. Hogyan sikerül ezt összeegyeztetni?

Attila: Szerencsére a két zenekar összeegyeztetése eddig nem ütközött akadályba. Ennek oka, hogy időben és térben jól el van választva a két tevékenység. Hét közben Budapesten dolgozok és a Phlegethonnal az egyik este próbálunk egy fix időpontban. Hét végén hazautazok Debrecenbe (ahol egyébként a családom is lakik) és ekkor próbálunk a Stormraizerrel, gyakran az egész szombati nap során. A koncertek általában hétvégén vannak, eddig sikerült elkerülni az összeütközést, ez csak szervezés kérdése. Részemről eddig úgy érzem a nagyobb terhelés, a több próba és gyakorlás jót tesz a hangomnak és ebből mindkét zenekar profitál.

 A Facebook oldalon található bemutatkozásban szó van egy lemezről. Ez még csak terv, vagy már tettetek lépéseket is?

Igen, komoly terveink vannak a lemezzel kapcsolatban. Még nagyon sok munka vár ránk, mielőtt stúdióba tudunk vonulni a terveink szerint leghamarabb télen. Fontolgatjuk, hogy „konkrét lépésként” egy vagy két számot még ez előtt felvegyünk demó verzióban, de elsősorban most még a számokat csiszolgatjuk.

Azért tart viszonylag sok ideig, mert egyrészt nagy hangsúlyt fektetünk a részletekre a stílus legjelesebb képviselőihez hasonlóan (Angra, Dragonforce, Rhapsody), és ehhez mindenki próbálja kihozni magából a maximumot, másrészt mindenkinek van munkája és egyéb elfoglaltságai és így effektíven csak hétvégénként tudunk haladni a munkával. Ekkor viszont általában egész nap ezzel foglalkozunk szombatonként.

 Mik az őszi tervek?

Elsősorban haladni szeretnénk az albumunk munkálataival. A zenekar történetében először egy hete már billentyűsünk is van Mészáros Edit személyében, akit szeretnénk minél hamarabb beilleszteni a csapatba. Emellett szeretnénk koncertezni is ősszel. Tervezünk egy nagyobb koncertet Debrecenben és természetesen várjuk a Rockpárbajos nyereményünkkel járó lehetőségeket is :)

Köszönöm az interjút!

http://stormraizer.com/

http://www.facebook.com/pages/Stormraizer/205007906217650?ref=ts

Csaknem egy évvel ezelőtt a Blues Company koncertjével nyílt meg a Pecsa Café rock klubja, amely rövid időn belül az egyik legnépszerűbb hely lett a városban és ahol ma már havi 14-15 bulit rendeznek.

 A Blues Company klubja minden második szerdán komoly tömegeket vonzott egészen májusig, amikor megkezdődött a fesztivál szezon és a motorosok kedvenc bandája elindult az országutakon, hogy őrületes bulikat csapjon mindenfelé. Most, hogy eljött az ősz, visszaköltöznek bázisukra, szeptember 7-én szerdán várják először rajongóikat és ettől kezdve egészen jövő nyárig Kispirics jó keményen  odavág majd  a Városligetben.

Utánuk, csütörtökön három ifjú banda, a Worst of Scenario, a David Korner és az Adolescens lép fel, pénteken az "ős" Pandora's Box Sáfár Öcsi vezette társulata játssza el  többek között a "Soha nem elég", a " Vágtass velem". a "Zöld, a bíbor és a fekete" jól ismert dallamait, előttük pedig az UC2 vezeti fel a hangulatot. Szombaton a Piknik Underground után, a több tehetségkutatón sikeresen szerepelt és nemcsak nagyon jó zenéjéről, de különleges öltözködéséről  is ismert Nilakantha várja közönségét.


http://www.pecsacafe.hu/

Az Éjfény zenekar az év elején robbant be az életembe. Második helyezést értek el egy tehetségkutatón, ahol volt szerencsém szorgoskodni és utána valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy kapcsolatban maradtunk. Megyeren ismét összefutottunk és nekem ismét leesett az állam attól a produkciótól, amit láttam. Ami stílusilag behatárolhatatlan viszont minőségre magas színvonalú. Takács Árpi, a zenekar frontembere válaszolt a kérdéseimre.

