Facebook

Utolsó kommentek

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Interjú Takács Miklóssal, a Helgrind magyar gitárosával

2011.08.29. 20:54 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

 

Egyszer feltűnik itt egy brit zenekar, majd kiderül, hogy magyar a gitáros. Ebből azért következik, hogy nem véletlenül jött a Helgrind Magyarországra. Igazam van?

Fogalmazhatunk így is. Tehát elég sok köze volt annak, hogy Magyarországon játszunk , hogy bekerültem  a bandába más részt Paul (énekes front ember) 3 évet élt Magyarországon úgy 10-11 évvel  ezelőtt Miskolc környékén  és mindig is szeretett volna vissza térni (nem tudom igazából, hogy mért talán mert itt tud hozzá jutni a kedvenc söréhez hahaha),ezért is játszunk Kazincbarcikán és Radostyánba. leegyszerűsítve én lettem kulcs figura  hogy játszhassunk Magyarországon.



 Nehéz vagy könnyű volt a zenekart rávenni arra, hogy itt is fellépjen?

Elég egyszerű volt. Nem is az én ötletem volt, mivel Paulnak múltjában lévő tapasztalatai után hajtotta rajtam keresztül ezt a dolgot és ez lett belőle. Amúgy egy valami nem tetszik nekik, az utazás része 24-26 óra  a kis buszban ,meg hogy én mindig kimaradok most már másodszor is repülővel jöttem azzal az indokkal, hogy előkészítem, terepet mire ide érkeznek, tudod, hogy legyen hideg sör meg minden, elég rendesen szívják a vérem érte.

Miért döntöttetek úgy, hogy itt forgatjátok le a legújabb klipeteket?  Egyáltalán mennyi "magyar kéz" van benne?

A klip készítésében egyetlen magyar kéz van, az én kis kezem. Amúgy nagy szerencsénkre közeli barátságba áll a zenekarral  Mr. Len Whybrow a rendező, akinek  egy filmgyártó cége  van, a  FLAMING AXE FILMS.
 Nagyon jó volt vele dolgozni. Élveztük a munkát. Hogy miért pont Magyarország?  Tökéletes helyszínt kerestünk,  ami úgy passzol a bandához meg dalhoz, ilyen történelmi romokat, és meséltem egy-két helyről  a srácoknak. Mire feleszméltem már zúztuk a nótát a romnál és forgattunk, plusz kellemest a hasznossal adtunk egy pár koncertet,amik a vártnál is jobban sültek el. Úgy hogy  eltoltuk egy  kicsit kora tavaszra az amerikai és kanadai turnét, hogy újra itt lehessünk és kicsit komolyabb szervezéssel és 1 hatalmasat zúzzunk..

 Nem olyan régen vagy a Helgrind tagja. Hogy sikerült bekerülni a csapatba?

 Pontosan 2011  január 6-tól vagyok hivatalosan banda tagja. Emlékszem alig tudtam beszélni mikor felhívtak, olyan izgatott voltam. Ez egy elég érdekes szitu volt.
Már pár éve nem játszottam sehol sem, kezdett nagyon hiányozni a muzsikálás, úgy hogy  adtam fel egy ilyen zenei web oldalon egy hirdetés magamról. Szóval hirdettem magam, mint az útszéli lányok. Aztán karácsony előtt  pár nappal kaptam egy email-t  a BLOODFLOW RECORDS -tol, amin keresztül kapcsolatba kerültem Paul-al,aki  küldött 6 Helgrind nótát,  amit meg kellett tanulnom 2011 jan. 4-re.. Azt hiszem, hogy még 3 jelentkező volt rajtam kívül. Megjelentem. A próbán lenyomtuk a hat nótát, persze srácok kicsit megduplázták dalok sebességet, hogy teszteljenek,  de pár sörrel a fejembe elég jól bírtam a sarat. Amúgy  szerintem az is közre játszott, hogy én se vagyok az egy szál vékony legény és így nem rontom zenekari képet hahah.


 Hogy kerültél Angliába?

Hát erről egy kisebb regény tudnék írni. Annyi  a történet lényege, hogy hat évvel ezelőtt barátnőmmel, most már a feleségem hála az égnek, neki vágtunk Angliának, hogy világot lássunk. Végigjártuk Skóciát, Írországot aztán megtelepedtünk London mellett. Aztán azóta is kint éldegélünk. Haza jönni egyelőre nem szándékozunk. Ez tuti.

