Facebook

Utolsó kommentek

Naptár

2012
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Interjú - Szakáts Tibor (Hard Rock Magazin)

2012.02.24. 10:54 | Metalkilincs | 5 komment

Szakáts Tiborral, a Hard Rock Magazin főszerkesztőjével  nemrégiben elkezdtünk egy beszélgetést a Rockinfom hasábjain. Mondom, elkezdtünk, mert akkor és ott, a hely szűke miatt nem volt lehetősége bővebben megválaszolni a kérdéseimet. A válasza illetve a véleménye fontos, bár megosztó. De éppen azért fontos, mert megosztó. 

 
 
A Hard Rock Magazinnál nagyobb hangsúlyt fektettek a külföldi zenekarokra és a velük történt eseményekre, mint a magyar bandákra. Ez már az újság megalapításánál koncepció volt, vagy az olvasói igények miatt alakult így?
 
Változatlanul azt a választ tudom adni, mint ami a Rockinformban is megjelent, hogy nem, nem volt koncepció, sőt. Azt kell mondjam, hogy úgy látszik a mérleg nyelve elbillent, ez az évek során alakult így és nem a Hard Rock Magazin szerkesztősége súlyozta azt a bizonyos serpenyőt. 
 
Éles kritikával illetted, általánosságban, a magyar zenekarokat. Véleményed szerint mi az, amit ők nem tudnak, külföldi társaik viszont igen? 
 
Ha igazán éles kritikával illetném őket, akkor azt valószínűleg meg sem jelentetnéd, pedig lenne mondanivalóm bőven. Az általánosság pedig igen relatív ebben az esetben, hiszen vannak nagyon tehetséges és jó magyar zenekarok, akik azt gondolom, ha nem ide és ilyen körülmények közé születnek, már sokkal magasabb szinten űznék az ipart. De vannak olyanok is, akik tudnak normálisan alkalmazkodni a magyar körülményekhez, úgyhogy őket valóban nagy tisztelet és megbecsülés illeti. Sajnos Ők vannak kisebbségben, így, ha erről a témáról kell nyilatkoznom, talán kritikusabb vagyok a kelleténél. Ezért nem általánosságról beszélek, hanem inkább a többségről.
 
Kisebb megszakítással 1986 óta tevékenyen benne vagyok a magyar rockszakmában, így amit mondok, nem légből kapom, hanem tapasztalatból beszélek. Ott voltam nagyon sok zenekar és mozgalom megalakulásánál, sikerénél és bukásánál. Körbeutaztam tucatszor az országot különböző turnékkal, haknikkal, ezért (sajnos) többet tudok, mint az „átlag” ember. Ez addig nem is volt baj, míg a Hard Rock Magazin szekere el nem kezdett futni és a régi zenész „barátok” hirtelen érdekből kezdték el tartani velem/velünk a kapcsolatot. Itt volt az a pont, amikor, ha kritikával illettem valamit, vagy valakit, azonnal más lett a hangnem közöttünk. Ha ismert volt egy zenész, akkor kioktatott, hogyan is kell ezt csinálnom és persze több esetben megfenyegettek, hogy ha nem az Ő szájuk íze szerint írunk a zenekarokról, akkor majd latba vetik a befolyásukat a szakmában és ellehetetlenítenek minket. Ahogy látod, ez hét év alatt sem sikerült.
 
Aztán volt olyan is, hogy felhívott egy muzsikus az aktuális zenekara frissen megjelent lemezének kritikája után, hogy azonnal utasítsam az írót, vegyen ki részeket a megjelent cikkből. Hát hogy jövök én ehhez? Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a Hard Rock Magazinnál nincs és nem is volt diktatúra és én nem vagyok diktátor. Az alkotói szabadság nálunk elsőrendű fontosságú szempont, amiből semmilyen nyomásra nem engedek. A napokban például egy koncertbeszámoló kapcsán regisztrált be az egyik zenekar tagja, hogy megvédje a „mundér becsületét”. Az összes hozzászóló a cikk íróját igazolta, de Ő váltig állította, kókler a kritikus. Vajon ki járatta le magát ebben az esetben? A napokban pedig azzal vádoltak meg minket, hogy a mi kritikáink miatt - amiket megfogalmazunk magyar zenekarokkal kapcsolatban, - üresek a koncerttermek és haldoklik a rockzene hazánkban. Ezen legalább jót röhögtem.
 
De hasonló sztori történt az egyik leghíresebb rock/metal előadó magyarországi koncertje után megjelent kritikámmal kapcsolatban, amikor egy álló napon keresztül kellett leveleznem egy nagy múltú koncertszervező cég alkalmazottjával, aki nehezményezte, hogy kritikával illettem a rendezvényüket. Végül közölte, hogy nem vagyunk kívánatosak a következő évi koncertjeiken, pedig azok nagyon is egybevágnak majd magazinunk profiljával. Ennek három éve, én nem tojtam be a gatyámba, ők meg nem szerveztek több koncertet kis hazánkban. Lassan könyvet tudnék írni ezekből a sztorikból. Így megy ez nálunk, ami miatt az ember bármennyire is próbál pozitívan gondolkodni, egy idő múlva elege lesz a nagy magyar valóságból. 
 
 
A Hard Rock Magazin hasábjain azért az ismertebb magyar bandák fel-felbukkannak. Feltörekvő újak viszont egyáltalán nem. Mi van akkor, ha ezek között van egy olyan, aki megüti a mércét? Vagy ezt teljesen kizártnak tartod?
 
Ezt azonnal meg kell cáfolnom, hiszen a Mi vagyunk a… rovatunk már lassan négy éve ad terepet a bemutatkozó magyar zenekarok számára. Arról nem is beszélve, hogy a szintén négy éve megrendezésre kerülő Budapesti Hard Rock Farsang eddig kizárólag magyar zenekaroknak adott lehetőséget a fellépésre, rendszerint teltházak előtt. De itt is álljunk meg egy pillanatra. Idén egy kezdeményezést indítottunk el, ami lehetőséget adott egy fiatal magyar zenekarnak a bemutatkozásra, a főváros egyik legpatinásabb és legnagyobb klubjában, profi körülmények között. Azt hittem, százával jönnek majd a jelentkezések, nem így lett. Nem mondom, hogy nem volt jelentkező, de korántsem annyi, mint amennyire számítottunk. Aztán amikor a konkrétumokra került a sor, akkor újra többen visszakoztak. Tudod, az ilyen zenészek és zenekarok soha, de soha nem lesznek sikeresek és azt kell mondjam, ez nem is baj. Isten mentsen minket a nyavalygó, kishitű, a sikerért dolgozni és tenni nem akaró emberektől. Ezeknek a produkciója kb. annyit ér, mint amennyit tesznek érte. Maradjanak a próbateremben, aztán egy idő múlva válasszanak más hobbit, mindenki jobban jár.
 
Viszont annak örülök, hogy vannak kivételek, mint például a Monochrome Skies, akik végül megnyerték a versenyt és színpadra léptek a IV. Budapesti Hard Rock Farsangon. És tudod mi az érdekes? A korai kezdés ellenére szép számú közönség jött össze, hogy lássa Őket. Remélem, tudnak profitálni ebből a sikerből és sokat hallunk még róluk. De visszatérve a kérdésedre, hogy vannak-e olyanok, akik megütik a mércét? Igen vannak, nem is kevesen. Viszont önmagában az, hogy valaki jól zenél, még nem elég. Mivel nincsenek nálunk a szó szoros értelmében vett menedzserek és menedzseri irodák, így a csapatok nagy többsége önmagát menedzseli, azonban nem mindegy, hogy ezt hogyan teszik. Nem elég az, hogy folyamatosan bombázzuk a sajtóorgánumokat egy helyesírási hibák tömkelegétől burjánzó koncerthírrel, mert ez nem hírérték, arról nem is beszélve, hogy egy koncert már a gazdasági vállalkozás témakörébe tartozik, tehát nem egy szimpla hír; „a koncertek finanszírozása és azok reklámozása” pedig akár egy újabb cikk témája is lehetne. Na, ezzel kapcsolatban van a következő nagy káosz a fejekben! Simán megérne még egy misét a klubok és a koncerthelyek hozzáállása is. Döbbenet… De visszatérve, nézd meg azokat a zenekarokat, akikkel foglalkozik a sajtó. Mindig tudnak valami igazán újat, frisset feldobni, amire a média és az olvasók egyaránt ráharapnak. Ők benne vannak abban a vérkeringésben, amire érdemes építeni és értik miről szól a muzsikálás, illetve annak a háttere. Ők azok a zenészek, akik ezt a cikket is érteni fogják.  
 
Te személy szerint, mennyire követed nyomon az új feltörekvőket? Belehallgatsz egy-egy anyagba? 
 
Nem követem, nem is tudom. Hogyan tudnám követni, ha el sem jutnak hozzám az anyagok? Ma olyan világban élünk, ahol az jelentethet meg lemezt, aki csak akar. Van egy kis pénze, fogja magát, bemegy a stúdióba, felveszi a lemezt, kinyomja és megjelenteti. Na és akkor mi van? Kiteszi a falára és dicsekszik a szomszédoknak, hogy nagylemezes zenész vagyok? Ugyan már… Nem az a lényeg hogyan kerülnek a dalok egy korongra, hanem az, hogyan jut el a közönséghez. Ez a kulcsa annak, hogy egy zenekar eljusson arra a szintre, hogy ismertté váljon.
 
Tudom, hogy nagyon nehéz kiadót találni és forgalmazni egy lemezt, amiről ráadásul nem a muzsikusok tehetnek, de ettől függetlenül a hallgatón, a közönségen és az újságírókon sem lehet számon kérni, miért nem ismerik X, vagy Y zenekart és annak munkáit. Hozzáteszem, az egyik kedvenc hallgatnivalóm mostanában a Nine Books bemutatkozó lemeze! Hány helyen olvastál róla? A Hard Rock Magazinban biztos. Világszínvonalú produkció, magyar zenészektől. 
 
Persze most "hazabeszélek", de véleményed szerint mennyire befolyásolja a magyar zenekarok lehetőségeit a hazánkba érkező külföldi zenekarok áradata?
 
Itt is visszakanyarodok a Rockinformban megjelent cikkhez, ahol azt találtam mondani, örülnék, ha befolyásolná (de nem teszi), mert sokat tanulhatnának a magyar zenészek ezekből a koncertekből, azonban valahogy nem akaródzik nekik részt venni ezeken az „órákon”. Íme, egy friss példa a millióból. A napokban, hazánkban járt egy AOR/hard rock legenda, ahol a hasonló stílusban működő előzenekar, a koncertje után a szemem láttára ment haza. Ott volt a lehetőség látni, hallani, tanulni. Még fizetniük sem kellett belépőért. Ezek után mi legyen a véleményem?
 
De, ha megengeded, visszautalnék a második kérdésre egy picit, ahol nem válaszoltam arra „mi az, amit ők nem tudnak, külföldi társaik viszont igen?”. Sajnos kis hazánkban egy-két kivétellel nem turnéznak, hanem hakniznak a zenekarok. Nincs meg az a tradicionális, lemezmegjelenést, vagy más egyéb történést követő turné, mint külföldön, hanem a csapatok többsége folyamatosan úton van. Ezzel egy idő múlva elveszik a varázsa a koncerteknek és ez az egyik kiváltó oka a sűrű tagcseréknek is a bandákban. A zenészek nagy része, bármennyire is furcsán hangzik, megélhetési zenész, vagyis főállásban űzi az ipart, ami azt jelenti, a megnövekedett terhek mellett egyre több bulit kell kötnie ahhoz, hogy a számláit ki tudja fizetni. Vannak olyan bandák, akik 10-15 éve turnéznak. :) Ne mondja nekem senki, hogy ez normális. Mi rockerek leszóljuk a popcsapatokat, akik hétvégente diszkókba és egyéb rendezvényekre mennek haknizni. Miért, a rockzenekarok többsége mást csinál? Tudok olyan zenészről (persze neveket, ahogy eddig, ezután sem fogok említeni, mert a magam nyugalma többet ér annál), aki évek óta komoly egészségügyi problémákkal küzd, de nem megy el orvoshoz, mert rögtön azt a diagnózist kapná, fél évig maradjon csöndben. Na, de akkor mi lesz a haknival, mi lesz a családdal, mi lesz a zenekarral? Inkább kiáll egy gyengébb produkcióval, de nem adja fel. Így nézünk mi ki. Persze itt is vannak kivételek. Nézd meg azokat a csapatokat, akik próbálnak a turné rendszerében fellépni. Sokkal jobb és érdekesebb előadásokat adnak, mint az említett, sajnos többségnek mondható haknibandák.
 
Ezzel szemben egy külföldi csapat turnékra indul és bizony sok olyan banda is ellátogat hazánkba, akiket nagyon szeret a közönség, de azt nem tudja, hogy a tagoknak a muzsikálás mellett polgári foglalkozásuk is van. Vagyis visszatérve a kérdésedre, vajon befolyásolja-e a sok külföldi buli a magyar zenekarokat, azt kell mondjam, sajnos jó értelemben nem, de számukra biztos rosszul jön, hogy egy sokkal érdekesebb műsorral és profibb előadással valaki jobban tudja szórakoztatni a közönséget, mint ők az agyoncsépelt, hétről-hétre ismétlődő fellépéseikkel. Valószínű, hogy ezután a cikk után nem leszek túl népszerű a magyar zenészeknél, de ahogy az élet minden területén, úgy itt is helyre kell tenni időnként a dolgokat. 
 
 
Az előző interjúban említetted, hogy van egy új kolléga, akinek szívügye a magyar rock és metalzene. Mennyire fog ez megnyilvánulni a Hard Rock Magazin napi híradásaiban?
 
Azt nem tudom ígérni, hogy napi szinten radikális változás fog történni, de Bazsa érkezésével, aki –egykori zenész lévén - töretlenül hisz a magyar zene és zenekarok sikerében, lényegesen többet fogunk foglalkozni a hazai bandákkal. Az utóbbi időkben például egyre több interjú jelenik meg magyar zenészekkel és zenekarokkal a Hard Rock Magazin hasábjain. Más kérdés, hogy lényegesen alacsonyabb az érdeklődés a magyar bandákkal készült cikkek iránt, amiről azt gondolom, megint csak nem mi tehetünk. Látod, itt ismét visszatértünk arra a pontra, hogy hogyan menedzselik magukat a zenekarok. Ahogy erről beszélünk, egyre jobban az világosodik meg bennem, ez egy ördögi kör, amit maguk a benne álló magyar zenészek zártak be. De legyünk optimisták, van kitörési lehetőség, viszont ehhez, mondom még egyszer, nagyon komolyan rendet kell tenni a fejekben. 
 
Mi a véleményed a nagy visszatérőkről és a több évtizede zenélő zenekarokról? 
 
Az úgynevezett nagy visszatérők mindig lépéselőnyben vannak, hiszen a rajongóik abban bíznak, egyszer majd újra láthatják őket és az idő is mindig mindent megszépít. Ezzel nincs semmi baj. Most a legaktuálisabb téma az 50 éves Omega turnéja, ami önmagában is egy csoda, hiszen a világon is nagyon kevés az olyan banda, aki egy fél évszázadot megélt. Ez még az én, egyébként otthonról nehezen kimozduló szüleimet is lázba hozta. A több évtizede működő zenekarokat pedig, két részre lehet osztani. Vannak, akik az évtizedek során is aktívak és kreatívak maradtak, illetve vannak, akik a múltból próbálnak megélni. Mindenki magának ítélje meg, hogy melyik a számára hitelesebb, vagy jobb…
 
 
Köszönöm az interjút!
 
Boltsek Andrea
 

Címkék: interjú

Kalapács és az Akusztika Debrecenben. Vendég: Rudán Joe - 2012.03.15.

2012.02.23. 18:12 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Március 15-én, a legfontosabb nemzeti ünnepünk napján a Kalapács és az Akusztika lép fel a debreceni Unpluggedban. Vendégül Rudán Joet hívták, de az est során hallhatjuk majd a kisvárdai Radar zenekart is. Ők klasszikus Pokolgép slágerekkel szórakoztatják majd a nagyérdeműt és a  nótázásba természetesen Kalapács József és Rudán Joe is beszáll majd. A másik vendégzenekar a szolnoki Tűzvihar lesz.

Jegyelővétel a Rock-Ness hanglemezboltban: 1600Ft., a helyszínen: 1800Ft.
 
Az első 100 elővételes jegyvásárló ajándék cd-t kap!
 
 
 
 
 
2012.03.15.
Debrecen, Unplugged
Kapunyitás: 19 óra
 
 

Címkék: ajánló

Wisdom hírek

2012.02.23. 11:41 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

3 fontos hírünk van jelenleg, melyeket szeretnénk megosztani Veletek. Az egyik, hogy örömmel jelentjük, végre nemzetközi kiadóhoz kerültünk, méghozzá a Noise Art Records-hoz. Nem volt könnyű a döntés, mert a német AFM kiadótól is volt egy igen csábító ajánlatunk, de bizonyos okok miatt végül a Noise Art-tal írtunk alá.

Ez év augusztusában így világszerte megjelenhet a Judas lemezünk, és nem sokra rá tervezzük már a következőt is, melynek dalaival nagyon jól haladunk. A Judasról még annyit érdemes tudni, hogy rajta lesz a kislemezes All Alone dalunk NG által felénekelt verziója is, egy kis kuriózum gyanánt.
 
A másik, hogy ezzel egyidőben aláírtunk a Rock the Nation koncertszervező irodával is, mely elég sok neves bandát foglalkoztat, mint például Sabaton, Brainstorm, Exodus, Finntroll, Kreator, Korpiklaani. Jó kis turnékat várunk a megállapodástól.
 
A harmadik hírünk, hogy aki tavasszal szeretne látni minket, az Sopronban és Budapesten teheti ezt meg. Sopronban a Rockfarsangon veszünk részt a Moby Dick, a Lord és a Beatrice társaságában, Budapesten pedig a Dalriada, a Sear Bliss és az Avatar zenekarokkal, a Tavaszköszöntő fesztiválon lépünk fel a Club 202-ben. Ez utóbbi rendezvényre több akció is lesz, pl. március elejétől belépőjegyeket lehet nyerni majd rá. Figyeljétek a fellépő zenekarok Facebook oldalait!
 
Mindkét rendezvényre elkísér minket a Royal Vodka, így a megszokott kóstolók és a Fény is elérhető lesz mindenki számára.
 
Wiseman Is Alive!
 
 

Címkék: hírek

Dalriada hírek

2012.02.22. 15:57 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Jól indul az év a Dalriada háza táján, a csapat több elismerésben is részesült a 2011- es évi munkájának köszönhetően. 

A legnagyobb hazai rock/ metal szaklap, a Hammerworld Magazin szerkesztőségi listáján, és közönségszavazásán ismét ott van a csapat, több kategóriában is.

 

HammerWorld Magazin közönségszavazás:
 
Kedvenc magyar zenekar: 6. hely
 
Kedvenc énekesnő (nemzetközi mezőny): 4. Binder Laura Az év albuma: 6. Dalriada – Ígéret (nemzetközi mezőny) Kedvenc billentyűs: 4. Ungár Barnabás (nemzetközi mezőny) Az év klipje: 9. Dalriada – Hajdútánc (nemzetközi mezőny) A kisalföld.hu online szavazásán a legnépszerűbb soproni hírességek kategóriában a zenekar a megtisztelő második helyezést érte el, szintén a közönség szavazatai alapján.
 
További, zenekarhoz kapcsolódó jó hír, hogy a 7. HangSúly zenei díj szavazáson az "Ígéret" c. album jelölt lett az év albuma és az év stúdióprodukciója kategóriában is. Eredményhirdetés március elején várható, mindenesetre a jelölés ténye önmagában is komoly megtiszteltetés!
 
A Dalriada most szombaton, 02. 25- én kezdi meg tavaszi koncertjei sorát, a győri Black Rock Klub falai között, az Ankh, az Ide- Gen, és az új lemezét bemutató CasketGarden társaságában, 20:00 kezdettel.
 
Minden kedves Barátunkat sok szeretettel várjuk!
 
 

Címkék: ajánló

Gólyavári Rockesték - utolsó este

2012.02.22. 15:40 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

 

 
Elérkeztünk az utolsó estéhez. Remélem, élveztétek ezt a néhány rock történelmi estét.:)
 
A végére maradt a punk " megszületése" és egy interjú a VHK egykori szólógitárosával, Szabó Istvánnal.
 
 
 
 
 
 
 
A Magyar Punk kezdetei
 
Az első szárnypróbálgató punk zenekarokat többnyire középiskolás fiatalok alapították, ismert külföldi punk zenekarok, - mint például a Sex Pistols - hatására. Véleményem szerint a magyar punk kezdeteit nem lehet egy zenekar megjelenésével definiálni. A szakirodalmak is eltérően nyilatkoznak a kérdéssel kapcsolatban, hisz az események szinte egyidejűleg, de több szálon indultak. A mozgalom hazai megjelenése körülbelül 1978-ra tehető. Míg Pozsonyi s Spions zenekar 1978. Január 15-én, az Egyetemi Színpadon megrendezett Anna Frank emlékestet (az URH, a Kontroll Csoport és az Európa Kiadó is fellépett) tekinti a hazai punk kezdetének, addig Sebők János a punk fogalom megjelenését a Beatrice zenekar színrelépésével magyarázza. Kétségtelen, hogy ez utóbbi zenekar lett végül a leginkább meghatározó. 
 
A Beatrice dalaiban - a punkra jellemzően - nyíltan támadta a diktatúrát. Be nem tiltották a zenekart, a legtöbb megyéből viszont kitiltották őket. Nagy Feró útlevelét bevonták, ekkor adja magának a „Nemzet Csótánya” nevet. Érdekes döntés volt a KISZ részéről, hogy éppen a „rendszerellenes” Beatrice támogatásával kívánt tömegbázist szerezni magának.
 
Ennek a támogatásnak az lett az eredménye, hogy együtt turnézhattak, pl. az akkor igen népszerű Omegával. 1980-ban szerződést kötöttek az Erdős Péter által vezetett Magyar Hanglemezkiadó Vállalattal (ekkori egyeduralkodó cég a Magyar könnyűzenei piacon), mégsem lett nagylemeze a Beatricének. Erdős és a Beatrice között soha nem volt felhőtlen a viszony, az 1981-es tatai rock-tanácskozáson a „popcézár” keményen bírálta a Beatrice tevékenységét, nihilistáknak titulálva a zenekart.  Ennek következtében a Zenész Szakszervezet elhatárolódott tőlük, emiatt még abban az évben feloszlottak. 
 
A szövegeikben a pártállami diktatúrát leplezetlenül kritizáló, megjelenésükben és viselkedésükben egyaránt „botrányos” zenekarok, tevékenységével szemben a hatalom az első perctől kezdve tiltakozással reagál. Így, - mint ahogyan az a fenti idézetben is szerepel - nem meglepő, hogy az akkori művelődéspolitikai elvek szerint beszabályozott lemezkiadásra nem volt esélyük. A zenekarok próbatermeikben, vagy koncertjeiken minimál technikával rögzített felvételei gyakran hallgathatatlan minőségben terjedtek kézről-kézre.
 
Beszélgetés a VHK egykori gitárossal, Szabó Istvánnal
 
 
Fontos megemlítenem, hogy Istvánnal kezdő énekes koromtól jó barátságban vagyok. Egy rövidebb ideig volt szerencsém egy zenekarban játszani vele. A témaválasztásom nagyban neki köszönhető, hisz a dolgozatomban bemutatott korszakról már korábban is rengeteget mesélt nekem. Beszélgetésünk, a tőle megszokott őszinteséggel zajlott, reményeim szerint kellőképpen megvilágítva a vizsgált témakört.
 
Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el zenélni?
 
Első kérdéseddel megfogtál, mivel soha nem gondoltam ezt végig. Azt hiszem jó volt mindig új dolgokon agyalni, és persze nem kellett megtanulni csajozni, mert minden ment magától.
 
Röviden összefoglalnád az eddigi zenész pályafutásod?
 
Ez így pár sorban túl sűrű lenne. A dobtól a gitárig, a funkytól a punkon keresztül a metálig, az alternatívtól az avantgárdig és még sorolhatnám, széles a paletta...igazából a kihívás a jó az egészben. Eddigi zenekaraim a Rohamcsapat, +.d. és a Nehéz balett, VHK, Invázió, és a Paradoxon.
 
Mennyire fogadta el a környezeted, hogy underground zenekar tagja lettél, esetleg megpróbáltak lebeszélni, vagy válaszút elé állítani?
 
A családból anyám tudta egyedül, vele nem volt gond őt nem érdekelte, a barátok közt volt, akit lelkesített, és volt, aki hülyének nézett, máig nem tudom kinek volt igaza.
 
Miben nehezítette, vagy könnyítette ez meg az akkori érvényesülésedet a mindennapokban (esetleges közvetlen, vagy családot, ismerősöket ért atrocitások)?
 
Igazából akkoriban, ha csak egy nyamvadt rock csapatot csináltál, már kihagytad az elvtársi Magyarországba való belesimulás sanszát, de mit mondjak?...egyre kevesebb kispárnát harapdáltam össze emiatt a zokogástól. Nagyobb gondjaim akkor voltak, amikor a VHK-ban toltam a bringát. Emlékszem, amikor egy egyetemi buliban játszottunk, páran panaszkodtak, hogy „a rektor már azért is kirúg, ha vöröset köptél”. Ami azt illeti nem is lehetett kiírni, hogy a Vágtázó Halottkémek zenekar lép fel, helyette a „Hatóság” nevet használtuk, vagy például a közgáz egy kisebb klubjában „VHK szintetikusok” néven futottunk. A Vágtázó Halottkémek ilyen formában talán a Pszichiátriai Intézet pincéjében került fel elsőként a plakátra.
 
Tapasztaltatok-e bármifajta veletek szemben irányuló hatalmi fellépést a koncerteken, lemezkiadás területén, esetleg próbáltak-e titeket valamilyen formában ellehetetleníteni, kaptatok-e negatív propagandát?
 
Mindig volt egy-egy ember, aki rátapadt bandákra, de egy idő után ezeket megtanultuk kezelni. Emlékszem volt egy kulcsmondat, ami mindig megnyugtatta a spicliket, ez így hangzott: „Addig jó nekünk, amíg a Kádár elvtárs velünk van” - Lenin már nem lehetetett - , erre mindig megnyugodtak és végül lekoptak. Persze, előfordultak atrocitások is. Ha jól tudom Gazit (Waszlavik Gazember László) például egyszer nem engedték fellépni a yardok a budai „ifi parkban” a volt Backing Groupal - így hívták aktuálisan a Beatricét -. 
Egy idő után én is kaptam figyelmeztetést. Ez elég rendhagyó volt, ugyanis a legjobb barátom mamája szólt nekem hogy „ezt azért mégse” és mivel akkoriban, ha felhívtad a rendőrséget és név szerint kérted őt, egyből adták is a telefonhoz, hajlottam rá hogy komolyan vegyem a figyelmeztetését.
 
Szerinted könnyebb vagy nehezebb ma underground körökben érvényesülni, mennyiben más ma az ez a fajta élet?
 
Ma úgy néz ki a punk mozgalom, hogy ha „liberó” vagy - Liberális szemléletű (a szerk.) - kapsz lemezt, nyilvánosságot, és ami kell. Ha pedig nem, akkor talán még nehezebb, mint régen volt, hiszen ma már nagyítóval kéne keresni olyan rádiót, aki elég bátor, hogy leadja. Persze, van már Internet, csakhogy egy szubkultúra szubkultúrájának lenni? Ez így elég bizarr, arról nem is beszélve, hogy például mi van akkor, ha Te speciel a csórókhoz szólnál? Na, mindegy én egyelőre a dolog nyilvános részét abbahagytam, persze a fióknak azért dolgozom rendületlenül, hátha változik valami. Úgy legyen.
 
Utószó
 
Történelmi korszakok változnak, hatalmak születtek, majd tűntek el a történelem során, de valamilyen formában nyomot hagynak maguk mögött a kultúrában.
 
A dolgozatomban bemutatott rendszer, társadalmunk 1989 előtt megszületett tagjai számára „létező szocializmus” volt, saját tapasztalatok és emlékek fűződnek hozzá. Gyerekkoromból máig megmaradt, hogy tanáraink (kiket még többségében a kádári ideológiák szerint neveltek) féltve intettek minket a „szakadtaktól” és a „tarajosoktól”, hisz ezek a fiatalok az általánosan elfogadott értékrendek szerint egyet jelentettek a devianciával, a rombolással és a Magyarországon Kádár korszakában a lázadásnak a „tiltott szubkultúrákhoz tartozásnak” komoly tétje volt. Az egykor tiltott zenék ma már bárki számára beszerezhetőek, hisz többségük 1989 után végül kiadásra került. Talán a szövegviláguk egy napjainkban felnövő fiatal számára már kevésbé érthető, mégis sok esetben aktuálisnak tűnhet. 
 
