Metalkilincs

Ez nem egy Ossian interjú. Az apropó, ami miatt felhívtam Paksi Endrét, nem kötődik szorosan a zenekarhoz, ha csak azért nem, mert ő a zenekar frontembere, és egy igazán karizmatikus személyiség.

Fel szerettem volna kérni, hogy csatlakozzon egy kezdeményezéshez, amit bár nem vállalt el és én megértettem, mondott olyan dolgokat, ami arra enged következtetni, hogy a magyar rock és metal zene a fejétől a talpáig nagy gondban van. Én szerettem volna még kérdezni, Ő pedig megengedte.

 

 
Nem titok, hogy amatőr zenekarok útját egyengetem. Sokuk számára az Ossian példakép, és gondolják úgy, hogy amikor egy zenekar megtölt egy sportcsarnokot, az lehet álmaik netovábbja. Milyen érzés példaképnek lenni?   

Számomra öröm és megtiszteltetés, ha vannak olyan zenészek, akik úgy gondolják, hogy érdemes odafigyelni arra, amit csinálok. Minden új generációban megvan az a hit, hogy mi majd sokkal jobban és teljesen másképp fogunk mindent csinálni, bennem is megvolt a kezdetekben. Ez egyfelöl jó és hasznos, mert nagyon viszi előre az embert, de azért menetközben rá kell jönni, hogy kevés új van a Nap alatt és az előzőek is tudtak-tudnak azért dolgokat...:)))

Mindig azt mondom, bár nem vagyok zenész, sem a téma szakértője, hogy a sikerhez három dolog kell: tehetség, alázat és szerencse. Mennyire érzed igaznak ezt a hármast az Ossianra és mennyire a feltörekvő zenekarokra?     
  
 Szerintem ez mindig, minden korszakban, minden műfajra és előadóra egyformán érvényes. Én azt látom, hogy az olyan zenekarok bírnak működni, ahol a koncepciózus muzsika mellett - szándékosan nem mondok jó zenét, mert ez relatív fogalom - van legalább egy "húzóember", akiben megvan az a "kamikaze-hozzáállás" ami nélkül ezt a szinte reménytelenül nehéz utat lehetetlen megtenni.

Örülök, hogy vannak hozzád hasonló lelkes és segítőkész emberek, de talán már te is tapasztaltad, hogy kisebbségben vagytok és a magyar zenésznek általában szinte mindent magának kell megcsinálnia. Természetesen a szerencse sem elhanyagolható, sőt kihagyhatatlan tényező, ha nem vagy a jó időben a jó helyen, sajnos az összes munkád kárba veszhet.

A zenekar idén 25 éves. 25 éve minden más volt. Sőt 15 éve is. Ha végiggondolod ezt a 25 évet, melyek voltak azok az évek, amikor igazán jó volt rock zenésznek lenni, és miért?

Milyen tényezők határozzák meg egyáltalán azt az állapotot, mikor egy zenész úgy érzi, hogy igazán van értelme annak, amit csinál.

Gyakorlatilag minden korszaknak megvoltak a szépségei, még a totális kezdetnek is, amikor egy szobában próbáltunk, a gitárokat a lemezjátszó erősítőjébe dugva és egy csomóan csak vigyorogtak azon, hogy önálló zenekart alapítottam, aminek semmije sincs, nincsenek kapcsolatai, nincs pénze, nincs próbahelye, még erősítői sincsenek...:))) De lettek viszont dalok...

Később aztán kialakultak és mindig megvoltak a biztos pozitív pontok:  egy-egy jó koncert, amikor éneklik a dalaidat, amit annak idején egy ócska gitáron kísérleteztél ki és egy tépett füzetbe írogattad a szövegét, a stúdiózás, amikor kialakul az a zene,amit elképzeltél, egy jó beszélgetés, egy értelmes társaság, az utazások, a tudat, hogy a magad ura vagy, ezek és még sok más apróság miatt érdemes csinálni. Ráadásul én próbálok egyfajta "csak-a-szépre-emlékezem" felfogásban élni, a sok mellékvágányt, küszködést és csalódást igyekszem jó mélyen elásni a lelki szeméttárolómba...:))


Volt olyan periódus, amikor úgy érezted, hogy az underground-lét feladható?