 Milyen zenekarokban játszottál korábban?

Angliába  és itthon is voltak kisebb próbálkozásaim, de soha se jött össze a végső cél, vagy sose lett annyira komoly dolog.
Igazából vártam megfelelő helyzetre tudtam, milyen zenét akarok játszani és rengeteget gyakoroltam, rámásztam erre a  stílusra. Aztán  egyszer csak kapok egy mailt és bekerültem egy bandába, akik ezt nyomják. szóval ennyi.

 Játszottál a Helgrinddel Angliában és Magyarországon is. Mi a legnagyobb különbség, már ha van, a két ország között, klub és rajongó szempontból?

Igazából túl nagy különbség nincs, de  talán annyi hogy itthon az emberek  nagyobb érdeklődést mutatnak még  az ismeretlen bandák  iránt, és próbálnak rá bulizni és végén hatalmas party kerekedik. Ott kint legtöbb esetben csak a  nagy bandák az elismertebbek elvezhetik a közönséget.  A klubok teljesen mások ott kint, mint itthon de mindegyiknek meg van maga varázsa. Talán ott kint színpadok nem olyan tágasak, mint itthon, vagy csak nekünk kéne fogyózni.

 

Köszönöm az interjút!



 

Címkék: interjú

Interjú a szombathelyi Morgue zenekarral

2011.08.26. 17:42 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Az első kérdésem megegyezik az első gondolatommal, ami rólatok az eszembe ötlött még Megyeren.  Hol voltatok eddig?

Szia! Üdv az olvasóknak!
2005. novemberében alakultunk azóta létezünk változatlan tagsággal (Offa-vokál, Fleshripper Ádám-bassz, ZólaPapa-gitár, Tibipsycho-dob ). Hol is voltunk eddig... Nagyjából a magyar extrém metál berkein belül mozogtunk. Brutál réteg zene lévén + hogy az ország nyugati csücskében lakunk nem játszottunk még nagy közönségnek, de eddig nem is tartottam erre felkészültnek a zenekart... De reméljük, ami késik, nem múlik.



2006-ban változtattátok a neveteket Sadits Angelről Morgue-ra. Az előzővel mi volt a baj?

Az első nevünket klisésnek tartottuk és megosztotta a zenekart. A Morgueban megegyeztünk egységesen.

Miért pont death metal?


Miért ne? Ha-ha...
Mind a 4-en a death metalt tartottuk a legjobb műfajnak. Death bandákat hallgatunk ezek a hatásaink. Durva zene brutal szövegek, tempo justo, 6 láb mély vokál. Ez jön belőlünk.
Mind a 4-en sokféle zenekart és műfajt elismerünk, de a death metal az első!

Már a második demónál tartotok. Nagylemez?


A nagylemez azt gondolom még várat magára... A szám írással nem haladunk valami gyorsan, mert van köztünk lusta tag! Ssajnoss :D
 A 2. demónk: A pokol kapujában azonban kapható még koncerteken és e-mailben (tibipsycho@gmail.com) rendelhető (800 FT+pkg.).


 Jelenleg a répcelaki Betrayer-rel akarunk egy közös split-CD-t csinálni, úgyhogy szeptemberben irány a stúdió fejenként 3 szám lesz majd a kiadványon.

A neten fellelhető adatokból úgy tűnik, hogy Szombathelyen és környékén sokat koncerteztek, sőt sok saját szervezésű bulitok van. Másfelé az országban előfordultatok már?


Tényleg kicsit sokat játszunk Szombathelyen... Eleve Offa Balázsunk vezetésével évi 1-2 alkalommal megrendezzük a Gore Fest-et ahol death-grind-thrash bandák lépnek fel, na meg többnyire mi is, ha már úgyis ott vagyunk ha-ha...


A Stygian Shadows fanzine (már megszűnt) segítségével játszottunk az utóbbi években az amerikai Nunslaughter-Sathanas pesti turné állomásán aztán tavaly Pécsen a mexikói Morbosidad előtt, Győrben az orosz Katalepsy előtt, de a pesti Stygian Shadows fanzine utolsó fesztje is elég jól sikerült koncertünk volt valamint a tavalyi gyöngyösi buli is!
Klub bulik főleg Mosonmagyaróvár, Zalaegerszeg, Sitke, Sárvár, Csorna, Nagykanizsa, Sopron, Kaposvár, Kapuvár...  De idén nem sok bulink volt. Ssajnoss... de megyeri Zorallos sörfeszt hangulat elkapott minket! Reméljük jövőre is eljutunk.



Bár tudom, hogy ez utópisztikus kérdés Magyarországon, de hobbiból zenéltek vagy van esetleg valami komolyabb célotok is?

Nyilván szeretünk zenélni, de Magyarországon death metal műfajban nem igen lehet megváltani a világot, de az a tapasztalatom hogy az általánosabb rock bulikat is egyre kevesebben látogatják, talán a fesztiválokban van a jövő és a stílusok keverésében...
Én játszom a Morgue-n kívül 2 másik zenekarban is tehát nyilván több mint egyszerű hobbi, de a többiek is hasonlóan vannak vele.



Hol láthatunk benneteket legközelebb?


-Szeptember 17-én, Sitkén játszunk a Betrayerrel és a Lost Dreams-el.
-Októberben Mosonmagyaróváron
-November 18-án, Sárváron a Catalepsyvel és a Fanatic Atack-el
-November 25. Szombathely,
no meg elvileg Pesten is játszunk még idén.

Kedves Andrea! Köszönet az interjút!
Üdv!
Tibip.
 

Címkék: interjú

Interjú Hajnal Gáborral, a Piramis menedzserével

2011.08.21. 15:39 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Az elmúlt években volt szerencsém olyan emberekkel találkozni, sőt együtt dolgozni, akikre a magyar nyelvben több kifejezés is található: a nagy elődök, a rock úttörői, az első lázadók és még sorolhatnám. Olyan emberekkel, akik ismertek, barátságot ápoltak vagy együtt dolgoztak olyanokkal, akiket ma legendaként tisztelünk. Illetve olyan emberekkel, akik maguk is legendák.

Mit tud az ember lánya ilyenkor tenni. Csak ül és hallgat. És tanul. Vagy kérdez.
 

 

 


Augusztus 23-án különleges esemény színhelye lesz a PeCsa Café, ahol jelenleg szervezőként működsz. 50 éve nyílt meg az Ifjúsági Park, ami, lássuk be, a mai fiataloknak már nem sokat mond. Mit jelentett nektek, akkor a Park?


Mindent. Minden ott történt, igaz, hogy nem is volt nagyon más szórakozóhely nyáron a városban. Ott mutatkoztak be az új bandák, ott léptek fel a legnagyobbak, az volt a zene, a bulik, a csajozások központja. Csodaszép helyen, alacsony árakkal (sokáig  5.-Ft volt a beugró) Sör, virsli, zsíros kenyér, előtted a Duna, melletted a Budai Vár, szinte minden nap koncert... Először, mint közönség jártam oda, a 7o-es évek végétől, pedig mint műsorvezető léptem fel, olyan bandákkal, mint a Piramis, P.Mobil, stb. Rengeteg zenész is kijárt a parkba, megnézni a másik bandákat, csajozni vagy csak egy jót dumálni.


A világ azóta nagyot változott, bár ezt csak igazán olyasvalaki tudja átérezni, aki részese volt az elmúlt évtizedek eseményeinek. Mi volt annak a kornak az előnye illetve hátránya és mi az, szerinted, ami miatt ma nem működik. Mert nem működik, azt lássuk be.


 Egyrészt sokkal kevesebb zenekar volt. Le kellett vizsgázni az ORI-ban, egy c-dúrral nem lehetett színpadra lépni, mint ma. Nagyon keveset lehetett beat és rock zenét hallani az egy szál rádióban és tv-ben, el kellett menni a bulira, ha zenéhez akartál jutni. Ma óriási dömping van, zenekarok ezrei, köztük sok jó, de rengeteg rossz és nagyon rossz. Ma minden a pénzről szól, akkoriban a buliról, a hangulatról, a csajokról. A múltkor ezt mondtam egy zenekarnak: a rock and rollt három dologért szokás ma csinálni, a nagyszámú közönségért, a gázsiért és a csajokért. Nézzétek meg, nincs rajtatok húsz ember, nincs gázsi, nincsenek csajok. Akkor minek? Zenélni otthon is lehet, ennek így semmi értelme.



A Piramis zenekar 1975-ben alakult. A kezdetektől Te foglalkoztál velük? Hogy indult be akkoriban egy zenekar „karrierje”? Mi volt az első lépés? Mi volt abban az időben egy menedzser dolga?


Kezdetektől fogva együtt dolgoztunk, a Som Lajos a 6o-as évek óta a barátom, ha szóba kerülök valahol, azt szokta mondani: "A Gabesz? Többszörös tettestársam." Sok mindent csináltunk együtt az elmúlt 4o évben... Vele kettesben intéztük a dolgokat, ő a konkrét zenekari ügyeket, a külföldi fellépéseket, én az itthoni turnékat. Volt egy évben vagy 3oo koncert... Más szervezők is besegítettek, rengeteg műv.házas bulit hoztak, de a nagy bulikat én csináltam. Azt a kevés médiát, ami akkor létezett, együtt csináltuk a Lajossal.


A Metronóm’ 77 fesztiválon (erre már én is emlékszem) a zenekar közönségdíjas lett az „Égni kell, annak, aki gyújtani akar” című nótájával. Milyen érdekes, hogy ma egy ilyen stílusú dal az egyik kereskedelmi rádió zenei szerkesztőjén sem „menne át”. A fesztiválon olyan vetélytársak voltak, mint az Apostol, a Gemini, Cserháti Zsuzsa, Katona Klári. Beszélhetünk egyáltalán bármiféle vetélkedésről? Hiszen abban az időben az ORI beszabályozta, hogy kik juthatnak lehetőséghez, így a vetélkedés nem feltétlenül arról szólt, amiről ma.


Azt nem lehet mondani, hogy akkoriban ezek a vetélkedők irányítottak lettek volna. A maiakban már nem vagyok ilyen biztos....a Piramis azért indult el, mert szükség volt egy igazán nagy nyilvános szereplésre, hogy mindenkihez eljusson a banda. Ezért vett részt az Illés, az Omega, a Metró is a korábbi fesztiválokon. Az Illés zenekar nyerte ezt a vetélkedőt, de ez már nem a legendás csapat volt, hanem Illés Lajos új bandája, amelyben a Serfőző Anikó énekelt. A győzelem után csináltam velük egy 3o előadásos turnét, mindenütt komoly sikerük volt. Az ORI valóban szabályozta a piacot, de ma már úgy látom, hogy ez nem volt olyan nagy baj. Ma is ráférne egy kis rendrakás erre s káoszra, ami a hazai pop és rockzenében uralkodik.

Teljesen devalválódtak az értékek, ma egy "Mizu"-val sztár lehet valaki, ami egyenesen kultúrbotrány. Azt mondják, erre van igény. Egy frászt, arra van igény, amit előtérbe tolnak, az viszont igaz, hogy a közönség nívója -elnézést a kivételnek-  is egyre szánalmasabb.



Ha lehetőséged lenne, mi az, amin ma változtatnál a zenei életben? Véleményed szerint mi lehet a megoldás arra, hogy a tehetség valóban utat tudjon törni.

Azt is mondhatnám, hogy induljon el egy tv-vetélkedőn, de valójában ezek a műsorok nem a tehetség kiválasztásáról és tovább ápolgatásáról szólnak, hanem csupán a nézettség növeléséről. Akik ott győztesek, egy év múlva nagyrészt már nem lesznek sehol, megkeseredett ember válik belőlük. Én is csináltam régebben tehetségkutatókat, 1979-ben a Rockreflektoron futott be az Edda, az East és a Rolls, 1988-ban a Csillagfény discó vetélkedőjén a Bonanza Banzay. De pl. a Bonanza esetében egy kiváló manager, Fábián Tibor volt az, aki igazán sikerre vitte őket. Ma embertelen nehéz helyzetben vannak a bandák,  rengeteg zenekar van, nincs média megjelenési lehetőség, a nagy tv-k a saját karaoke sztárjaikat futtatják, ráadásul a közönség vagy ingyen bulikra vagy fesztiválokra jár, a téli szezonban zömében csak kis klubokban lehet játszani, onnét pedig nem lehet befutni.
Szerintem az első lépés az lenne, hogy bármilyen fájdalmas, a zenekarok számát csökkenteni kellene, hogy csak az igazán értékesek maradhassanak, azokból már könnyebb lenne kitűnni. Többet tudnának fellépni, több média megjelenéshez jutnának. Jó lenne valami szűrő vagy vizsga, de erre mindig jön a nagy felhorkanás, hogy ki jogosult eldönteni, hogy mi a művészet. Nem is azt kellene eldönteni, hanem azt, hogy tud-e valaki játszani a hangszerén. Az még nem művészet, ha lefogom a c-dúrt. A művészet azután jön, ha már tudom, hogy kell csinálni. Előbb a technika, a tudás, a mesterség, utána jöhetnek a lila ködök..


Kanyarodjunk vissza az Ifjúsági Parkhoz. Az akkori fellépők közül még ma is vannak aktív zenekarok, zenészek. A zenekarok természetesen többszörös tagcseréken vannak túl, de ahogy én látom, nekik sem annyira egyszerű ma fellépési lehetőséghez jutni, mint a feltörekvő bandáknak. Meddig lehet egy névből megélni? Meglehet egyáltalán?


Hogy meddig lehet egy névből megélni? Attól függ. Ha jó a banda és hiteles - no meg van kitartás, akkor sokáig. Rengeteg példa van erre: P.Mobil, Piramis, Mini, Beatrice, Karthagó és sorolhatnám. Hogy meg lehet-e ez már kérdés. A nyugati klasszikus bandák és előadók, akik dollárban milliomosok, azért  turnéznak még mindig, mert szeretik csinálni. A hazai rock legendák egy részének (nem is kis részének) pedig azért kell 6o évesen is a színpadon állni, mert megélhetésre kell a pénz. Ez tulajdonképpen tragikus. 1oo ezer számra adtak el lemezeket, évente lenyomtak több száz bulit  és nem azért nincs pénzük (persze, ilyen is előfordul), mert elitták. Az alacsony gázsik, a ki nem fizetett jogdíjak arra kényszerítik őket, hogy még most is beüljenek egy mikrobuszba és hajnalban menjenek haza.



Megvalósítható-e bármiféle kooperáció a még aktív „nagy öregek” és az amatőr zenekarok között? Gondolok itt természetesen a közös zenélésre.


Persze, erre van lehetőség, van is rá példa, hogy új, kevéssé ismert zenekarok lépnek fel a nagyok előtt. Egy kis zenekar esetében, ha ez csak egyszer-egyszer  fordul elő, nem sok eredménye van. Sokszor pedig nincs rá lehetőség, épp azért mert rengeteg banda próbálkozik ezzel, mindenkinek csak egy szeletke jut. Egyáltalán nem érzékelek olyat, hogy az öregek féltékenyek lennének a fiatalokra, sőt. De hangsúlyozom még egyszer, nagyon nehéz betörni. Nagy kitartás kell hozzá, ötletek, jó zene, állandó nyomulás és baromi jó lenne, ha lennének szponzorok. Nincsenek.


Mi a véleményed erről a rengeteg stílusról? Hardcore, metalcore, black metal, death metal, brit pop stb.

Régen ez nagyon egyszerű volt: beat, rock, country, rhytm and blues, pop blues, reggae, rock and roll és kész. Ma ezernyi ágra szakadt a zene, és kitalálnak mindenféle jól hangzó neveket. Ezzel is az a baj, hogy sok van belőle, kevesen tudják, hogy mi micsoda és szerintem nem is kellene vele foglalkozni, hogy kire, mire, milyen címkét akasztanak. Egy új bandának nem az lenne az első feladata, hogy betegye magát egy skatulyába, hanem az, hogy önmagát adja. Aztán a nagyokosok úgyis besorolják őket valahova.


Ha egy fiatal, feltörekvő zenekar megkeresne, és a segítségedet kérné, mit mondanál nekik?


Azt, hogy öreg vagyok én már ehhez.... Persze, azért nem így van egészen, de százszor meggondolnám, hogy elkezdjek egy új bandával foglalkozni. Rengeteg meló, kicsi és lassú eredmény, sehol a pénz. Na, persze ha látnék, hallanék valami nagyon érdekeset, nagyon izgalmasat, amiben megszimatolom az esélyt, lehet, hogy belecsapnék. Nem tudok kibújni a bőrömből...



Köszönöm az interjút!
 

Címkék: interjú

süti beállítások módosítása