A korszak underground zenéje nem más, mint egy történelemmel szembeállított „görbe tükör”, egy korszak lenyomata, ami a gyakran hallgathatatlan minőség ellenére is véleményem szerint legalább egy hallgatást megér, hisz egy adott korszak zenéje, legyen az akár az akkor aktuális hatalom ízlésének megfelelő, akár attól eltérő információt hordoz magában korszakának mindennapjairól. A politikai berendezkedés - ha nem is a politikai elit - azóta megváltozott, de társadalmi problémák továbbra is vannak, és ezekről a problémákról, akár személyes, akár politikai a mai napig dalok születnek.
 
Fontos megemlítenem, hogy dolgozatomban a rendszer és a szubkultúrák, és nem pedig a társadalom egészének viszonyát szemléltettem. A Kádár fémjelezte egypártrendszer időszakát korántsem mindenki elnyomásként élte meg. Van, aki úgy emlékszik vissza, hogy akkoriban egy élhetőbb, biztonságosabb, nyugodtabb világban élhetett, mint a jelenlegi. Aki egykor KISZ tag volt - vagy épp úttörő - az nem feltétlenül az ideológiai beszabályozásra, sokkal inkább a kirándulásokra, kulturális rendezvényekre, nyári táborokra, és egyéb közösségi eseményekre emlékezik vissza. Ez sem meglepő, hisz a „puha diktatúra” alatt a rendszer pontosan arra törekedett, hogy az általa közvetített ideológia követői lelkesedésből és ne kényszerből szolgálják a párt érdekeit. Az underground ezzel a törekvéssel ellentétesen reagált, és a rendszer ezt nem nézte jó szemmel, hisz saját hibáival senki nem szeret szembesülni. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy bármilyen politikai vagy társadalmi jelenségről legyen is szó, objektív képet csak akkor kaphatunk, ha a kérdést minden oldaláról vizsgáljuk, és ha minden érintett véleményét, érveit és ellenérveit figyelembe vesszük, ám sajnos ez a legritkább esetben történik így. 
 
Vége
 
Szerző : Novák Árpád
 
 

 

Címkék: gondolatok

Gyorshír - Pulzus tehetségkutató - a Magyar Művelődési Intézet támogatásával

2012.02.22. 11:01 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

A Pulzus tehetségkutató bekerült a Magyar Művelődési Intézet által támogatott tehetségkutatók közé. Ennek folyományaként a Pulzus első helyezettje részt vehet a HANOSZ által idén ősszel, a Hangfoglaláson megrendezendő országos tehetségkutatón, melynek díja, az erkölcsi elismerésen túl is igen jelentős. A rendezvényről hamarosan hivatalos versenykiírás is napvilágot lát majd. 

Köszönjük a támogatást!
 
 

Címkék: pulzus

Pulzus tehetségkutató, harmadik forduló - összefoglaló

2012.02.21. 12:51 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

 

 

 

 

 

Túl vagyunk a felén. Ez az a pont, mikor már lassan körvonalazódik a középdöntő mezőnye. Természetesen az elkövetkezendő két fordulóban még várnak ránk, és persze rátok új tehetségek, de minden alkalommal van két-három olyan zenekar, aki rendesen feladja a leckét a zsűrinek.

De nézzük a tegnap estét. A probléma arra van, hogy megoldjuk. :) Tegnap este az a helyzet állt elő, hogy a két budapesti zenekar nem tudott időben megérkezni, ezért borult a sorrend. Nem kicsit. Ez csak abban az esetben rossz, ha egy zenekar rajongókat hív meg és mégsem a neki kiírt időben lép színpadra. Rajongók pedig voltak. 8 óra magasságában azon gondolkodtam, hogy hova fog elférni ennyi ember. Mert jöttek és jöttek. Tele volt a klub, és a dohányzónak kialakított előtérben sem nagyon lehetett megmoccanni.
 
Bár nagyon nem örültek neki a srácok, mégis a győri Road Stone kezdte a bemutatkozást. Mikor a beállásuk során felcsendült, hogy " zöld csillag kihunyt az égen....", mindenkinek összeszorult torka és csend lett a kávézóban. Tudnak-e majd a mai zenészek olyan slágereket írni, ami 30 év múlva hasonló hatással lesz az utánunk következőkre...? Nos, a Road Stone egy fiatal győri csapat, akik komolyan veszik a zenélést. A velük illetve hozzájuk érkezőkből kiderült, hogy vannak, akik segítik őket ebben a törekvésben. Nem is nagyon lehet ezt másként.
 
Az utolsókból lesznek az elsők. Na, jó, másodikak. Oda-vissza 500 kilométert utazott azért a Southern Comfort, hogy bemutatkozhasson Budapesten. A távolság miatt ők lettek volna az est utolsó fellépői, de a kavarás miatt a második helyre kerültek. Hát mit mondhatnék? A huuuuu meg áááááá úgysem mondana nektek semmit sem. Ezt látni és hallani kell. Ne szépítsük! Ez úgy, ahogy van, profi volt. Ennyi.
Na, jó, segítek. :) Blues rock. Ez volt az a produkció, ami könnyen befogadható és eladható. A fesztiválszervezők álma.
 