Kezdjük az elején. A zenekar 2000-ben alakult. Azaz 11 éve. Mindig kíváncsi voltam rá, és most meg is kérdezem:  mi az ami ilyen hosszú időn keresztül életben tud tartani egy zenekart?

 

Megmondom őszintén, nem tudom. Nincs recept, nincs varázslat, egyszerűen szeretem, szeretjük ezt csinálni a nehézségek ellenére is. Mindig voltak (és lesznek is) nehezebb időszakok, amikor egy kicsit elmegy az embernek a kedve attól, hogy időt, pénzt és energiát tegyen egy olyan dologba, ami nem mindig akar működni, de ahhoz túlságosan a részünkké vált, hogy egyszerűen ne foglalkozzunk vele többet.

Személy szerint én annyira magaménak érzem, hogy az alkalomra is felkerült a logo. Ez - azt hiszem - sokmindent elárul.

 

Az első évek nálatok is a népvándorlásról szóltak. Viszont eme népvándorlások közepette elkészült 2 lemez. Hogy lehet egyáltalán ilyen körülmények között alkotni?


Ebből a szemszögből talán szerencsés, hogy nem közösen írjuk a dalokat, hanem én követem el őket. Sokkal könnyebb, gyorsabb, hatékonyabb és persze függetlenebb így ez a folyamat. Viszek egy dalt, vagy csak egy ötletet, a többiek azt mondják, hogy jó (ideális esetben vöáááááaatttooommmm!!!!!) vagy kuka és ezzel el is dőlt. Ha marad, mindenki dolgozik rajta, ha nem, akkor elteszem és egyszer talán majd előkerül, amikor annak jön el az ideje.

A dalszerzés pedig nem egy nehéz dolog, sőt, nem is igazán nevezhető dalszerzésnek! Konkrétan így nevezve az egy egyszerű munka, ami csak némi kreativitást és kitartást kíván. Ebből sokan nagyon szépen meg is élnek, de a tartalom, a lélek el is veszik egyből. Lehet direktben slágereket gyártani, megvannak a bevált formulák, de az csak ideig-óráig életképes. Kell mögé valami, amitől nem csak egynyári szirszar rádiótöltelék lesz.

Ilyen "valami"-ből pedig szerencsére elég sok van, nem is kell különösképpen megdolgozni érte. Egyszerűen jön az ötlet. Akár csak egy szó, vagy rímpár, egy dallam, vagy csupán egy érzés, amiről a tudatalattim már el is dönti, hogy ez bizony jó alapanyag, akkor már nem is kérdés, dal lesz belőle. Ezzel sem szoktam vacakolni, nem ülök órák hosszat azon rágódva, hogy akkor ide most milyen hang vagy szó illik. Azt szoktam mondani, hogy ha az kiindulópont, az alap megvan, akkor az adott dal egy idő után úgyis formába önti saját magát! Ha valamit erőltetek, csak hogy kész legyen, az olyan is lesz.

 

Ha jól tudom, most is problémás a csapat egysége. Megyeren konkrétan dobos nélkül léptetek fel.


Igen, valahogy nem akaródzik elhivatott dobost találnunk, az elmúlt éveink sajnos erről szóltak. Most úgy néz ki, hogy megtalált minket egy pofátlanul fiatal, de zavarbaejtően tehetséges srác, aki nagyon teker, hogy az éjfény-család tagja legyen! A napokban próbálunk vele, meglátjuk, hova jutunk, de abszolút pozitívan, bizakodóan tekintek a történet elé. Amit eddig hallottam tőle, az nem semmi!

Megyeren a dobozból doboltak a pici japánok, ami egy szükséges rossz velejárója volt ennek a hercehurcának. Az utóbbi időben sok koncertet le kellett mondanunk, ezt semmiképpen nem szerettük volna! Úgy voltunk vele, hogy inkább játszunk feleannyit így, mint sehogy és úgy gondoljuk, maximálisan megérte, nagyon jól éreztük magunkat! Csak remélni tudjuk, hogy a jelenlévők is...

 

Ti is, mint minden zenekar, megfutottátok a szokásos köröket tehetségkutató-ügyben. Akkor mit vártatok ezektől a megmérettetésektől? Így utólag, volt értelme?