Én úgy gondolom, hogy egy normális és valóban demokratikus társadalomban annak a zenének és gondolatiságnak, amit az Ossian képvisel, nem kellene undergroundnak lennie. Pontosabban, nem kellene olyan számomra vállalhatatlan dolgokat művelni a média-ismertség érdekében, amit sajnos néhány fiatalkori példaképem manapság megtesz...itt arra gondolok, hogy a világ számos országában működnek változatos és kitűnő rock és metal rádiók, ez hazánkban is bőven elég volna ahhoz, hogy a műfaj ne a lét peremén egyensúlyozzon. Arról már álmodni sem merek, ami a skandinávoknál van, állami támogatás a zenekaroknak...

Egész egyszerűen felháborító, ami a magyar "közszolgálati" rádiónál történik, szegény Petőfi forog a sírjában. Konkrétan tudom, hogy a kiadónk a Hammer az összes zenekarát - több mint száz előadót - kiajánlotta a Petőfi rádiónak és tudomásom szerint egyetlen-egyet sem játszanak! Ráadásul azok a körök, akik totálisan kirekesztik a műfajt, még ezzel sem elégednek meg, hanem gúnyolódva igyekeznek a civil társadalom előtt egyfajta igénytelen, primitív közösségnek beállítani a Rockzene kedvelőit és a zenészeket.     

 Az Ossian az egyik legsikeresebb (ha nem a legsikeresebb) rock/metal zenekar Magyarországon. Mégis mikor telefonon beszéltünk, céloztál arra, hogy valami még hiányzik.Mi az? 

   
Szerintem valamit félreértettél, én csak az előző válaszomban vázolt dolgokat érzem problémának. (Erre gondoltam. B.A.)

 Nemrégiben készítettem egy interjút Hajnal Gáborral. Ő több mint 40 éve van ebben a szakmában és komoly kritikával illette a jelenleg uralkodó állapotokat. Mostanában többször említésre került, más fórumokon is az ORI vizsgához hasonló „szelektáció". Mit gondolsz? Mennyire jelentene ez megoldást azon túl, hogy csökkenne a zenekarok száma és ez által az ízlés valamelyest irányítottá válna.

Én nagyon kedvelem Hajnal Gabit, de ebben nem értek vele egyet, az ORI-vizsga semmire sem lenne megoldás, hiszen itt is az összefonódások, személyi és érdek-kapcsolatok dominálnának. Jelenleg is irányítani próbálják a közízlést, ebben az esetben egy másik érdekcsoport ugyanúgy manipulálna, a potenciális konkurenciát "eltakarítaná" az útjából. Gondolj bele, nekem egy volt zenészem konkrétan a szemembe mondta, hogy ha egyszer előtte kellene vizsgáznia Ricsiéknek, "nagyon rosszul járnának".

Szerencsére ez csak az "álmodik a nyomor" kategória fog maradni az illetőnek. Megdöbbenve néztem a kereskedelmi tévék tehetségkutatóinak zsűriijeit, ahol gyakran olyan emberek osztották az észt, magyaráztak, akik életükben egy másodpercig nem voltak sikeresek és ők döntöttek másokról,ez nevetséges. Én a zenélésben - is - az "élni és élni hagyni" elvet szeretem. Senki ne döntse el "felülről", hogy mi a jó és rossz, mi az igényes és az igénytelen, hiszen ezek végtelenül szubjektív dolgok, mindenkinek mást és mást jelentenek. Mindenki hallgassa és játssza azt, amit szeret, csak ne becstelen eszközökkel jusson igazságtalan előnyökhöz.

Több írás illetve vélemény jelent már meg arról, hogy miért haldoklik az élőzene Magyarországon.  Volt, aki a pénztelenségre fogta, volt, aki az "ingyen letölthetőségre", (megjegyzem, én nagyon ellene vagyok), volt, aki a véget nem érő "sztárgyártó" műsorokra. Véleményed szerint mi lehet ennek az oka? Fel lehet állítani az embereket a számítógép elől? Egyáltalán Ti mennyit éreztek ebből?

Szerencsésnek érzem magam, hogy a mai világban ennyi embert megfog a zenénk, de látom én is a tragikus jeleket. A folyamatos, felülről jövő agymosás megtette a hatását, az emberek komoly százalékát totálisan sikerült elbutítani. Utálom a "bezzeg az én időmben" típusú szövegeket, de most mégis azt kell mondanom, hogy az én generációm jelentős része mentes volt ettől és az akkori tévében-rádióban agyonjátszott, felülről erőltetett, mesterséges "sztárokat" egyszerűen ledobálta a színpadról és olyan zenéket választott, amit saját maga akart.

Ezzel szemben nézzük, meg manapság mi történik: ömlik a médiából a szemét, plázaribancok, selyemfiúk, buzik villognak a képernyőn, akik nem értenek semmihez és másnap már autogramok százait osztogatják, ez tragikus. Mielőtt bárki félreértene, engem kimondottan zavar, ha az utcán, "civilben" felismernek, ez a része sohasem érdekelt a dolognak, engem csak az értékek eltorzulása zavar. Gondolj bele, hogy ez az egész manipuláció a még alakuló lelkivilágú fiataloknak milyen "értékrendszert" sugall: nem kell értened semmihez, sőt kimondottan ciki alkotni valamit, dolgozni pláne, legyél "ostobenkó kurva" ahogy ez a South Park zseniális görbe tükrében látható.

A letöltést én is maximálisan elítélem, simán lopásnak tartom és nem értem a lemezkiadókat, hogyan tűrhették ezt, mert a lemezpiac összeomlott, nincs helye a mellébeszélésnek. Ma már csak azok a bandák létezhetnek, akik koncertezni tudnak..

Visszatérve a kezdeményezésre, mit gondolsz, van értelme az összefogásnak? Ha igen, akkor a civil összefogás lehet a célravezetőbb, vagy ha a zenészek próbálnak egymáson segíteni? Bár magyar emberek esetében az összefogás szó számomra kicsit mindig utópisztikus...

Az utolsó mondatoddal sajnos maximálisan egyet kell értenem... de minden összefogásnak van valami kis értelme, ha már két zenész nem marakodik, ha békében elvan egymás mellett, az is eredmény.

Negyedszázada vagy a szakmában. Milyen tanácsot adnál egy fiatal, tehetséges zenésznek, ha hozzád fordulna karrier tanácsért?   
   
 Mindenkinek a saját útját kell végig járnia. a saját hibáiból kell tanulnia, feltéve, ha képes rá. A legfontosabb, hogy hinni kell a saját elképzeléseidben és meg kell próbálni végigvinni őket. Egyszerűnek és közhelyesnek tűnhet, de ez a legnehezebb dolog a világon.

Köszönöm az interjút!

Boltsek Andrea
 

Tegnap belepillantottam az X Faktorba. Végignéztem a végtelenül egyszerű és sötét Lady Gaga imitátor bemutatkozását, majd a produkcióját is, illetve megtekintettem a párducharisnyás szépség ámokfutását a színpadon. Aztán kikapcsoltam a tévét. Lehet, hogy volt olyan versenyző a későbbiekben, akire azt mondtam volna, hogy ez igen!, de nem akarom ismételni önmagam, miszerint rengeteg tehetséges énekes, zenész van a környezetemben, akiknek valamilyen okból nem jár ez a fajta népszerűség. Éppen ezért nem vagyok kíváncsi újabbakra, amíg őket nem látom a nekik járó státuszban.

A két fent említett lányról először azt jutott eszembe, hogy tuti nincs otthon tükrük. Illetve nincsenek olyan barátaik, akiknek az IQ szintje mondjuk, úgy 50 felett van. Mert ha lenne, biztosan szóltak volna nekik, hogy figyu, nem tudsz sem énekelni, sem jól mozogni a színpadon és még csúnya is vagy. Ne égesd le magad.

Akkor most vizsgáljuk meg ezt a két dolgot. Leégés és tehetség.

 Előbb talán a leégést. Ez a műsor erről szól. Nem arról, hogy újabbnál újabb tehetségeket találjanak, hiszen 1 éven belül eldobják őket, mint a rongyot. Ez arról szól, hogy legyen min röhögni. Show business. From Amerika. Talán ezért vannak a kereskedelmi csatornátok olyan ritkán jó vígjátékok. Minek? Ennél jobb úgy sem kell. Kiröhögünk embereket, és ami még szomorúbb, kiröhögtetik saját magukat.

Az emberi butaság határtalan. Hihetetlen, hogy ennyi önbizalommal teli ember él Magyarországon, az pedig még hihetetlenebb, hogy ezt az önbizalmat és kitartást, amivel például a párduc bugyis kiválasztja fantasztikus ruhatárát, nem arra fordítják, hogy például nyelveket tanuljanak, képezzék magukat. A csudát! Elmennek egy ilyen vagy ehhez hasonló műsorba és ettől várják a saját felemelkedésüket, gondolva azt, hogy valaki majd felfedezi őket és az életben többet nem kell dolgozniuk.
Bikicsunáj, biztos vagyok benne, hogy tündöklésének időszakában, kis falujának éves költségvetését kereste meg csak egy maga. Ja, mert persze volt olyan szervező, aki ezért fizetett. Azért ezt ne felejtsük el.

Nézzük a tehetséget. Érdekel szerintetek ez IGAZÁN valakit?  Dehogy. Emlékeztek még Rúzsa Magdira? Tóth Vera? Megvannak? Hol vannak?  Hova tűntek miután kiszállt mögülük egy tökéletesen felépített gépezet. A saját útjukat járják, ha tudják. Már új kedvencek vannak. Tiszavirág élet. Ez az élet vár minden ilyen műsorba jelentkezőre. Azaz ez a két dolog. Vagy brutálisan leégetik magukat és egy ország röhög rajtuk, vagy ha szerencsések, akkor körülbelül fél évig elhihetik magukról, hogy sztárok.

Mikor ez a gondolatsor végigfutott az agyamon, megnyugodtam. Ez és az ehhez hasonló műsorok lényegében egy mottót követnek: 15 perc hírnév.
Aztán lehet visszamenni a múzeumba őrködni, vagy az irodába dolgozni.

Szóval kedves zenekarok, zenész barátaim! Feltörekvők, amatőrök, profik és mindenki, aki próbálja a helyét megtalálni a zenei világ sűrű, sötét és néha farkasokkal teli erdejében. Járjátok továbbra is saját utatokat! Nektek több jutott és mindig is több fog jutni 15 perc hírnévnél!
 
 

Múlt héten részesei voltatok egy fantasztikus utazásnak:) A visszajelzések abszolute pozitívak a Dallamos Villamossal kapcsolatban, de én kíváncsi vagyok arra, hogy Ti hogyan éltétek meg?

 Jól mondtad, tényleg fantasztikus érzés volt... Persze, a fanyalgók mondhatják, hogy kicsi volt a hely, meleg volt a villamoson, de nagyon jó érzés volt játszani a dalainkat úgy, hogy közben a Duna, vagy az Országház mellett haladtunk el. Mondjuk kapaszkodnunk kellett nekünk is rendesen, hogy egy-egy kanyarnál ne dőljünk el hangszerestől. Mondjuk Soma pergőjét így is nekem kellett elkapnom egy párszor...


Nézzük az év többi fontosabb eseményét. Elkészült az első profi videoklipetek. Kivel dolgoztatok? Mennyire vagytok megelégedve a végeredménnyel?
    
  A gitárosunk, Zoli barátaival készítettük el a klipet. Ők ténylegesen is ilyen dolgokkal foglalkoznak, és szerintünk nagyon jól végezték a dolgukat. Kezdetben volt egy olyan érzés bennünk, hogy elég fiatalok, majd mi, a nagy öregek, megmutatjuk, hogy mit is szeretnénk. Aztán ez teljesen átfordult, és mindenben hallgattunk rájuk, mert láttuk, hogy mennyire értik a dolgukat. Mindenkinek ajánljuk Őket (www.videoportfolio.hu), mi biztos Velük készíttetjük el a következő klipet is.


