Az alábbi közel két évvel ezelőtt készült interjú eredetileg a „gólyavári Rockesték” sorozatban megjelent tanulmányomhoz tartozik, bizonyos okok miatt mégis külön megjelenést érdemel, hisz az interjú alanya, Bokros László egy napjainkban is igencsak aktív, gondolkodni képes személyiség. Zenész, író és egyben az Ultra Viola Bulldogs Szurkolói Egyesület elnöke, akinek érdemes megismerni eddigi pályafutását, hisz talán kevesen tudják, hogy a sokak által ismert író, aki egyben a 90.9 Jazzy Rádió műsorvezetője, és a Groovy Zenekar dobosa, igen kemény Hardcore - Punk múlttal rendelkezik.
Beszélgetés Bokros „FAT” Lászlóval
2012.03.01. 14:23 | Metalkilincs | Szólj hozzá!
Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el zenélni?
Édesapám is dobolt a hatvanas évek korszellemének megfelelően, így mivel otthon jócskán volt dobverő, kézenfekvő, hogy én is elkezdtem csörömpölni.
Röviden összefoglalnád az eddigi zenész pályafutásod?
Nagyon röviden, úgy 17 éves koromtól játszom zenekarokban. A legfontosabbak a B.E.M. (HC), Robbantott Csirkék (botrány punk), New Fight (HC), most pedig a Groovy, ami a 90.9 Jazzy zenekara.
Mennyire fogadta el a környezeted, hogy underground zenekar tagja lettél, esetleg megpróbáltak lebeszélni, vagy válaszút elé állítani?
Lényegében, mivel a lázadók közé tartozom szociológiai tekintetben, szinte minden hét újabb válaszút. Persze idővel higgadtabb lettem, de talán így még nehezebb elfogadni a világot. Emlékszem, egyszer egy tanárom azt mondta, a zenei világban farkastörvények uralkodnak, aztán azt vettem észre, hogy a nagy demokrácia térhódításával mindenki mindenkinek a farkasa lett. Nincsenek stabil pontok, sőt kijelenthetem, hogy a zene lassan több biztonságot jelent, mint bármilyen más közeg. És ez nagyon nincs jól. A valódi biztonságot otthon kellene keresnünk, de a jelenlegihez hasonló létbizonytalanságot soha életemben nem tapasztaltam.
Miben nehezítette, vagy könnyítette ez meg az akkori érvényesülésedet a mindennapokban (esetleges közvetlen, vagy családot, ismerősöket ért atrocitások)?
Az érvényesülést szerintem rövidtávon gátolja ez egyéni hang, hosszabb távon azonban működik a dolog. A mindennapokban a mai napig gátol, hiszen a "civilek" nem tudnak mit kezdeni a magamfajta megszállottakkal. Ez is szégyen, de ez a legkevesebb, ennél sokkal károsabb előítéletek is léteznek...
Tapasztaltatok-e bármifajta veletek szemben irányuló hatalmi fellépést a koncerteken, lemezkiadás területén, esetleg próbáltak-e titeket valamilyen formában ellehetetleníteni, kaptatok-e negatív propagandát?
Rendőri beavatkozás mindössze egyetlen Pecsa béli koncertünket követte, ami azonban csak annyiban állt, hogy ránk húzták a függönyt. Persze nem tudták, hogy a következő zenekar is mi leszünk :) Az érdekes, hogy szerintem jó időben csináltuk a dolgainkat, így például a Petőfi rádió is foglalkozott velünk valamikor 90-ben. Zavaros, kialakulatlan időszak volt a rendszerváltás környéke, éppen ezért volt szép. Jómagam a mai napig kinevetem a hatalom paranoiáját. Ez nem sokat változott.
Jelenleg is aktívan zenélsz?
Igen, a fent említett Groovy zenekar vezetője vagyok, amelyben jazzkonzervatóriumos fiatalok a társaim. És hihetetlenül jó zenészek.
Szerinted könnyebb vagy nehezebb ma underground körökben érvényesülni, mennyiben más ma az ez a fajta élet?
Más, nagyon más. Szétvált, szegmentáltabb, nincsen egyetlen jól kivehető célpont. Nehéz a fiatalok helyzete, nem lennék a helyükben. Persze él az underground, mert szép, ha valahol nem az üzlet az első. Én drukkolok neki, de nem könnyű a helyzet. Talán 2006 jót tett a lázadásnak, mert akár tetszik akár nem, felrémlett az a bizonyos harmadik T, egy hazudós miniszterelnök szájából. De ő is eltűnt, szerencsére...
És ezeken kívül van még valami, amit fontosnak tartanál megemlíteni a témával kapcsolatban?
Nekem megadatott, hogy egyik héten KISZ klubnak a másikon FIDESZ klubnak hívták a termet, ahol játszottunk. Amúgy a korszaknak ma már bája van, de akkoriban sokan aludtak nyugtalanul. Én a mai napig nem tudok mit kezdeni az elvtársakkal, mert számomra idegen és fura volt a világuk. De valahogyan működött. Persze okádtam tőle, de most sem vagyok felhőtlenül boldog. Sőt…
- Novák Árpád -
Címkék: interjú
A bejegyzés trackback címe:
https://metalkilincs.blog.hu/api/trackback/id/tr264272532
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek