Facebook

Utolsó kommentek

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Interjú Paksi Endrével

2011.09.11. 20:46 | Metalkilincs | 1 komment

Ez nem egy Ossian interjú. Az apropó, ami miatt felhívtam Paksi Endrét, nem kötődik szorosan a zenekarhoz, ha csak azért nem, mert ő a zenekar frontembere, és egy igazán karizmatikus személyiség.

Fel szerettem volna kérni, hogy csatlakozzon egy kezdeményezéshez, amit bár nem vállalt el és én megértettem, mondott olyan dolgokat, ami arra enged következtetni, hogy a magyar rock és metal zene a fejétől a talpáig nagy gondban van. Én szerettem volna még kérdezni, Ő pedig megengedte.

 

 

 
Nem titok, hogy amatőr zenekarok útját egyengetem. Sokuk számára az Ossian példakép, és gondolják úgy, hogy amikor egy zenekar megtölt egy sportcsarnokot, az lehet álmaik netovábbja. Milyen érzés példaképnek lenni?   

Számomra öröm és megtiszteltetés, ha vannak olyan zenészek, akik úgy gondolják, hogy érdemes odafigyelni arra, amit csinálok. Minden új generációban megvan az a hit, hogy mi majd sokkal jobban és teljesen másképp fogunk mindent csinálni, bennem is megvolt a kezdetekben. Ez egyfelöl jó és hasznos, mert nagyon viszi előre az embert, de azért menetközben rá kell jönni, hogy kevés új van a Nap alatt és az előzőek is tudtak-tudnak azért dolgokat...:)))

Mindig azt mondom, bár nem vagyok zenész, sem a téma szakértője, hogy a sikerhez három dolog kell: tehetség, alázat és szerencse. Mennyire érzed igaznak ezt a hármast az Ossianra és mennyire a feltörekvő zenekarokra?     
  

 Szerintem ez mindig, minden korszakban, minden műfajra és előadóra egyformán érvényes. Én azt látom, hogy az olyan zenekarok bírnak működni, ahol a koncepciózus muzsika mellett - szándékosan nem mondok jó zenét, mert ez relatív fogalom - van legalább egy "húzóember", akiben megvan az a "kamikaze-hozzáállás" ami nélkül ezt a szinte reménytelenül nehéz utat lehetetlen megtenni.

Örülök, hogy vannak hozzád hasonló lelkes és segítőkész emberek, de talán már te is tapasztaltad, hogy kisebbségben vagytok és a magyar zenésznek általában szinte mindent magának kell megcsinálnia. Természetesen a szerencse sem elhanyagolható, sőt kihagyhatatlan tényező, ha nem vagy a jó időben a jó helyen, sajnos az összes munkád kárba veszhet.

A zenekar idén 25 éves. 25 éve minden más volt. Sőt 15 éve is. Ha végiggondolod ezt a 25 évet, melyek voltak azok az évek, amikor igazán jó volt rock zenésznek lenni, és miért?

Milyen tényezők határozzák meg egyáltalán azt az állapotot, mikor egy zenész úgy érzi, hogy igazán van értelme annak, amit csinál.


Gyakorlatilag minden korszaknak megvoltak a szépségei, még a totális kezdetnek is, amikor egy szobában próbáltunk, a gitárokat a lemezjátszó erősítőjébe dugva és egy csomóan csak vigyorogtak azon, hogy önálló zenekart alapítottam, aminek semmije sincs, nincsenek kapcsolatai, nincs pénze, nincs próbahelye, még erősítői sincsenek...:))) De lettek viszont dalok...

Később aztán kialakultak és mindig megvoltak a biztos pozitív pontok:  egy-egy jó koncert, amikor éneklik a dalaidat, amit annak idején egy ócska gitáron kísérleteztél ki és egy tépett füzetbe írogattad a szövegét, a stúdiózás, amikor kialakul az a zene,amit elképzeltél, egy jó beszélgetés, egy értelmes társaság, az utazások, a tudat, hogy a magad ura vagy, ezek és még sok más apróság miatt érdemes csinálni. Ráadásul én próbálok egyfajta "csak-a-szépre-emlékezem" felfogásban élni, a sok mellékvágányt, küszködést és csalódást igyekszem jó mélyen elásni a lelki szeméttárolómba...:))


Volt olyan periódus, amikor úgy érezted, hogy az underground-lét feladható?

Én úgy gondolom, hogy egy normális és valóban demokratikus társadalomban annak a zenének és gondolatiságnak, amit az Ossian képvisel, nem kellene undergroundnak lennie. Pontosabban, nem kellene olyan számomra vállalhatatlan dolgokat művelni a média-ismertség érdekében, amit sajnos néhány fiatalkori példaképem manapság megtesz...itt arra gondolok, hogy a világ számos országában működnek változatos és kitűnő rock és metal rádiók, ez hazánkban is bőven elég volna ahhoz, hogy a műfaj ne a lét peremén egyensúlyozzon. Arról már álmodni sem merek, ami a skandinávoknál van, állami támogatás a zenekaroknak...

Egész egyszerűen felháborító, ami a magyar "közszolgálati" rádiónál történik, szegény Petőfi forog a sírjában. Konkrétan tudom, hogy a kiadónk a Hammer az összes zenekarát - több mint száz előadót - kiajánlotta a Petőfi rádiónak és tudomásom szerint egyetlen-egyet sem játszanak! Ráadásul azok a körök, akik totálisan kirekesztik a műfajt, még ezzel sem elégednek meg, hanem gúnyolódva igyekeznek a civil társadalom előtt egyfajta igénytelen, primitív közösségnek beállítani a Rockzene kedvelőit és a zenészeket.     

 Az Ossian az egyik legsikeresebb (ha nem a legsikeresebb) rock/metal zenekar Magyarországon. Mégis mikor telefonon beszéltünk, céloztál arra, hogy valami még hiányzik.Mi az? 

   
Szerintem valamit félreértettél, én csak az előző válaszomban vázolt dolgokat érzem problémának. (Erre gondoltam. B.A.)

 Nemrégiben készítettem egy interjút Hajnal Gáborral. Ő több mint 40 éve van ebben a szakmában és komoly kritikával illette a jelenleg uralkodó állapotokat. Mostanában többször említésre került, más fórumokon is az ORI vizsgához hasonló „szelektáció". Mit gondolsz? Mennyire jelentene ez megoldást azon túl, hogy csökkenne a zenekarok száma és ez által az ízlés valamelyest irányítottá válna.

Én nagyon kedvelem Hajnal Gabit, de ebben nem értek vele egyet, az ORI-vizsga semmire sem lenne megoldás, hiszen itt is az összefonódások, személyi és érdek-kapcsolatok dominálnának. Jelenleg is irányítani próbálják a közízlést, ebben az esetben egy másik érdekcsoport ugyanúgy manipulálna, a potenciális konkurenciát "eltakarítaná" az útjából. Gondolj bele, nekem egy volt zenészem konkrétan a szemembe mondta, hogy ha egyszer előtte kellene vizsgáznia Ricsiéknek, "nagyon rosszul járnának".

Szerencsére ez csak az "álmodik a nyomor" kategória fog maradni az illetőnek. Megdöbbenve néztem a kereskedelmi tévék tehetségkutatóinak zsűriijeit, ahol gyakran olyan emberek osztották az észt, magyaráztak, akik életükben egy másodpercig nem voltak sikeresek és ők döntöttek másokról,ez nevetséges. Én a zenélésben - is - az "élni és élni hagyni" elvet szeretem. Senki ne döntse el "felülről", hogy mi a jó és rossz, mi az igényes és az igénytelen, hiszen ezek végtelenül szubjektív dolgok, mindenkinek mást és mást jelentenek. Mindenki hallgassa és játssza azt, amit szeret, csak ne becstelen eszközökkel jusson igazságtalan előnyökhöz.

Több írás illetve vélemény jelent már meg arról, hogy miért haldoklik az élőzene Magyarországon.  Volt, aki a pénztelenségre fogta, volt, aki az "ingyen letölthetőségre", (megjegyzem, én nagyon ellene vagyok), volt, aki a véget nem érő "sztárgyártó" műsorokra. Véleményed szerint mi lehet ennek az oka? Fel lehet állítani az embereket a számítógép elől? Egyáltalán Ti mennyit éreztek ebből?