A klip kapcsán egy interjú volt veletek a Music Channel, 1 like rock című műsorában. Milyen volt ezzel kapcsolatban a rajongói visszajelzés?

 Akik látták a riportot, azoknak nagyon tetszett. Nekünk is szimpatikus volt a stáb, szívesen megyünk hozzájuk bármikor. Jól meg is szórtuk Őket cd-vel, hagy hallgassák otthon is a zenénket. Mondjuk az lenne az igazi, ha nem "csak" a rockadásokba kerülnénk be, hanem a zenei csatorna napi programjába is bekerülhetnénk. Úgy gondolom, van igény erre a zenére, csak meg kell ismertetni az emberekkel. Ha lenne lehetősége az embereknek a választásra, akkor sokkal többen jönnének el rock koncertekre is, sokkal többen hallgatnának rockot.

Május 21-én az Ossian koncertje utáni after party egyik fellépői voltatok. Ahogy hallottam, a koncertnek nagy sikere volt. Ti ezt hogy éltétek meg?

  Nagyon jó volt a PeCsa Café-ban játszani. Hajnal Gábor maga a zenetörténelem, nagyon jó volt Vele beszélgetni. Koncert előtt kisurrantunk megnézni az Ossiant is, és jó volt azokat a dalokat hallani, amiken felnőttünk, amiket régebben hallgattunk. Elég sokan bejöttek az Ossian koncert után ránk is, így már "csak" rajtunk múlt a megfelelő hangulat kialakítása. Ez meg nem gond, mi mindig kiadjuk a szívünket egy koncerten. A Flúg zenekarral játszottunk együtt, és ez rájuk is igaz volt. Nagyon jó after partyt csináltunk, nem véletlenül vissza is lettünk hívva még a nyár folyamán...


Múlt héten Győrben is játszottatok. Milyen volt a győri közönség? Mennyire voltak  nyitott a zenétekre?

 Régebben már játszottunk Győrött, az a koncert nem sikerült olyan jól. Ez viszont fantasztikus volt. Kezdve azzal a korrektséggel, amit a tulaj tanúsított a zenekar iránt, folytatva a vendégzenekar segítőkészségével, és a közönség pozitív reagálásával. Voltak aki az előzenekar után távozni akartak, mert minket nem ismertek, de meggyőztük Őket, hogy hallgassanak bele a zenénkbe. Aztán valahogy lenn ragadtak, és koncert után még egy jót söröztünk-beszélgettünk Velük. Mindent összevetve nagyon jó volt Győrött, bármikor hívnak, mi megyünk.


 Készül a lemez. Hogy állnak a munkálatok?

  Októberben kezdjük a felvételeket, addig meg a dalok kiválasztása, és gyakorlása van. Több dal készült, mint amit a lemezre fel szeretnénk tenni, így ki kell választani közülük a legjobbakat. Mondjuk ez nem lesz olyan könnyű, mert öt teljesen különböző ember alkotja a zenekart, így majd jót fogunk vitázni a saját kedvenceket védve...:)
 Ez lesz a zenekar első nagylemeze, szeretnénk úgy bemutatkozni, hogy majd később kiadhassuk a Cherokee 25. nagylemezét is...


Visszakanyarodva az első kérdéshez. Kevés rockzenekar vállalta volna be ( ahogy kevés is vállalta be) a villamoson zenélést. Ti miért?
    
    Több oka is volt, hogy elvállaltuk ezt a fellépést. Először is, nagyon jó reklámnak gondoltuk. Sok helyen forog a zenekar neve, ami nagyon jó, népszerűsíthetjük magunkat. Másodszor, nagyon jó ötletnek tartjuk a Magyar Dal napját, és örülünk, hogy mi is részt vehettünk benne. Mondjuk egy riporterhölgynek a helyszínen elmondtam, hogy bízunk benne, hogy előbb-utóbb elérjük, a Magyar Dalnak ennél sokkal több napja lesz a későbbiekben...
 Harmadrészt érdekes kihívás volt a dalainkat áthangszerelni fél akusztikus verziókra.Fel is szeretnénk fejleszteni azt a programot is.

Köszönöm az interjút!

http://www.cherokee.hu/

http://www.facebook.com/pages/Cherokee/119077794794344?sk=wall

Mi először a Káosz rádió kapcsán kerültünk kapcsolatba. Lassan két éve már ennek. Mi történt azóta a zenekarral? Akkor, ha jól emlékszem a Mintha megébrednénk című dallal jelentkeztetek.

Igen, nagy élmény volt hallani a dalunkat egy országos magyar rádióban. Azóta szövegeket és dalokat írtunk, jó néhány szöveg még megzenésítésre vár.  Az idő során kisebb stúdiót sikerült itthon berendeznünk, ennek is köszönhető az új dal.

 2008-ban alakult a zenekar. Nem nagyon vagyok tisztában a romániai klubhelyzettel, de milyen lehetőségei vannak ott egy ilyen stílusban muzsikáló zenekarnak?

A romániai klubtulajdonosok nem feltétlenül ilyen beállítottságú zenekarokat keresnek, vannak nálunk lazább bandák is, akik szívesen éneklik, hogy ’Igyál sört!’. De gondolom, így van ez máshol is. Másrészt kisvárosban nem egyszerű elindulni, Kolozsváron például nagyon sok zenélésre alkalmas, hangulatos pub van. Makranczi Tamás barátommal volt alkalmunk ott zenélni még egy másik felállásban, akkor még gitárral a kezemben. A KOAN- nal legtöbbször fesztiválokon zenéltünk, de szívesen megyünk bárhová, ahová meghívnak.

 Néhány magyar portálon találkoztam a zenekarral. Ebből azért nekem nyilvánvaló a magyarországi orientáció. Merre felé próbálkoztatok?

Nem kizárólag Magyarország felé orientálódunk, de az egyértelmű, hogy magyar közönségnek szánjuk dalainkat. A KOAN-számok szöveg centrikusak, ezért fontos az értő közönség. Ugyanúgy megcéloztuk az erdélyi közönséget is. Egy székelyföldi rádiós tehetségkutató-versenyen a Mintha megébrednénk című szerzemény második helyezést ért el.

 Kaptatok valakitől segítséget? Mi a helyzet a román médiával?

A nagykárolyi kultúrház próbatermében ingyen próbálhatunk, ez elég nagy segítség. A romániai médiát illetően, Erdély egyik legnagyobb nézettségű hírportálja a napokban jelentetett meg egy cikket az új dal kapcsán, valamint Schervenka Endre zenei blogján többször is feltűnt a zenekar. A helyi rádió pedig holnap fogja bemutatni az új KOAN-szerzeményt.

 Mit jelent a KOAN? Jelent valamit, vagy ez egy mozaikszó?

A zenekar neve a távol-keleti zen-bölcseletből ered, és a lét alapigazságainak spontán felismerését szolgáló, tanító célzatú párbeszédet jelenti mester és tanítványa között. Szó sincs arról, hogy a zenekarnak bármi köze lenne a buddhizmushoz, számunkra a KOAN a hallgató és a mi közös ügyünket jelenti. 

Beszéljünk az új dalról. Nekem tetszik. Az egyszerűségében van a nagyszerűsége. Az első gondolatom természetesen Ákos volt, de nem is titkoljátok, hogy ő az első számú kedvenc. A dal 4 napja van fent a youtube-on. Milyenek a visszajelzések?

A Mindent semmiért című dal felvétele Marcel Floruţ (szintetizátor és zongora), Makranczi Tamás (basszusgitár) és Hóhágyi Gyula (ének) közös munkája. Elküldtem a dal bass-, strings- és énektémáját Marcel barátomnak, és ő mondhatni elvarázsolta a dalt szintetizátorokkal és zongorával. Érdekesség, hogy nincs a felvételen gitár mégis rock beállítottságú a dal.  Ezzel a számmal régóta készülünk. Létezik egy gitáros verzió is, amelyen Heveli László és ifj. Deák Endre (gitárok) is dolgoztak. Ez élőben hallható volt tavaly a Nagykárolyi Öröm Fesztiválon.  Végül is mégsem annyira új ez a dal.

Hogy milyen visszajelzéseket kaptunk az új szerzemény kapcsán? Meglepően pozitívakat, néhány nap alatt több százan megnézték. Az egyik hozzászóló Erdély himnuszának címezte: D.

3 éves a zenekar. Van tervben esetleg egy album?

Egy albumnyi dalt megírtunk már. Jól nézne ki egy lemez, reméljük, hamarosan stúdióba kerülnek a dalok. Addig is demókat készítünk, terveim szerint a következő dal a Kezdetek lesz, amit rögzíteni fogunk.

Egyéb tervek?

Legfőbb célunk jó dalokat írni, olyan dalokat, melyek hatással vannak ránk, és ezeket minél nagyobb közönséghez eljuttatni. 

Köszönöm az interjút.

http://www.facebook.com/pages/KOAN/112515355438706

Az ARTatlanok zenekar az évek során több  átalakuláson ment keresztül. Mostanra biztosnak látszik a négyesfogat és remélhetőleg az elszenvedett csalódások, mellyel annyi más zenekar is szembesült már, tapasztalattá formálódott és képesek lesznek a dolgokat más perspektívából vizsgálni.

Kérdéseimre Juhász Zsolt válaszolt.

 Az ARTatlanok zenekart 2004-ben alakult  és  lényegében 2006-ban kezdett el koncertezni illetve abban az évben készítette el első videoklipjét. Egy régebbi biográfiából az derül ki,  hogy 2006-ban ez a klip ment a VIVA-n. Mennyit javított ez a zenekar  népszerűségén akkoriban?
 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jelentett semmit. Hiszen a médiának nagy szerepe van a zeneiparban. De az igazán érdekes kérdés az, hogy a többi klipet, amit készítettünk miért nem játszották le. Vagy, hogy miért nem játszanak a külföldi multi kézben lévő médiumok szinte egyáltalán független magyar zenét! Milyen alkuk és mocskos anyagiak vannak annak a hátterében, hogy egyáltalán mit játszanak le.

Szóval nem érzékeny művészlelkeknek való az a világ. Ráadásul mi soha nem  a trend irányába igyekeztünk. Így az ottani jelenlétünkről annyit: Jó lenne, ha úgy működne a világ, hogy készít az ember egy jó klipet, és akkor azt televíziók lejátszanák. De ez abszolút módon most úgy működik, hogy csinálj egy jó klipet. Tegyél mellé egy millát, mert azt úgyis visszakapod (talán) jogdíjban, és akkor mi majd nyomjuk.


 2008-ban újabb klip, majd beindulni  látszik a dolog. Az  archívumban már budapesti koncertek is szerepelnek. Vidékre nem jutott  el a zenekar?


Valóban vidéken csak két-három koncertünk volt. Pedig mennénk szívesen, ha van, buli szóljatok!

 2008-ban napvilágot látott egy lemez is. Mit kezdtetek vele. Promótáltátok valamerre?


  Bepróbálkoztunk nagy multi kiadóknál. De ilyen a magyar zeneipar, azt a választ kaptuk, hogy ha hozunk hozzá pénzt is, kiadják. Az nem volt elég hogy felvettük, klipet gyártottunk hozzá. Én majdnem ebben az időben dolgoztam együtt a később Csézy néven ismerté vált énekesnővel. A válasz ugyan az volt. Ő később aztán szerencsésen talált egy befektetőt. Az ország nagy része meg is ismerte a nevét. Aztán úgy hallottam elfogyott a pénz. Ennyi volt. Sajnos a lemezipar úgy tűnik errefelé halott.

  2008-tól újra  rendszeresen koncertezik a zenekar. Merre jártatok, kivel léptetek fel?


Budapesten szerencsére majdnem mindenhol játszottunk már ahol érdemes és szeretik a rockzenét, meg a bluest. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk, hogy ahol játszottunk általában jó szívvel emlékeznek ránk és visszahívnak.

Gondolom az előző lemez elkészülte óta készültek új dalok. Nem terveztek egy újabb lemezt?