Az utánuk következő WetSkin sajnos megszenvedte a kavarodást. Az eredetileg elsőnek fellépő Álomút zenekartól kért cuccot, de náluk a dobost elvitte a mentő. Szerencsére nem a kávézóból, de így is volt probléma bőven. A WetSkin esetében írtam fel először, hogy milyen jó hangú az énekes, és ezt szerencsére még többször papírra vetettem az est során. A WetSkin egy fiatal veszprémi formáció, egy valóban jó hangú énekessel. Ugyanezt tudom elmondani az Álomút zenekarról, akik egy beugró dobossal adták elő műsorukat. Az énekes nem csak jó hangú, hanem egy igazi metal fazon, hosszú szőke hajjal, bőrnaciban. Én ehhez a fazonhoz az előadott zenét kicsit lájtosnak éreztem, de szerintem alakul még ez. 
 
A Progress Hard Rock szintén egy jó hangú frontlánnyal bír. Bár a produkció megosztotta a zsűrit, összességében elég jó helyen végeztek. A Progress Hard Rock után beállt az eredetileg tervezett sorrend és a kávézóban is egyre többen lettek. Dicséretes volt, hogy a már bemutatkozott zenekarok sem rohantak rögtön haza, hanem megtisztelték jelenlétükkel az utánuk következőket is. Így a szolnoki Tűzerő zenekar produkcióját is, ami egy igazán energikus előadás volt, remek hangszeres tudással megspékelve. Katonás, feszes, jó. A Rákóczifalváról érkezett Mirodam zenekart már ismertem. Sőt! Őket ismerhetik azon kedves rock rajongók, akik rendszeres hallgatói a Rockpanoráma műsornak. Szolnok és környéke sok jó zenekarral bír, remélem a srácoknak sikerül kitörni ebből a körből és többször bemutatkozni a fővárosban.
A Senor zenekar szintén egy olyan banda volt, ami erősen megosztotta a zsűrit. A Senor 1985-ben alakult, később feloszlott majd újra összeállt. A fiatal billentyűs lány talán még nem is élt 1985-ben, de ez a vérfrissítés jót tett a zenekarnak. Én még hallgattam volna őket...
 
Az elején azzal kezdtem, hogy mindig van két-három olyan banda, aki feladja a leckét. Így volt ez a fertőszentmiklósi Paradigm Shift esetében is. A zenekar eredetileg instrumentális formációnak indult, nemrégiben csatlakozott hozzájuk egy énekes. A három előadott dalból az első még az énekes nélküli korszakból származott. Hát mit mondjak? A víz levert. A progresszív metal sem nem rádióbarát, sem nem könnyen emészthető. De srácok, ez brutális volt! Állak leestek, szőrszálak felálltak. :) Az viszont el kell mondanom, hogy stratégiailag én nem így terveztem volna a három dal előadását. A második dalnál már színpadra lépett az énekes is és úgy tűnt, hogy még nincsenek igazán összeszokva, illetve a frontember még nem igazán tudja a szerepét. Ez egy picit visszavett a lelkesedésből. A harmadik nótánál az énekes már sokkal magabiztosabb volt, de biztos vagyok benne, hogy ha megmaradnak az instrumentális vonalon, a produkció még ennél is jobban ütött volna. Ettől függetlenül gratula! 
 
Nos, az utolsónak fellépő miskolci Progtyca egész este nyugodtan és szinte láthatatlanul várt a sorára. Tudtam, hogy ott vannak, valahol, bár nálam nem jelentkeztek be. :) Az alig 1 éve létező formáció szintén a progresszív metalt műveli, nem is rosszul. Sok van ezekben a fiatalokban, remélem, hogy hallok még róluk.
 
Tegnap este 10 zenekar mutatkozott be a Pulzus tehetségkutatón. Függetlenül a zsűri pontszámaitól, mindannyian felkészülten és igazán elszántan érkeztek a megmérettetésre. A fő csapás vonal a hard rock volt, de a két progos cuccot is elbírta a közönség. Túl vagyunk a felén, ismét megismertünk új zenekarokat, új tehetségeket.
 
Jövő héten jövünk újra, gyertek Ti is!
 
 

Címkék: pulzus

Rock klasszikusok a Pecsa Music Caféban

2012.02.20. 08:11 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Az előttünk álló hét a klasszikus rockzene jegyében telik a Pecsában. Február 22-én, szerdán a Blues Company koncertjével indulnak a bulik, csütörtökön a Radics Béla Emléktársaság Club ' 68 című estjén ezúttal Mr. Basary lesz a beszélgető vendég, aki nem csak a gitárkirállyal közös emlékeiről, de saját zenekara és az  Örökség együttes új híreiről is beszámol. A riport után az R.B. Kapitány Emlékzenekar és a házigazda Tűzkerék XT koncertje következik.

24-én, pénteken a rocktörténet egyik legnagyobb zenekarának, a Pink Floyd-nak dalait tolmácsolja a HIT Pink Floyd Tribute, szombaton este pedig a magyar rock legendája, a P.Mobil lép színpadra a Nuklea után, a sztárvendég Vörös István lesz.
 

Címkék: ajánló

süti beállítások módosítása