Szerencsésnek érzem magam, hogy a mai világban ennyi embert megfog a zenénk, de látom én is a tragikus jeleket. A folyamatos, felülről jövő agymosás megtette a hatását, az emberek komoly százalékát totálisan sikerült elbutítani. Utálom a "bezzeg az én időmben" típusú szövegeket, de most mégis azt kell mondanom, hogy az én generációm jelentős része mentes volt ettől és az akkori tévében-rádióban agyonjátszott, felülről erőltetett, mesterséges "sztárokat" egyszerűen ledobálta a színpadról és olyan zenéket választott, amit saját maga akart.

Ezzel szemben nézzük, meg manapság mi történik: ömlik a médiából a szemét, plázaribancok, selyemfiúk, buzik villognak a képernyőn, akik nem értenek semmihez és másnap már autogramok százait osztogatják, ez tragikus. Mielőtt bárki félreértene, engem kimondottan zavar, ha az utcán, "civilben" felismernek, ez a része sohasem érdekelt a dolognak, engem csak az értékek eltorzulása zavar. Gondolj bele, hogy ez az egész manipuláció a még alakuló lelkivilágú fiataloknak milyen "értékrendszert" sugall: nem kell értened semmihez, sőt kimondottan ciki alkotni valamit, dolgozni pláne, legyél "ostobenkó kurva" ahogy ez a South Park zseniális görbe tükrében látható.

A letöltést én is maximálisan elítélem, simán lopásnak tartom és nem értem a lemezkiadókat, hogyan tűrhették ezt, mert a lemezpiac összeomlott, nincs helye a mellébeszélésnek. Ma már csak azok a bandák létezhetnek, akik koncertezni tudnak..

Visszatérve a kezdeményezésre, mit gondolsz, van értelme az összefogásnak? Ha igen, akkor a civil összefogás lehet a célravezetőbb, vagy ha a zenészek próbálnak egymáson segíteni? Bár magyar emberek esetében az összefogás szó számomra kicsit mindig utópisztikus...

Az utolsó mondatoddal sajnos maximálisan egyet kell értenem... de minden összefogásnak van valami kis értelme, ha már két zenész nem marakodik, ha békében elvan egymás mellett, az is eredmény.

Negyedszázada vagy a szakmában. Milyen tanácsot adnál egy fiatal, tehetséges zenésznek, ha hozzád fordulna karrier tanácsért?   
   
 Mindenkinek a saját útját kell végig járnia. a saját hibáiból kell tanulnia, feltéve, ha képes rá. A legfontosabb, hogy hinni kell a saját elképzeléseidben és meg kell próbálni végigvinni őket. Egyszerűnek és közhelyesnek tűnhet, de ez a legnehezebb dolog a világon.

Köszönöm az interjút!

Boltsek Andrea
 

Címkék: interjú

Cherokee - interjú

2011.09.11. 17:16 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Múlt héten részesei voltatok egy fantasztikus utazásnak:) A visszajelzések abszolute pozitívak a Dallamos Villamossal kapcsolatban, de én kíváncsi vagyok arra, hogy Ti hogyan éltétek meg?

 Jól mondtad, tényleg fantasztikus érzés volt... Persze, a fanyalgók mondhatják, hogy kicsi volt a hely, meleg volt a villamoson, de nagyon jó érzés volt játszani a dalainkat úgy, hogy közben a Duna, vagy az Országház mellett haladtunk el. Mondjuk kapaszkodnunk kellett nekünk is rendesen, hogy egy-egy kanyarnál ne dőljünk el hangszerestől. Mondjuk Soma pergőjét így is nekem kellett elkapnom egy párszor...


Nézzük az év többi fontosabb eseményét. Elkészült az első profi videoklipetek. Kivel dolgoztatok? Mennyire vagytok megelégedve a végeredménnyel?
    
  A gitárosunk, Zoli barátaival készítettük el a klipet. Ők ténylegesen is ilyen dolgokkal foglalkoznak, és szerintünk nagyon jól végezték a dolgukat. Kezdetben volt egy olyan érzés bennünk, hogy elég fiatalok, majd mi, a nagy öregek, megmutatjuk, hogy mit is szeretnénk. Aztán ez teljesen átfordult, és mindenben hallgattunk rájuk, mert láttuk, hogy mennyire értik a dolgukat. Mindenkinek ajánljuk Őket (www.videoportfolio.hu), mi biztos Velük készíttetjük el a következő klipet is.


A klip kapcsán egy interjú volt veletek a Music Channel, 1 like rock című műsorában. Milyen volt ezzel kapcsolatban a rajongói visszajelzés?

 Akik látták a riportot, azoknak nagyon tetszett. Nekünk is szimpatikus volt a stáb, szívesen megyünk hozzájuk bármikor. Jól meg is szórtuk Őket cd-vel, hagy hallgassák otthon is a zenénket. Mondjuk az lenne az igazi, ha nem "csak" a rockadásokba kerülnénk be, hanem a zenei csatorna napi programjába is bekerülhetnénk. Úgy gondolom, van igény erre a zenére, csak meg kell ismertetni az emberekkel. Ha lenne lehetősége az embereknek a választásra, akkor sokkal többen jönnének el rock koncertekre is, sokkal többen hallgatnának rockot.

Május 21-én az Ossian koncertje utáni after party egyik fellépői voltatok. Ahogy hallottam, a koncertnek nagy sikere volt. Ti ezt hogy éltétek meg?

  Nagyon jó volt a PeCsa Café-ban játszani. Hajnal Gábor maga a zenetörténelem, nagyon jó volt Vele beszélgetni. Koncert előtt kisurrantunk megnézni az Ossiant is, és jó volt azokat a dalokat hallani, amiken felnőttünk, amiket régebben hallgattunk. Elég sokan bejöttek az Ossian koncert után ránk is, így már "csak" rajtunk múlt a megfelelő hangulat kialakítása. Ez meg nem gond, mi mindig kiadjuk a szívünket egy koncerten. A Flúg zenekarral játszottunk együtt, és ez rájuk is igaz volt. Nagyon jó after partyt csináltunk, nem véletlenül vissza is lettünk hívva még a nyár folyamán...


Múlt héten Győrben is játszottatok. Milyen volt a győri közönség? Mennyire voltak  nyitott a zenétekre?

 Régebben már játszottunk Győrött, az a koncert nem sikerült olyan jól. Ez viszont fantasztikus volt. Kezdve azzal a korrektséggel, amit a tulaj tanúsított a zenekar iránt, folytatva a vendégzenekar segítőkészségével, és a közönség pozitív reagálásával. Voltak aki az előzenekar után távozni akartak, mert minket nem ismertek, de meggyőztük Őket, hogy hallgassanak bele a zenénkbe. Aztán valahogy lenn ragadtak, és koncert után még egy jót söröztünk-beszélgettünk Velük. Mindent összevetve nagyon jó volt Győrött, bármikor hívnak, mi megyünk.


 Készül a lemez. Hogy állnak a munkálatok?


  Októberben kezdjük a felvételeket, addig meg a dalok kiválasztása, és gyakorlása van. Több dal készült, mint amit a lemezre fel szeretnénk tenni, így ki kell választani közülük a legjobbakat. Mondjuk ez nem lesz olyan könnyű, mert öt teljesen különböző ember alkotja a zenekart, így majd jót fogunk vitázni a saját kedvenceket védve...:)
 Ez lesz a zenekar első nagylemeze, szeretnénk úgy bemutatkozni, hogy majd később kiadhassuk a Cherokee 25. nagylemezét is...


Visszakanyarodva az első kérdéshez. Kevés rockzenekar vállalta volna be ( ahogy kevés is vállalta be) a villamoson zenélést. Ti miért?
    
    Több oka is volt, hogy elvállaltuk ezt a fellépést. Először is, nagyon jó reklámnak gondoltuk. Sok helyen forog a zenekar neve, ami nagyon jó, népszerűsíthetjük magunkat. Másodszor, nagyon jó ötletnek tartjuk a Magyar Dal napját, és örülünk, hogy mi is részt vehettünk benne. Mondjuk egy riporterhölgynek a helyszínen elmondtam, hogy bízunk benne, hogy előbb-utóbb elérjük, a Magyar Dalnak ennél sokkal több napja lesz a későbbiekben...
 Harmadrészt érdekes kihívás volt a dalainkat áthangszerelni fél akusztikus verziókra.Fel is szeretnénk fejleszteni azt a programot is.

Köszönöm az interjút!

http://www.cherokee.hu/

http://www.facebook.com/pages/Cherokee/119077794794344?sk=wall



 

Címkék: interjú

KOAN – Nekünk írják dalaikat

2011.09.11. 16:25 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Mi először a Káosz rádió kapcsán kerültünk kapcsolatba. Lassan két éve már ennek. Mi történt azóta a zenekarral? Akkor, ha jól emlékszem a Mintha megébrednénk című dallal jelentkeztetek.

Igen, nagy élmény volt hallani a dalunkat egy országos magyar rádióban. Azóta szövegeket és dalokat írtunk, jó néhány szöveg még megzenésítésre vár.  Az idő során kisebb stúdiót sikerült itthon berendeznünk, ennek is köszönhető az új dal.

 2008-ban alakult a zenekar. Nem nagyon vagyok tisztában a romániai klubhelyzettel, de milyen lehetőségei vannak ott egy ilyen stílusban muzsikáló zenekarnak?

A romániai klubtulajdonosok nem feltétlenül ilyen beállítottságú zenekarokat keresnek, vannak nálunk lazább bandák is, akik szívesen éneklik, hogy ’Igyál sört!’. De gondolom, így van ez máshol is. Másrészt kisvárosban nem egyszerű elindulni, Kolozsváron például nagyon sok zenélésre alkalmas, hangulatos pub van. Makranczi Tamás barátommal volt alkalmunk ott zenélni még egy másik felállásban, akkor még gitárral a kezemben. A KOAN- nal legtöbbször fesztiválokon zenéltünk, de szívesen megyünk bárhová, ahová meghívnak.

 Néhány magyar portálon találkoztam a zenekarral. Ebből azért nekem nyilvánvaló a magyarországi orientáció. Merre felé próbálkoztatok?

Nem kizárólag Magyarország felé orientálódunk, de az egyértelmű, hogy magyar közönségnek szánjuk dalainkat. A KOAN-számok szöveg centrikusak, ezért fontos az értő közönség. Ugyanúgy megcéloztuk az erdélyi közönséget is. Egy székelyföldi rádiós tehetségkutató-versenyen a Mintha megébrednénk című szerzemény második helyezést ért el.

 Kaptatok valakitől segítséget? Mi a helyzet a román médiával?

A nagykárolyi kultúrház próbatermében ingyen próbálhatunk, ez elég nagy segítség. A romániai médiát illetően, Erdély egyik legnagyobb nézettségű hírportálja a napokban jelentetett meg egy cikket az új dal kapcsán, valamint Schervenka Endre zenei blogján többször is feltűnt a zenekar. A helyi rádió pedig holnap fogja bemutatni az új KOAN-szerzeményt.

 Mit jelent a KOAN? Jelent valamit, vagy ez egy mozaikszó?

A zenekar neve a távol-keleti zen-bölcseletből ered, és a lét alapigazságainak spontán felismerését szolgáló, tanító célzatú párbeszédet jelenti mester és tanítványa között. Szó sincs arról, hogy a zenekarnak bármi köze lenne a buddhizmushoz, számunkra a KOAN a hallgató és a mi közös ügyünket jelenti. 

Beszéljünk az új dalról. Nekem tetszik. Az egyszerűségében van a nagyszerűsége. Az első gondolatom természetesen Ákos volt, de nem is titkoljátok, hogy ő az első számú kedvenc. A dal 4 napja van fent a youtube-on. Milyenek a visszajelzések?

A Mindent semmiért című dal felvétele Marcel Floruţ (szintetizátor és zongora), Makranczi Tamás (basszusgitár) és Hóhágyi Gyula (ének) közös munkája. Elküldtem a dal bass-, strings- és énektémáját Marcel barátomnak, és ő mondhatni elvarázsolta a dalt szintetizátorokkal és zongorával. Érdekesség, hogy nincs a felvételen gitár mégis rock beállítottságú a dal.  Ezzel a számmal régóta készülünk. Létezik egy gitáros verzió is, amelyen Heveli László és ifj. Deák Endre (gitárok) is dolgoztak. Ez élőben hallható volt tavaly a Nagykárolyi Öröm Fesztiválon.  Végül is mégsem annyira új ez a dal.

Hogy milyen visszajelzéseket kaptunk az új szerzemény kapcsán? Meglepően pozitívakat, néhány nap alatt több százan megnézték. Az egyik hozzászóló Erdély himnuszának címezte: D.

3 éves a zenekar. Van tervben esetleg egy album?

Egy albumnyi dalt megírtunk már. Jól nézne ki egy lemez, reméljük, hamarosan stúdióba kerülnek a dalok. Addig is demókat készítünk, terveim szerint a következő dal a Kezdetek lesz, amit rögzíteni fogunk.

Egyéb tervek?


Legfőbb célunk jó dalokat írni, olyan dalokat, melyek hatással vannak ránk, és ezeket minél nagyobb közönséghez eljuttatni. 

Köszönöm az interjút.

http://www.facebook.com/pages/KOAN/112515355438706

Címkék: interjú

ARTatlanok - szemben a széllel

2011.09.10. 17:21 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Az ARTatlanok zenekar az évek során több  átalakuláson ment keresztül. Mostanra biztosnak látszik a négyesfogat és remélhetőleg az elszenvedett csalódások, mellyel annyi más zenekar is szembesült már, tapasztalattá formálódott és képesek lesznek a dolgokat más perspektívából vizsgálni.


Kérdéseimre Juhász Zsolt válaszolt.

 



 Az ARTatlanok zenekart 2004-ben alakult  és  lényegében 2006-ban kezdett el koncertezni illetve abban az évben készítette el első videoklipjét. Egy régebbi biográfiából az derül ki,  hogy 2006-ban ez a klip ment a VIVA-n. Mennyit javított ez a zenekar  népszerűségén akkoriban?
 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jelentett semmit. Hiszen a médiának nagy szerepe van a zeneiparban. De az igazán érdekes kérdés az, hogy a többi klipet, amit készítettünk miért nem játszották le. Vagy, hogy miért nem játszanak a külföldi multi kézben lévő médiumok szinte egyáltalán független magyar zenét! Milyen alkuk és mocskos anyagiak vannak annak a hátterében, hogy egyáltalán mit játszanak le.

Szóval nem érzékeny művészlelkeknek való az a világ. Ráadásul mi soha nem  a trend irányába igyekeztünk. Így az ottani jelenlétünkről annyit: Jó lenne, ha úgy működne a világ, hogy készít az ember egy jó klipet, és akkor azt televíziók lejátszanák. De ez abszolút módon most úgy működik, hogy csinálj egy jó klipet. Tegyél mellé egy millát, mert azt úgyis visszakapod (talán) jogdíjban, és akkor mi majd nyomjuk.


 2008-ban újabb klip, majd beindulni  látszik a dolog. Az  archívumban már budapesti koncertek is szerepelnek. Vidékre nem jutott  el a zenekar?


Valóban vidéken csak két-három koncertünk volt. Pedig mennénk szívesen, ha van, buli szóljatok!

 2008-ban napvilágot látott egy lemez is. Mit kezdtetek vele. Promótáltátok valamerre?


  Bepróbálkoztunk nagy multi kiadóknál. De ilyen a magyar zeneipar, azt a választ kaptuk, hogy ha hozunk hozzá pénzt is, kiadják. Az nem volt elég hogy felvettük, klipet gyártottunk hozzá. Én majdnem ebben az időben dolgoztam együtt a később Csézy néven ismerté vált énekesnővel. A válasz ugyan az volt. Ő később aztán szerencsésen talált egy befektetőt. Az ország nagy része meg is ismerte a nevét. Aztán úgy hallottam elfogyott a pénz. Ennyi volt. Sajnos a lemezipar úgy tűnik errefelé halott.

  2008-tól újra  rendszeresen koncertezik a zenekar. Merre jártatok, kivel léptetek fel?



Budapesten szerencsére majdnem mindenhol játszottunk már ahol érdemes és szeretik a rockzenét, meg a bluest. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk, hogy ahol játszottunk általában jó szívvel emlékeznek ránk és visszahívnak.

Gondolom az előző lemez elkészülte óta készültek új dalok. Nem terveztek egy újabb lemezt?


 Folyamatosan veszünk fel új dalokat, biztos, hogy van már megint egy lemezre való. Ahogy öregszünk, egyre közelebb kerülünk a blues-hoz, a nyugisabb zenékhez. De remélem egyre, jobbak érettebbek is leszünk. Ha nem fejlődnénk, nem is lenne érdemes csinálni.

 Hol láthatunk Benneteket legközelebb?

Szeptember 24-én a PeCsa Caféban az Alice Anton és a D.O.J. zenekarokkal.


http://www.facebook.com/pages/ARTatlanok/101618226599659

http://artatlanok.hu/
 

Címkék: interjú

Nem csak a húszéveseké a világ - A Smith and Friends zenekar

2011.09.07. 17:40 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Van egy zenekar Magyarországon, amiben a tagok átlagéletkora 50 év. Hát ilyen van több is, mondhatná bárki. Az lehet, viszont ez a zenekar két éve alakult! Ismerkedjünk meg a Smith and Friends zenekarral.


 Honnan jött az ötlet, hogy zenekar alapítsatok?  Nagyon találó a név. Van köze bármihez is, vagy csak ez pattant ki?


A zenekar alapításának gondolata 2009 tavaszán kezdődött, egy kedves ismerős kollégával, akivel egy telephelyen dolgoztunk. Egy beszélgetésünk alkalmával valahogy szóba került a zene, és megemlítette, hogy dobol, na, ez a jel, mert én meg csak otthon magam szórakoztatására játszottam gitáron. Sajnos Ő már nincs a zenekarba, mert munkabeosztása mellett nem tudja vállalni. 

Eleinte csak egy faházban /ketten / játszogattunk, ő dobolt én meg gitároztam.  Nemsokára felmerült mindkettőnkbe a zenekar alapítás vágya. Sokszori próbálkozás után, hirdetés útján megtaláltuk a megfelelő embereket, így 2009 őszén elkezdődött a számtanulás és elindult a Smith and Friends zenekar a rögös úton. Nevünket a dobos barátunk /aki már nincs közöttünk / ajánlotta a nevet, miután engem Kovácsnak hívnak. Aránylag nagyon korán 2010 márciusában beugrottunk a mély vízbe, mert ekkor volt az első koncertünk, a Mániában. Nagy sikerünk volt, igaz csak barátok és a családjaink előtt.
 
 Van-e a zenekar bármelyik tagjának komoly zenész múltja?


 Zenekarunkban érdekes módon mindig a basszus gitárosok rendelkeztek zenész múlttal, de Ők is hobbi szinten játszottak különböző zenekarokban.


Beszéljünk kicsit az Ifi Parkról, hiszen annak kapcsán találkoztunk másodszorra. A zenekar színpadképe is azt mutatja, hogy a mély nyomot hagyott bennetek a 60-évek. Mennyire mélyet?

 Zenekarunk összetétele határozta, meg hogy milyen zenét játszunk. Az első időszakban még nem, mert a basszusgitáros barátunk csak 36 éves volt /Ő sincs már a zenekarban, de jelenleg a pengetős szekció átlag életkora 57év 6 hónap, énekesünk 52. évét tapossa, egyedül a dobosunk fiatal. Azt hiszem ebből is lehet látni, a 60-as évek zenéje mélyen beivódott  a bőrünkbe, a Teenager Party az Ifjúsági Park, a Goli, az Eklub ,a KEK  Radió Luxemburg stb /sorolhatnám egész nap /, a vérünk részévé vált. Ezt tükrözi a színpadképünk is, hiszen a klasszikus felállásban játszunk.

Nagyon bejött nektek ez a stílus. Tudatos volt a "beöltözés" ötlete, vagy ez is csak úgy jött?

Részt vettünk a Bandák Csatája tehetségkutató versenysorozatban, azzal a tudattal, hogy a sok remek fiatal zenésszel nem tudjuk felvenni sikerrel a harcot, de megmutattuk, hogy a zenében nincs sem korhatár sem kor, a zene nem korfüggő a zene az mindig zene marad. A tetszési index jó volt, hiszen a "sörényüket" lóbálva hallgatták zenénket, akik ott voltak.

A zenei irányzatnak megfelelő öltözék szinte adta magát, mert számaink döntő többsége a hippi korszak zenéje. Cream és Eric Clapton meghatározója ennek az időszaknak.

A zenekar átlagéletkora 50 körül jár. És a közönségeteké?

 Pár  zenekart  ismerünk ill. szervezőktől tudjuk hogy nagyon nehéz még nagy sztároknak is a közönséget odavonzani, mert az embereknek a megélhetésük is bizonytalanná vált ezekben az években. Ha közönségről beszélünk, akkor majdnem csak a barátok és ismerősök, ill. a családról beszélhetünk, mert még mások nem igazából ismernek minket, és a zenénket. Mi szinte mindent megteszünk azért, hogy egyre több és több emberhez jusson el a hír, van egy zenekar, aki ilyen és ilyen számokat játszik.

Természetesen nem csak mi játsszuk ezeket a zenéket, hiszen több "öreg rocker" zenekar van szerte az országban. Az átlag életkora a hallgatóságunknak kb. 50 év. A tehetségkutató versenybe illúziók nélkül neveztünk be, szerettük volna megmutatni azt, hogy a rock 50 feletti előadókkal is rock marad, hiszen a szlogen is így szól, a rock örök és elpusztíthatatlan.

 A repertoárotokban látok két saját dalt? Van több is?

Természetesen vannak saját számaink összesen 9, amiből "stúdió felvétel" csak 4-ből készült. Sajnos nehéz összehozni a házi "stúdiói" felvételeket, de szándékunkban áll a többit is elkészíteni. A My Music oldalain hallható 3 számunk.

Hol láthatunk benneteket legközelebb?

Szeptember 18. 10:30 Delírium Music Pub


http://smithandfriends.uw.hu/

Címkék: interjú

Viking – albán invázió októberben

2011.09.06. 21:20 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

D-khant a Tirana Rockers basszusgitáros/zenekarvezetőjét kérdeztem a lemezről és az őszi turnéról.


Hogy állnak a lemezmunkálatok? Készen lesz időre?


Szarul. Tulajdonképpen augusztus közepére kellett volna készen lennie mindennek és sajnos nem tudtuk tartani a szoros határidőt. Így egy lassú nóta véletlenül lemaradt, amit holnap játszik fel Mikky Slade és Matt. Ez egy akusztikus verzió lesz. Minden dal készen van már és a végstádiumban kocogunk…jön a maszterelés.

Nagyon brutal lett minden régi Tirana dal, atom a hangzás, egyedi gitársoundok meg ilyesmi… és hát Gubi egy Istenkirály hanggal megáldott fazon! Az biztos, hogy nagyon meg fog lepődni úgy a közönség, mint a vájt fülű szakma.

Az esetleges fikázókra is felkészültünk, pont azért csináltunk mindent jól: D.Nem hagyunk támadási felületet.
Érzésem szerint ilyen hard rock itthon nincs máig sem és büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek annak, hogy Daczi Zsolt gitárművész dalait játszhatom és vihetem országról országra. Ezzel egyébként minden zenekari tag pont így van.

Október közepén indul a turné. Mely országokat érinti majd a Thunderbolt és a Tirana Rockers közös "támadása"?

Jaa,: D jönnek a vikingek meg az albánok: D :D.
Bánatunkra, először technikai okok miatt elmaradt a szeptemberi Skandináv turnénk, most meg sok-sok tényező miatt elmarad az európai és marad a Kelet-és dél európai rész, egyfajta tisztességből. Nem érkezett meg időben az a támogatói vonal, aminek már itt kellett volna lennie, illetve egy csomó híres és nyilván nagy banda bulijait kereszteztük volna Európában, ha végigcsináljuk október elejétől a turnét.

Öngyilkosság lett volna. Ráadásul jó lett volna a magunk részéről friss lemezzel ott lenni a turnén, az meg valószínűleg addigra meg sem lett volna… úgyhogy a biztosat választotta nagyon helyesen managerünk Roger és áttettük az egész turnét tulajdonképpen 2012 késő tavaszára.
Lett közben egy holland segítőnk is, így bővülni fog a 2012-es naptár holland helyszínekkel.

Gondolhatod, ez a pálfordulat ezer tennivalót hozott magával. Például nyilván innen intézünk buszt magunknak. Ezúton kell kiemeljem Gellér Tamás gitárost az AVATAR-ból aki a T.T.S. Travel Team Kft.-nél segít nekünk a busz dolgokban időt nem sajnálva.

Szerettem volna ha reklámot csinálhattunk volna az INVMUSIC magyarországi képviseletének is,de ők pld érthetetlen módon egész egyszerűen válaszra sem méltattak,pedig 1000 üzenetet hagytam nekik és ráadásul jó kapcsolat van velük a tavaly márciusi híres Tim Owens buli óta.Talán naív vagyok,de még mindig várom a válaszukat a mostani turnéval kapcsolatban.Felfoghatatlan számomra hogy az ingyen reklámot hogyhogy nem értékelik hazánkban akkor,amikor egy sor szövegért is fizetni kell a cégeknek mindenütt?