Ó, igen, emlékszünk... Akkoriban meg voltunk győződve róla, hogy ezek érnek valamit, sok versenyen hangoskodtunk, de szomorúan kevés alkalommal volt megfelelőnek csúfolható akár a szervezés, akár az elbírálás. Reklámnak, gyakorlásnak, ismeretszerzésnek mindenképpen hasznos volt, a mai napig tartjuk sok fantasztikus arccal a kapcsolatot, akiket ezeken a rendezvényeken ismertünk meg, de "szakmailag" nem sok hasznát láttuk ezeknek a köröknek, tisztelet a kivételnek!

 

 Bandák Csatája. 2. helyezés. Mit jelent ez a zenekar számára?


Óriási megtiszteltetést, már csak a zsűrit tekintve is! Ez nem egy amatőr szervezésű, no-name valami volt, hanem az eddigi legjobb verseny, amin részt vehettünk! Már régóta nem várunk semmit a tehetségkutatóktól, most sem tettük, és valószínűleg pont ezért maradhatott meg egy fantasztikus élményként bennünk a részvétel! Azóta is jószívvel gondolok vissza azokra az estékre, óriási volt az egész!

 

 A harmadik lemezeteket már angolul is rögzítettétek. Miért?

 

Roppant egyszerű, miért ne? :) Úgy gondoltuk, hogy ezt a változatosság kedvéért angolul csináljuk meg. Semmilyen komoly szándék nem volt mögötte, akkor ezt éreztük éppen helyesnek.

 
A Szólíts meg című bugyilehúzos, csajozós nótátokkal neveztetek az RTL Klub dalversenyébe.  Ezt mennyire gondoltátok komolyan?


A versenyt (a többihez hasonlóan ugye) egy cseppet sem vettük komolyan, sőt, nem is érdekelt! Tényleg! Ez egy komoly reklámforrásnak látszott, ami nagy valószínűséggel működött is volna (valójában fogalmam sincs, mennyire működött), ha nem tömik tele szeméttel azt az oldalt is! A legvégén nézegettem a résztvevőket, elég hamar elment a kedvem attól, hogy belehallgassak ebbe-abba. Azt is utólag tudtam meg, hogy x nappal a vége előtt lenulláztak mindent és csak az onnantól beérkezett szavazatokat számolták... kb ennyire számított.

 

Egy személyes kérdés.  Eddig is már több hátast dobtam a zenekartól, de mikor Megyeren a soundcheck alatt/közben elkezdtél skálázni ( ezt egyébként így mondják?), lehidaltam rendesen. Utoljára az Operában hallottam ilyet. Mennyire vagy tisztában a hangi adottságaiddal? És ez most lehet, hogy egy buta kérdés:)


Nem mondod komolyan! Az operában ilyen béna surmók vannak?!?!?!?!?! :D
Nagyon kedves tőled, de szerintem eltúlzod! Igyekszem mindig jól játszani/énekelni, de soha nem vagyok elégedett. Persze hihetetlenül jól esik (kinek nem?) és kevés olyan jó dolog van, mint másokat szórakoztatni, másoknak örömet okozni, de sajnos jóval kevesebb vagyok, mint kéne!

Mindig is az nyűgözött le, ha valaki több hangszínen meg tud NAGYON JÓL szólalni, az "ezertorkú" énekesek. Nincsenek követendő példák, de két énekesóriást meg kell említsek! Ha meghallgatod Serj Tankian-t vagy Ivan Moody-t, ezer közül felismered őket, de van valami, amitől - számomra legalábbis - sokkal többek, mint bármely más énekes. Profin nyomják a hörgés/sikoltás/szöghányás témát is, de mikor tisztán énekelnek, olyan szépség, olyan erő, tisztaság, mélység jön ki a torkukon, hogy el sem hiszem. Meg sem próbálom magam hozzájuk hasonlítani, ahhoz én kutya vagyok, de ha van egy valamiképpen körvonalazandó cél, akkor egy hasonló hatás elérése mindenképpen az!

 

 Az utolsó kérdés, ami viszont sztenderd. Tervek?
    


Bőven! Új dobos, próbahegyek, faragjuk az új lemezt, sőt, meglepi is lesz, szeretnénk nagyon sok helyen játszani és ha éppen nem húzza keresztbe a számításainkat néhány dobos-allűr, a médiába is betesszük a lábunkat!

Köszönöm az interjút!



