Hát ez is megvolt! Szinte óramű pontossággal teljesítettek a zenekarok a tegnapi estén is, már ami az átállást és a színpadi produkció hosszát illeti. Kezdem azt gondolni, direkt csinálják, hogy ne tudjak belekötni :)
Egy dolog volt zavaró, hogy sem a budapesti sem a közelben lakó zenekarok nem érkeztek meg előbb, mint a számukra kiírt időpont. Valószínűleg nem kíváncsiak a többi bandára, illetve a zsűri reakciójára, amit hibának tartok. Remélem, a további fordulókon ez másként lesz.
Az estét a Kilincs zenekar nyitotta. A stílusuk legjobban a brit popra hajaz és kedves gondolat volt tőlük, hogy megpróbálták megénekeltetni a közönséget. Ez sajnos nem sikerült, de a vidámságukból ez egy fikarcnyit sem vett el. Kedves srácok, akik dalaikban a világ általános problémáit éneklik meg, olyan Kilincsesen. :) Az utánuk következő Fool's Paradise egy minden szempontból nagyon fiatal formáció. Bár megmondom őszintén, a nemrégiben megjelent saját kiadású EP külsőleg egy igazán igényes darab, látszik, hogy sokat foglalkoztak vele, de még hosszú az út előttük.
Nos, az őket követő csapatról, a Contourról az első gondolatom az volt, hogy ENERGIA. Nem kell ide se Jovital C, se cseppek, se szuper müzli, ami egész napra feltölt energiával! Hallgass Contourt.Ennyi. :) Ja, és ne felejtkezzünk el a sikítozó csajokról sem. Mert voltak azok is. :)
A Miheztartás Végett zenekar színrelépésével megtelt a Pecsa Music Café színpada. Nézzük csak: volt, dob, két gitár, basszusgitár, egy jó hangú frontlány, egy szinti és egy hegedű. A hegedű, ami szerintem izgalmasabbá tette az egész produkciót, viszont ami nekem belőlük hiányzott, és több más zenekarból is, akik az eddig lezajlott elődöntőkön a színpadra álltak, az a megjelenés. Engem borzasztóan zavar, ha egy zenekar utcai ruhában áll a színpadra, még ha csak 3 dal erejéig is. Nem azt mondom, hogy mindenki bújjon jelmezbe, vagy hordjanak egyenruhát, de valamiféle összhangot, színpadképet, hívjuk ezt bárhogy, én személy szerint elvárnék.
A sorban utánuk következő zenekarral kapcsolatban szintén ez volt a gondom. A soproni Novel profi zenészekből áll, nem véletlenül kaptak jó pontszámokat a hangszeres tudás és a pontosság kategóriákra, de ez ettől nekem még nem volt „produkció”.
Az este második energiabombáját a Semi Holsen zenekartól kaptuk. Megmondom az őszintét, még soha az életben nem hallottam a királyhelmeci Semi Holsenről. Tegnap este viszont tettek arról, hogy soha ne felejtsem el őket. Ezen az estén ők voltak A zenekar, akiktől libabőrös lettem. Nádasdi Péter a FRONTEMBER. Így, nagybetűvel. A zene pedig elementáris erővel sugárzott le a színpadról. Felejthetetlen volt.
Az Arizona zenekar nem volt ismeretlen számomra. Egy éve láttam őket Somorján, sokat fejlődtek. Maja, a frontlány nagyon magabiztosan mozgott a színpadon, nem mellesleg szép is, és énekelni is tud. Sajnos az igazi hangját ezen az estén nem tudta megmutatni, de mindenféleképpen egy üde jelenség volt a színpadon. Az őket követő Dabi Tibor Edison Band, röviden DEB, érdekes színfoltja volt a tehetségkutatónak. A frontember, (+szintis + zenekarvezető) nem hagyta, hogy akár egy másodpercre is unatkozzunk. Szórta a poénokat, amit én egy tehetségkutatóhoz kicsit erősnek éreztem, viszont egy városi rendezvény színpadán ezzel tuti tarolt volna. Hiányoltam azt is, hogy ha már „megzenésítik” József Attila, Karóval jöttél című versét, akkor ez derüljön ki mindenki számára, ne csak annak, aki ismeri a verset.
Mire a What’s up? színpadra került, már csak kevesen maradtunk a kávézóban. Mivel ismét volt fél óra pluszunk, és a zenekar még nem érkezett meg, a közönség nagy része azt gondolta, hogy itt a vége és elmentek. Kár volt. A srácok muzsikája tökéletes levezetése volt az estének. Lényegében tökéletes levezetése lett volna bármelyik olyan estének, amit egy fáradt, nyűgős nap előz meg. Félhomály, helyes kis asztalok egy füstös lokálban, összebújó párok, és a pici színpadon a What’s Up? zenél. Ez a kép tárult lelki szemeim elé, őket hallgatva. Jó volt. Nem tudom, hogy a srácok milyen jövő képzelnek el maguknak, de nem lesz egyszerű dolguk. A rétegzene rétegzenéjét művelik, professzionális módon. Viszont Molics Zsolt személyében egy új rajongóra tettek szert. :) Remélem, hamarosan többen is csatlakoznak majd.
Túl vagyunk a második estén. Ismét készültek fotók és videók, és ahogy láttam, ismét születtek új kapcsolatok, zenekarok és klubok/szervezők között. Tegnap este nézőszám szempontjából túlszárnyaltuk a múltkorit és remélem, hogy jövő hétfőn is sokan lesztek kíváncsiak az új trónkövetelőkre.
Ugye, akkor is találkozunk?
Utolsó kommentek