Úgyhogy most, ez a végső jelenlegi felállás, amennyiben választ kapunk Zentáról:

14-10-2011 Crazy Mama, Budapest, HUNGARY
15-10-2011 Rocktar, Kiskunfelegyhaza, HUNGARY
16-10-2011 Garaboncias, Szeged, HUNGARY
19-10-2011 Oldies Pub, Sibiu, ROMANIA
20-10-2011 Thunder Rock Club, Odorheiu, ROMANIA
21-10-2011 ??? Zeppelin Club, Zenta, SERBIA ???
22-10-2011 Zeljeznicar, Zagreb, CROATIA

A két zenekaron kívül mely zenekaroknak adtok még lehetőséget? Úgy tudom, hogy számodra nagyon fontos, hogy ez tényleg lehetőség legyen és ne üzlet.

Így van. Köztudott hogy annál vékonyabb bőr van az arcomon, hogy lehúzzak bandákat elő zenekari pénzzel… és hozzáteszem, néhány gázsiért dolgozó „művészünk” szégyene ez az állapot, hogy „fizetni kell”. Régen nem volt ilyen és én visszaerőltetem a sötét agyakba, hogy most sem muszáj ezt csinálni… no meg hölgyek, urak… tessék emlékezni honnan indultatok valaha és főleg hogyan!
Nem csak hogy nem kell fizetni a lehetőségért, de még a buszban való utazásért sem kell.
Személyes jó barátom a basszeros Güzü a Crossholder-ből és mi annyiszor segítjük egymást, hogy én az Ő zenekarát hívtam és a szegedi bulin már ott lesznek supportnak.
Minden helyszínre beengedünk magunk elé 1 esetleg 2 support bandát, de ne kérdezd hol illetve ki lesz, mert én ezt átpasszoltam az adott helyeknek. Van lehetőség, tessék kihasználni!
Azt tudom, hogy Kiskunfélegyházán Wisdom lesz. De van, ahol azt olvasom, hogy ingyenes bulit adnak, ami furcsa mert ők ott support és a buli belépős (igaz vicc áron) hol meg azt, hogy ők a fő banda és mi a turnézók a support. Persze én semmin nem lepődöm már meg: D.
Azon sem emelném a szemöldököm, ha netán be sem engednének Kiskunfélegyházán: D, vagy netán fizetnünk kellene, hogy felléphessünk egyáltalán: D.
 
Ki szervezte le ezeket a turnéállomásokat?


Van, amit a management, van ahova hívtak bennünket konkrétan. és nagyon… és van, amiben én segítettem. A 2012-re való átköltöztetésben viszont minden egyes koncerthelyszín egyetértett, így ugyanazok a helyszínek lesznek /plusz néhány/ amik lettek volna most.Én egyébként örülök, mert addigra a nép hallgathatja, megismerheti a dalainkat és nem egy ismeretlen magyar bandára jön majd be, hanem a TIRANA ROCKERS-re…”tudod, arra a magyar bandára”: D

Milyen fogadtatásra számítotok Romániában és Szerbiában?

Tökéletesre, mivel az ottani közönség még mindig megmaradt igazi tisztességes rockernek. Én Romániában pld. soha nem találkoztam gumirockerekkel, itthon viszont rengeteggel… sajnos.
Ugye nem baj, ha ezt kimondtam?
Egyébként meg nem érdekel senki ellenvéleménye, mert igazam van. Horvátországban meg komoly közönsége van a Thunderbolt-nak, ráadásul egy kisebb fesztivál lesz az ott egy csomó bandával… úgyhogy király lesz az is.
Itthon meg az lesz, ami lesz… ami szokott lenni. Vagy 50 ember, vagy 250.Amilyen szép volt a klubélet, úgy lett mostanra szar az is és ennek a helyzetnek is van egy pár bűnöse.

A Facebook-on látható az új koncertszerkód. Valóban hastáncosnőkre való csilingelőkkel leszel felvértezve? :) A többiek is átalakulnak?

Igen, a piros kendőscsilingelős cucc az kell, az albános: D, én meg roma vagyok: ) Nem kell félteni a többieket sem, egyik öltözéke sem szokványos és igazából kell, hogy felismerjenek és kiemeljenek az emberek az átlagból. Mi sem zenében, sem kinézetben, sem semmiben nem akarunk átlagosak lenni.Egyikünk sem a leányneveldében végzett (pedig jártunk oda csak másért: D) a mi fazonunk már rég kialakult én úgy gondolom.

Cselesen ki lett téve nemrég az egyik Tirana dalból egy szólórészlet, és aki megmondja melyik dalból való, az kap egy dedikált cd-t. Lett nyertes végül?

Nem: D, nem lett hála Istennek és ez király, hiszen ennyire lesz brutal az új hangzás. :D…majd meghalljátok!





 

Címkék: interjú

Engine - interjú

2011.09.05. 23:52 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

A legfrissebb történés a zenekarral kapcsolatban: a múlt héten megjelent Hammerworld magazinban, Kánya Feri tollából  egy 7 pontos kritika született az End of Time EP-ről. Olvastátok? Vélemény?

ENGINE: Igen olvastuk, és nagyon örültünk neki. Az említett negatívumokkal tisztában vagyunk, sajnos nem a megfelelő körülmények közt -gyakorlatilag házilag- vettük fel a sávokat, a keverési munkálatokat is kissé barkács módon oldottuk meg, és ez sajnos a hangzás rovására ment. Jó lecke volt, a nagylemezt mindenképpen már komolyabb, egy profi lemezt megillető technikai apparátussal akarjuk elkészíteni.

Visszatérve a kritikára: számunkra világos az üzenete, hogy jó irányba haladunk, van perspektíva a munkánkban, tehát mi mindenképpen pozitív visszajelzésnek vesszük. A hibákból pedig igyekszünk tanulni, és tervben van a dalok olyan hangzással való megjelentetése, amelyet szerintünk megérdemelne.

Vissza a kezdetekhez. 2006-ban megalakultatok, volt jó pár tagcsere, majd megnyertétek  Jósa Tamást énekesnek, akiről már több helyről hallottam igen pozitív kritikákat. Az egyik biográfiátokban ezt olvastam: "Nem szándékozunk rést nyitni a valóság szövetén"
Ez mit jelent pontosan?


ENGINE: Yosha rendkívül aktív szereplője a hazai metál életnek, felsorolni is nehéz hány zenei projektben vesz részt. Bár néha falra lehet mászni a maximalizmusától :), vitathatatlan, hogy kiválóan ért a dolgához és nagyon sok ismerettel, tapasztalattal rendelkezik.
Az idézett kifejezés gyakorlatilag egy kikacsintás az olyan zenekarok felé, akik több tíz évre visszamenőleg másolnak, hallhatóan, érezhetően gátlástalanul kihasználják a gyerekkori kedvenceik akkor még egyedi ötleteit, majd pedig mindenhol arról olvashatunk, hogy ők annyira eredetiek, hogy az már fáj, és rést nyit a valóság szövetén. Ugyebár mindenki tudja vagy minimum érzi, hogy a dallamos heavy metalban újat alkotni már nem nagyon lehet.

Ezzel mi is tisztában vagyunk, épp ezért nem akarjuk, hogy az egész izzadságszagúnak tűnjön attól, hogy annyira megerőltetjük magunkat, hogy mennyire egyéni amit csinálunk. Igyekszünk tisztelettel adózni azon zenekarok előtt, akiken felnőttünk, tehát nem akarunk lyukat ütni az univerzumban.

 Minden zenekar várja illetve reménykedik, hogy egyszer csak jön a nagy áttörés. Ti hogy álltok ezzel?

ENGINE: Várjuk, szeretnénk, ha legalább a magyarországi underground ismerné a nevünket annyira, hogy ha valahol felcseng a nevünk vagy egy számunk, akkor tudja, hogy kikről van szó, és ha elismerően bólint vagy cinikusan megrázza a fejét, legalább tudjuk, hogy igen, hallott rólunk.
Sajnos a "mainstream" Magyarországon nem úgy néz ki, hogy be tudná fogadni az ebben a stílusban játszó zenekarokat, ez maximum külföld lehet. Úgy látjuk a hazai zenei ízlést a nihilizmus jellemzi, sok olyan előadó van, aki a tömegeknek szóló olcsó minőségű, zenének alig nevezhető műsort prezentálja, de mivel viszonylag nagyobb nézettsége van, ezért a média inkább ezt népszerűsíti, mert ebből remél plusz bevételt. A minőség és igényesség másod- vagy többedleges szempont csak.
Ettől függetlenül bizakodunk, hogy soron következő nagylemezünkkel újabb kapuk nyílnak meg előttünk a szélesebb rétegek számára.

Nem tudom kikerülni a Ti esetetekben sem a kérdést a Bandák Csatáját illetően. Mi volt a motiváció?



ENGINE: Már a legelső Bandák csatájára is jelentkeztünk, akkor sajnos betegség miatt le kellett mondanunk a részvételt. Most is volt sajnos betegség sorainkban, pont Yoshánál, de úgy éreztük, hogy megpróbáljuk, különben megint egy évig ütnénk valaki fejét, hogy lecsúsztunk a dologról.


A motiváció egyértelműen az volt, hogy megnyerjük, és így esélyünk nyíljon bekerülni a rock-metál véráramba. :) Minél több embernek akarjuk magunkat megmutatni, minél nagyobb közönséghez pedig ilyen közös bulikon a legegyszerűbb eljutni. Egyúttal marketing csatornaként is szolgál a Bandák Csatája, hiszen rengeteg helyre (portálok, plakátok, weboldalak) jut el így a hírünk. Bár a győzelem nem jött össze, megismertük az élmezőnyt, jó volt találkozni, tapasztalatot cserélni a többi bandával.

 Közönségszavazással kerültetek a döntőbe. Ez számomra csak egy dolgot jelent. Van közönségetek illetve rajongóbázisotok. Mennyire érződik ez a koncertlátogatottságon?

ENGINE: Örülök, hogy a rajongókra is rákérdeztél, mert igazából minket is meglepett, hogy mennyien szavaztak ránk. Budapesten dömping van amatőr zenekarok tekintetében, nálunk jóval ismertebb zenekarok koncertjén is ténferegtünk már tizedmagunkban. Mindenképpen köszönettel tartozunk annak a fanatikus magnak, aki helyszínre, időpontra, időjárásra való tekintet nélkül szinte minden koncertünket végigcsápolja. Az pedig további büszkeséggel tölt el, ha újabb és újabb híveket sikerül megnyernünk magunknak egy-egy koncert során.

Sok kezdő zenekar érzi annak szükségét a megalakulást követő években, hogy befizesse magát ( sajnos ez van )  egy ismertebb zenekar elé és velük turnézzon végig egy szezont. Erről mi a véleményetek?

ENGINE: Ezt mi is megtettük már korábban, de az egész nem úgy sült el, ahogy vártuk. Ha  nem is a zenei része miatt, de sajnos az egyik legrosszabb koncertélményünk lett a dologból, így amennyire lehet, hanyagoljuk az ilyesmiket. Többnyire ingyen játszunk, mi fizetünk rá, vagy épphogy meg tudjuk oldani a szállítást. Mert ugye ez úgy néz ki, hogy adott egy zenekar, akinek eleve magas gázsija van, szerintünk nincs értelme még többet fizetni nekik. Egész pontosan miért is? Lehetőséget adnak? Adják nyugodtan, az olyanoknak, akiknek úgy gondolják, hogy megérdemlik. De akkor segítő kezet nyújtsanak, ne a zsebünkbe piszkáljanak. 


Visszatérve az End of Timehoz. Ez tavaly összehoztátok de hogyan tovább? Mikorra várható egy fullos album és mennyire fogjátok majd figyelembe venni az End of Time-al kapcsolatos kritikát?


ENGINE: A teljes album hanganyaga egy szám kivételével készen van, remélhetőleg ez szeptember végéig, október elejéig össze is áll teljesen. Ez után gondoltuk, hogy megrohamozunk egy profi stúdiót és felvesszük az album teljes anyagát.

Ezen helyet kapnak a korábbi demón lévő számok, valamint rengeteg új szerzeményt szeretnénk megmutatni, az egészet a szokott sci-fi koncepcióba ágyazva. A lemez munkacíme Tales of a Million Lightyears, és a szövegekben Yosha igyekszik a kedvenc sci-fi íróinak az ötleteit, elmélkedéseit dalformába önteni. Lesz időutazás, terraformálás, hit kontra tudomány, földönkívüli kapcsolatteremtés, XXV. századi rally sebességhatár nélkül, és még a pandorum hatás is felmerülhet.


A borítótervek szintén már elkészültek és a hozzá kapcsolódó egyéb látványelemekre vonatkozó fejlesztéseink pedig folyamatban vannak.  Videoklipet is szándékozunk készíteni, van egy igen furcsa elképzelésünk arról, hogy miképp lehetne minimális összegből egy ütős klipet csinálni. Azért fogalmazok ennyire rejtélyesen, mert azt szeretnénk, hogy legyen meglepetés, amikor megjelenik a kész lemez.

Köszönöm az interjút!

http://www.enginemusic.hu/


 

Címkék: interjú

Stormraizer - Interjú

2011.09.04. 12:31 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

A Stormraizer zenekar pár héttel ezelőtt megnyerte a kazincbarcikai Gitárpárbajt. Ez az apropója annak, hogy most velük beszélgetünk, illetve az, hogy új frontember erősíti a csapatot, a Phlegethon zenekarból ismert Bonyár Attila.

Stormraizer. Mit jelent a név és miért ezt választottátok?

Az angol szó jelentése „viharkeltő”. Több névváltoztatás után maradtunk ennél a névnél, (egy előző verzió volt például a Masterstorm). A név részben stílusunkat is jellemzi: a vihar hangulata van párhuzamba állítva a power-speed metal energiájával és sebességével. Az mindenesetre érezhető, hogy ez nem egy popzenekar neve. Továbbá annyit még elárulhatunk, hogy köze van a terveinkben szereplő első albumunk történetéhez is.

A zenekar 2007-ben alakult. Egy négy éves zenekar miért jár még tehetségkutatóra?

Általános szemszögből a válasz kettős. Egyrészt egy zenekar akkor kezd el tehetségkutatókra járni, amikor már megérett rá, másrészt addig jár, amíg nem éri el vele a célját. Ebből a nézőpontból a megalakulás irreleváns, az számít valaki mikor áll készen a megmérettetésre.
Megalakulásunk után az első években a zenekar tagsága, stílusa is jelentős változásokon esett át, körülbelül 2010-ben értük el jelenlegi formánkat és stílusunkat. 2011-re értünk meg a tehetségkutatókhoz, és először fél éve vettünk részt ilyen rendezvényen. A fél év során három ilyen koncerten szerepeltünk a régióban (Püspökladány, Hajdúszoboszló és Kazincbarcika) és mind a hármat megnyertük. Ezek alapján talán kijelenthető, hogy megérte megvárni, amíg készen állunk.
 A válaszunk második része, hogy mi is addig szeretnénk tehetségkutatókra járni, amíg el nem érjük a célunkat, a nagyobb ismertséget. Ezért terveink között szerepel újabb megmérettetésekre pályázni, többek között pesti, rangosabb versenyekre is (pl. Bandák Csatája).

Meséljetek erről a legutolsóról, a kazincbarcikai Rockpárbajról!


A Rockpárbajra körülbelül 10 vidéki zenekar jelentkezett (bár egy-kettő végül nem jött el a koncertre), zenekaronként három számot kellett játszani, köztük saját szerzeményt. A zenekarok sorrendjét a helyszínen sorsolták. A klub és a szervezés is pozitív benyomást tett ránk, a többi résztvevő zenekar is szimpatikus volt, elmondhatjuk, hogy jó volt a mezőny. Külön tetszett, hogy más vidéki városokból is jöttek zenekarok, akár sok száz km távolságból. Volt olyan zenekar is, akikkel (kölcsönös szimpátia alapján) jövőbeli közös koncert is szóba került.

Mi jár az első díjjal? Számítottatok a győzelemre?

Úgy tudjuk, hogy az első hellyel egy kis „reklám” (pl. interjúk) és további fellépési lehetőségek járnak a zenekarnak. Ez az interjú is ennek a része, jelenleg a többi nyereményünk még nem konkretizálódott. Ami a győzelmi esélyeinket illeti, az előző tehetségkutatók eredményéből adódóan nem lenne igaz, ha azt mondanánk meg se fordult a fejünkben. De az eredményhirdetésnél ugyan úgy izgultunk mint mindenki más, és egy emberként örültünk a sikernek.

Új frontemberetek van Bonyár Attila személyében? Mi történt az előző énekessel?

Az előző énekesünknek, Mosek Mártának, nagyon sokat köszönhet a zenekar, aki a kezdetektől fogva a zenekar tagja volt. A váltás oka az volt, hogy Márti más stílusú zenekarban képzeli el a jövőjét énekesként, a power metalt nem érezte a sajátjának, ezért hosszú távon nem tudta lelkesen csinálni. Új frontemberünkkel, Attilával a stílusunk teljesen megegyezik, kiállása is jobban passzol a zenekarhoz. Emellett a számok megírásában és egyéb munkálatokban is hatékonyan tudunk együtt dolgozni, csatlakozása pozitív irányba lendített a zenekaron.