 

Szeptember 7-én Budapesten lép majd fel a Helgrind legénysége.

A partyt a budapesti Concrete zenekar nyitja majd meg, este 8 körül a kisteremben. Róluk már tudjuk, hogy 2005-ben alakultak, két lemezük van és nem ismeretlenek a Dürer közönségének. Sajnos a Blasted Age továbbra sem barátja az internetnek, így róluk most sem tudok mesélni. Viszont a Mutatorról annál többet.
A zenekart három szimpatikus fiatal ember alkotja: Stu 'Stoo' Harris - gitár/ének, Sam Jones - basszusgitár, Pete 'Tweak' Flemming - dob. A csapat 2005 végén alakult, akkor még Brabazon néven.

A  megalakulás első percétől az volt a céljuk, hogy tudatosítsák  mindenkiben, a thrash élt, él  és élni fog. Mára  a Mutator neve jól cseng  a brit undergroundban.  A zenekar két EP-vel bír - Heaven or Hell ( 2005 ), Born to die ( 2006) és a dalokba a reverbnation oldalukon bele is  lehet hallgatni: http://www.reverbnation.com/mutator

2011. 09.07.
Dürer kert

Concrete
Blasted Age
Mutator
Helgrind

Kapunyitás: 19:30
Belépő: 1000 HUF


 

Szeptember 17-én, remélhetőleg egy szép őszi délutánon, újra megrendezésre kerül a Zeneliget az Erzsébetligetben.
Ez a gyönyörű park várja a pihenésre, kikapcsolódásra vágyókat és persze a zenekarokat,akik délután 13 órától zenélni szeretnének. Ha zenekar vagy, és szeretnéd megmutatni mit tudsz, de eddig nem volt rá lehetőséged, ha szeretnéd elszórakoztatni a park látogatóit, vagy ha csak egy kis örömzenélésre vágysz, jelentkezz. Hozd a hangszered, a többi helyben van.

Jelentkezni itt: vaszta@kulturliget.hu
   
ERZSÉBETLIGETI SZÍNHÁZ
Hunyadvár u. 43/b
Mátyásföld, Hungary
 

A Corner Stage Kávézó 2006 februárja óta várja Miskolc zeneszerető közönségét. Nagy hangsúlyt fektetnek a amatőr és félprofi zenekar bemutatására. Műfaji behatárolás lényegében nincs, a programban megtalálható a rock, a blues és a jazz is. A szervezők szlogenje: A ZENE MINDENKIÉ!

Eme szlogen jegyében a Cornerbe nincs belépő és állandó italakciókkal is  próbálnak kedveskedni vendégeiknek.
A szeptemberi programban is mindenki megtalálja a neki megfelelő stílust, zenekart.

2011.09.03
Kiss Csaba és barátai - klasszikus rock
2011.09.09
Fake Smile - pop-punk
Nonverse - pop-punk
2011.09.10
Progtyca - progresszív metál, progresszív rock
2011.09.16.
Mockba - modern rock
2011.09.17
DeViszont - funkrock
2011.09.22
Holló meg a többi madár - rock
2011.09.23
KisBót V.Ü.H.E.  - rock
2011.09.24
Rocksbury  - rock
2011.09.24
Retro Video Disco
2011.09.30
Wadonna - Madonna cover band


http://www.facebook.com/groups/cornerstage/

Elkészült a Sense Of  Silence zenekar legújabb videoklipje a Render Média jóvoltából.

 A klip első megtekintésre elég futurisztikus, sőt másodikra is, már ha ez  a kifejezés egyáltalán helytálló  a XXI. században. Az altero-goth stílusban muzsikáló zenekart nem elég egyszer  megnézni és meghallgatni. Annak persze, aki nyitott az ilyesfajta zenére. De aki veszi a fáradtságot és megkeresi az értelmet a mondanivalóban, vagy akár fordítva, az következő alkalommal is szívesen megy majd el egy Sense of Silence koncertre.
A zenekar 2004-ben adta első koncertjét és azóta megfordultak már az ország szinte összes városában és több nagy fesztiválon is. A Sense of Silence első lemeze 2009-ben jelent meg a Metal Hammer mellékleteként így 6000 emberhez jutott el ez a mondhatni egyedülálló muzsika.

További infó a zenekarról itt:

http://senseofsilence.hu/