Attila a Phlegethon csapatát is erősíti. Hogyan sikerül ezt összeegyeztetni?

Attila: Szerencsére a két zenekar összeegyeztetése eddig nem ütközött akadályba. Ennek oka, hogy időben és térben jól el van választva a két tevékenység. Hét közben Budapesten dolgozok és a Phlegethonnal az egyik este próbálunk egy fix időpontban. Hét végén hazautazok Debrecenbe (ahol egyébként a családom is lakik) és ekkor próbálunk a Stormraizerrel, gyakran az egész szombati nap során. A koncertek általában hétvégén vannak, eddig sikerült elkerülni az összeütközést, ez csak szervezés kérdése. Részemről eddig úgy érzem a nagyobb terhelés, a több próba és gyakorlás jót tesz a hangomnak és ebből mindkét zenekar profitál.

 A Facebook oldalon található bemutatkozásban szó van egy lemezről. Ez még csak terv, vagy már tettetek lépéseket is?

Igen, komoly terveink vannak a lemezzel kapcsolatban. Még nagyon sok munka vár ránk, mielőtt stúdióba tudunk vonulni a terveink szerint leghamarabb télen. Fontolgatjuk, hogy „konkrét lépésként” egy vagy két számot még ez előtt felvegyünk demó verzióban, de elsősorban most még a számokat csiszolgatjuk.

Azért tart viszonylag sok ideig, mert egyrészt nagy hangsúlyt fektetünk a részletekre a stílus legjelesebb képviselőihez hasonlóan (Angra, Dragonforce, Rhapsody), és ehhez mindenki próbálja kihozni magából a maximumot, másrészt mindenkinek van munkája és egyéb elfoglaltságai és így effektíven csak hétvégénként tudunk haladni a munkával. Ekkor viszont általában egész nap ezzel foglalkozunk szombatonként.

 Mik az őszi tervek?

Elsősorban haladni szeretnénk az albumunk munkálataival. A zenekar történetében először egy hete már billentyűsünk is van Mészáros Edit személyében, akit szeretnénk minél hamarabb beilleszteni a csapatba. Emellett szeretnénk koncertezni is ősszel. Tervezünk egy nagyobb koncertet Debrecenben és természetesen várjuk a Rockpárbajos nyereményünkkel járó lehetőségeket is :)

Köszönöm az interjút!

http://stormraizer.com/

http://www.facebook.com/pages/Stormraizer/205007906217650?ref=ts


 

Címkék: interjú

Éjfény - interjú

2011.09.03. 17:16 | Metalkilincs | Szólj hozzá!

Az Éjfény zenekar az év elején robbant be az életembe. Második helyezést értek el egy tehetségkutatón, ahol volt szerencsém szorgoskodni és utána valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy kapcsolatban maradtunk. Megyeren ismét összefutottunk és nekem ismét leesett az állam attól a produkciótól, amit láttam. Ami stílusilag behatárolhatatlan viszont minőségre magas színvonalú. Takács Árpi, a zenekar frontembere válaszolt a kérdéseimre.


Kezdjük az elején. A zenekar 2000-ben alakult. Azaz 11 éve. Mindig kíváncsi voltam rá, és most meg is kérdezem:  mi az ami ilyen hosszú időn keresztül életben tud tartani egy zenekart?

 

 

 


Megmondom őszintén, nem tudom. Nincs recept, nincs varázslat, egyszerűen szeretem, szeretjük ezt csinálni a nehézségek ellenére is. Mindig voltak (és lesznek is) nehezebb időszakok, amikor egy kicsit elmegy az embernek a kedve attól, hogy időt, pénzt és energiát tegyen egy olyan dologba, ami nem mindig akar működni, de ahhoz túlságosan a részünkké vált, hogy egyszerűen ne foglalkozzunk vele többet.

Személy szerint én annyira magaménak érzem, hogy az alkalomra is felkerült a logo. Ez - azt hiszem - sokmindent elárul.

 

Az első évek nálatok is a népvándorlásról szóltak. Viszont eme népvándorlások közepette elkészült 2 lemez. Hogy lehet egyáltalán ilyen körülmények között alkotni?


Ebből a szemszögből talán szerencsés, hogy nem közösen írjuk a dalokat, hanem én követem el őket. Sokkal könnyebb, gyorsabb, hatékonyabb és persze függetlenebb így ez a folyamat. Viszek egy dalt, vagy csak egy ötletet, a többiek azt mondják, hogy jó (ideális esetben vöáááááaatttooommmm!!!!!) vagy kuka és ezzel el is dőlt. Ha marad, mindenki dolgozik rajta, ha nem, akkor elteszem és egyszer talán majd előkerül, amikor annak jön el az ideje.

A dalszerzés pedig nem egy nehéz dolog, sőt, nem is igazán nevezhető dalszerzésnek! Konkrétan így nevezve az egy egyszerű munka, ami csak némi kreativitást és kitartást kíván. Ebből sokan nagyon szépen meg is élnek, de a tartalom, a lélek el is veszik egyből. Lehet direktben slágereket gyártani, megvannak a bevált formulák, de az csak ideig-óráig életképes. Kell mögé valami, amitől nem csak egynyári szirszar rádiótöltelék lesz.

Ilyen "valami"-ből pedig szerencsére elég sok van, nem is kell különösképpen megdolgozni érte. Egyszerűen jön az ötlet. Akár csak egy szó, vagy rímpár, egy dallam, vagy csupán egy érzés, amiről a tudatalattim már el is dönti, hogy ez bizony jó alapanyag, akkor már nem is kérdés, dal lesz belőle. Ezzel sem szoktam vacakolni, nem ülök órák hosszat azon rágódva, hogy akkor ide most milyen hang vagy szó illik. Azt szoktam mondani, hogy ha az kiindulópont, az alap megvan, akkor az adott dal egy idő után úgyis formába önti saját magát! Ha valamit erőltetek, csak hogy kész legyen, az olyan is lesz.

 

Ha jól tudom, most is problémás a csapat egysége. Megyeren konkrétan dobos nélkül léptetek fel.


Igen, valahogy nem akaródzik elhivatott dobost találnunk, az elmúlt éveink sajnos erről szóltak. Most úgy néz ki, hogy megtalált minket egy pofátlanul fiatal, de zavarbaejtően tehetséges srác, aki nagyon teker, hogy az éjfény-család tagja legyen! A napokban próbálunk vele, meglátjuk, hova jutunk, de abszolút pozitívan, bizakodóan tekintek a történet elé. Amit eddig hallottam tőle, az nem semmi!

Megyeren a dobozból doboltak a pici japánok, ami egy szükséges rossz velejárója volt ennek a hercehurcának. Az utóbbi időben sok koncertet le kellett mondanunk, ezt semmiképpen nem szerettük volna! Úgy voltunk vele, hogy inkább játszunk feleannyit így, mint sehogy és úgy gondoljuk, maximálisan megérte, nagyon jól éreztük magunkat! Csak remélni tudjuk, hogy a jelenlévők is...

 

Ti is, mint minden zenekar, megfutottátok a szokásos köröket tehetségkutató-ügyben. Akkor mit vártatok ezektől a megmérettetésektől? Így utólag, volt értelme?


Ó, igen, emlékszünk... Akkoriban meg voltunk győződve róla, hogy ezek érnek valamit, sok versenyen hangoskodtunk, de szomorúan kevés alkalommal volt megfelelőnek csúfolható akár a szervezés, akár az elbírálás. Reklámnak, gyakorlásnak, ismeretszerzésnek mindenképpen hasznos volt, a mai napig tartjuk sok fantasztikus arccal a kapcsolatot, akiket ezeken a rendezvényeken ismertünk meg, de "szakmailag" nem sok hasznát láttuk ezeknek a köröknek, tisztelet a kivételnek!

 

 Bandák Csatája. 2. helyezés. Mit jelent ez a zenekar számára?



Óriási megtiszteltetést, már csak a zsűrit tekintve is! Ez nem egy amatőr szervezésű, no-name valami volt, hanem az eddigi legjobb verseny, amin részt vehettünk! Már régóta nem várunk semmit a tehetségkutatóktól, most sem tettük, és valószínűleg pont ezért maradhatott meg egy fantasztikus élményként bennünk a részvétel! Azóta is jószívvel gondolok vissza azokra az estékre, óriási volt az egész!

 

 A harmadik lemezeteket már angolul is rögzítettétek. Miért?


 


Roppant egyszerű, miért ne? :) Úgy gondoltuk, hogy ezt a változatosság kedvéért angolul csináljuk meg. Semmilyen komoly szándék nem volt mögötte, akkor ezt éreztük éppen helyesnek.

 

 

 


 
A Szólíts meg című bugyilehúzos, csajozós nótátokkal neveztetek az RTL Klub dalversenyébe.  Ezt mennyire gondoltátok komolyan?


A versenyt (a többihez hasonlóan ugye) egy cseppet sem vettük komolyan, sőt, nem is érdekelt! Tényleg! Ez egy komoly reklámforrásnak látszott, ami nagy valószínűséggel működött is volna (valójában fogalmam sincs, mennyire működött), ha nem tömik tele szeméttel azt az oldalt is! A legvégén nézegettem a résztvevőket, elég hamar elment a kedvem attól, hogy belehallgassak ebbe-abba. Azt is utólag tudtam meg, hogy x nappal a vége előtt lenulláztak mindent és csak az onnantól beérkezett szavazatokat számolták... kb ennyire számított.

 

Egy személyes kérdés.  Eddig is már több hátast dobtam a zenekartól, de mikor Megyeren a soundcheck alatt/közben elkezdtél skálázni ( ezt egyébként így mondják?), lehidaltam rendesen. Utoljára az Operában hallottam ilyet. Mennyire vagy tisztában a hangi adottságaiddal? És ez most lehet, hogy egy buta kérdés:)


Nem mondod komolyan! Az operában ilyen béna surmók vannak?!?!?!?!?! :D
Nagyon kedves tőled, de szerintem eltúlzod! Igyekszem mindig jól játszani/énekelni, de soha nem vagyok elégedett. Persze hihetetlenül jól esik (kinek nem?) és kevés olyan jó dolog van, mint másokat szórakoztatni, másoknak örömet okozni, de sajnos jóval kevesebb vagyok, mint kéne!

Mindig is az nyűgözött le, ha valaki több hangszínen meg tud NAGYON JÓL szólalni, az "ezertorkú" énekesek. Nincsenek követendő példák, de két énekesóriást meg kell említsek! Ha meghallgatod Serj Tankian-t vagy Ivan Moody-t, ezer közül felismered őket, de van valami, amitől - számomra legalábbis - sokkal többek, mint bármely más énekes. Profin nyomják a hörgés/sikoltás/szöghányás témát is, de mikor tisztán énekelnek, olyan szépség, olyan erő, tisztaság, mélység jön ki a torkukon, hogy el sem hiszem. Meg sem próbálom magam hozzájuk hasonlítani, ahhoz én kutya vagyok, de ha van egy valamiképpen körvonalazandó cél, akkor egy hasonló hatás elérése mindenképpen az!

 

 Az utolsó kérdés, ami viszont sztenderd. Tervek?
    


Bőven! Új dobos, próbahegyek, faragjuk az új lemezt, sőt, meglepi is lesz, szeretnénk nagyon sok helyen játszani és ha éppen nem húzza keresztbe a számításainkat néhány dobos-allűr, a médiába is betesszük a lábunkat!

 

 


 


Köszönöm az interjút!



 

Címkék: interjú

Interjú Csákvári Lászlóval

2011.08.29. 22:51 | Metalkilincs | 6 komment

Csákvári Laca nevét és a hozzá kapcsolódó eseményeket képtelenség kikerülni annak, aki a közösségi portálok tölti az idejét. Az énekes/gitáros több formációban is énekel és gitározik, nézzük ezeket szépen sorban.

 Talán kezdjük azzal, amire a legbüszkébb vagy. Kalapács és az Akusztika zenekar. Mit kell erről a formációról tudni?

Idén februárban az Akusztika zenekar megjelentette első kiadványát, "Akusztikum Hungaricum" címmel. Hosszú évek után ez az első hivatalos kiadvány, amelyben, mint zenekar tag részt vettem.

Erre mindenképp büszke vagyok, de ami igazán a szívem csücske zenei értelemben az a Room Service együttes, mely Magyarország egyetlen Bryan Adams tribute zenekara, amit ma már külföldön is elismernek.

Azt gondolom,  hogy a Room Service az igazi szerelem. Javíts ki, ha nem így van. Érdekelne, hogy Te jöttél rá arra, hogy a fazonod és az orgánumod hasonlít Bryan Adamsra vagy mások hívták fel rá a figyelmedet?

A Room Service illetve Bryan Adams zenéje valóban, mint már előzőleg említettem egy igaz szerelem. Amikor 2008-ban útjára indult a csapat nem is foglalkoztam a hasonlósággal, a fontos az volt, hogy a dalokat minél jobban megszólaltassuk, hogy túl mutasson a banda munkássága egy egyszerű tribute zenekarnál.

A hasonlóságra az egyre bővülő magyar Bryan Adams rajongó közönség hívta fel a figyelmemet. Ez az asszimilálódás viszont más zenei közegben nem bizonyul igazán szerencsésnek (gondolok itt a Megasztárra) ahol pont emiatt ejtettek ki. Egyébként én magasabb vagyok a Bryan Adamsnél. :)

Korábban volt egy U2 tribute bandád is, a Station. Ezzel most mi a helyzet?

1998-ban testvéremmel, Csákvári Gáborral megalakítottuk a Station zenekart, mely sajnos csak ígéret maradt, a sok tagcsere és néhány be nem váltott lemez kiadási lehetőségek sok csalódáshoz vezettek. 2007-ben az akkori formáció tagjai, végül morálisan  kifogásolható módon kiváltak és lehetetlenné tették a zenekar további működését. Én azóta nem vállalok több zenekar vezetői tisztséget sehol. A 2010-ben újjáalakuló Station együttes néha hobby szinten lép fel, csak U2 dalokat játszik, melynek szervezője  Balikó Tamás a Room Service-ből. Az örömzenélésre néha a testvérem is beszáll.


Ha jól tudom, volt szerencséd személyesen is találkozni a U2-val. Mesélnél erről?

Aki valaha találkozott a kedvencével, annak örök élmény és emlék marad az a pillanat. Csodálatos dolog volt olyan Megasztárokkal találkozni, akik végtelenül barátságosak, közvetlenek és emberiek. ( az ezzel kapcsolatos video az interjú végén található)

Tagja voltál a Kornélkül zenekarnak is. Feszegessük az elválás okait vagy csak a szépre emlékezünk?

A Kornélkül zenekarral kapcsolatban csak a szépre emlékezem, illetve arra, hogy milyen nehéz dolga van ma Magyarországon egy saját dalokat játszó zenekarnak érvényesülni a zenei szakmában. A sikert nem adják ingyen!

 Itt a legújabb formáció a StOrM! Hogy kerültél be a zenekarba?

A StOrM  zenekarba Németh "Nyiba" Sándor barátom ajánlott be, akinek már sok dalát énekeltem De-Pression néven. Az alakuló StOrM együttes tagjai megtisztelték jelenlétükkel a Room Service nyárbúcsúztató koncertjét, ami után úgy döntöttek, hogy nekem szavaznak bizalmat e fontos poszt betöltésére. Izgatottan várom az első koncert pillanatait, hiszen ebben a zenekarban rock legendákkal lehetek majd egy színpadon.

Milyen dalokat fog játszani a zenekar és ki fogja írni azokat?

A StOrM formáció saját dalokat fog játszani, magyarul és előreláthatólag a dalokat közösen írjuk majd.

Dolgoztál, sőt dolgozol együtt legendákkal, de Som Lajos és Slamovits István egy generációval korábbi legenda. Milyen érzés velük együtt dolgozni?


Megtisztelő, hogy Rock legendák bíznak bennem és nagyon jó érzés egy magamfajta srácnak olyan zenészekkel együtt zenélni, Akiknek a bakelit lemezeiket hallgattam még a hőskorban? Fantasztikus, amikor a régi élményeikről sztorizgatnak.. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen muzsikusokat ismerhetek.

 Lehet már tudni valami a zenekar terveiről? Te személy szerint, hogyan tudod majd összeegyeztetni a fellépéseket a többi formációval?



A StOrM zenekar tervei még kialakulóban vannak, de az újságokban már egy-két hír a napvilágra került miszerint a zenekar karácsony tájékán szeretne bemutatkozni a közönségnek. Addig is sodródom az eseményekkel és próbálok megfelelni a feladatnak. A Room Service, illetve a Akusztika koncertjei előre tudhatóak, így könnyű lesz összeegyeztetni a fellépéseket és próbákat az új formációval.

 

 

 

 

 


 

 




Köszönet a fotókért T. Ritának és  Németh Tündének.

 

 


 

Címkék: interjú

süti beállítások módosítása