 Folyamatosan veszünk fel új dalokat, biztos, hogy van már megint egy lemezre való. Ahogy öregszünk, egyre közelebb kerülünk a blues-hoz, a nyugisabb zenékhez. De remélem egyre, jobbak érettebbek is leszünk. Ha nem fejlődnénk, nem is lenne érdemes csinálni.

 Hol láthatunk Benneteket legközelebb?

Szeptember 24-én a PeCsa Caféban az Alice Anton és a D.O.J. zenekarokkal.


http://www.facebook.com/pages/ARTatlanok/101618226599659

http://artatlanok.hu/
 

Reggel elhatároztam, hogy megpróbálom feljegyezni azokat a zenekarokat, különös tekintettel a magyar vs. külföldi relációra, amiket a több mint 1000 ismerősöm posztol egy adott napon a Facebookon.  Figyelembe vettem nem csak a youtube linkeket, hanem a rockzenei portálokon megjelent híreket és kritikákat is. Most lassan éjfél  van és nagyon komolyan elgondolkodtam valamin. Biztos, hogy az öli meg a magyar zenét, a magyar rockot és metalt, hogy a kereskedelmi tévék éves szinten több tucat új pacsirtát "termelnek ki"? Elbizonytalanodtam...

 A  mai hírekben, megosztásokban  szereplő zenekarok, amivel több tízezer olvasó  szembesült több mint 70%-ban külföldi. Hozzáteszem, hogy van köztük bőven harmadik, negyedik és sokadik vonalas is.  Ezt az információ halmazt értem természetesen a reggel óta az üzenőfalon megjelenő hírekre, tehát bruttóban. Ez a felmérés vonatkozhatna a tegnapi napra és a holnapira is. Vonatkozhatna lényegében  minden napra. Elvétve van egy-egy információ vagy link  magyar bandáról, és ha van is , nem olyan dömping- és bulvárszinten, mint a külföldiek esetében.

Tényleg érdekel valakit az, hogy XY külföldi zenekar dobosa összeveszett a gitárossal és most jaj mi lesz? Mekkora hírértéke van ennek akkor, mikor Dunát lehetne rekeszteni azokkal a magyar zenekarokkal, akik magas színvonalon muzsikálnak és képtelenek kilépni az ismeretlenség homályából. Sőt azokkal  is, akik régóta zenélnek, de még sem kapják meg az őket megillető figyelmet. Mit számít nekünk, magyaroknak, hogy több tízezer kilométer  távolságra innen milyen konfliktusok zajlanak egy olyan zenekarban, akit 1. talán az életbe sohase fogunk látni és hallani, 2. idejön egyszer egy évben, horribilis gázsiért, mi tök frankók vagyunk , hogy ki tudtuk fizetni és ennyi. Miért nem nézünk szét a saját portánkon is? Miért nem kapnak a magyar zenekarok is legalább ilyen figyelmet, TŐLÜNK? Tőlünk, akik a zenével foglalkozunk, akik arról írunk és ELVILEG  harcolunk azért, hogy a magyar rock és metal nagyobb figyelmet kapjon.

Kicsit paradoxnak érzem ezt a helyzetet.
Illetve azon túl, hogy parodoxnak, megfogalmazódott bennem az a kifejezés, amit jómagam is sokszor használok: irányított média. Ömlesztjük az olvasókra a külföldit és ehhez képest lényegesen kisebb százalékban publikáljuk a magyart.  És ha ömlesztjük a külföldit, akkor hűséges olvasóink elolvassák, rákeresnek, letöltik, pedig megtehetnék ezt a magyar zenekar esetében is. Ja, és annak elmehetnének a koncertjére , fillérekért. Kapnának ingyen cd-t is, mert a magyar zenekarok nagy többsége már nem eladásra gyárt, hanem osztogatásra.
A kérdés persze az, hogy mire van igény?

Térjünk csak vissza a bulváros-celebes sztorihoz. Arra van igény, amit a nagy hatalmú média közvetít. Azon már elgondolkodott valaki a rockzenei újságírók közül, hogy mennyire képes a megjelent írásaival igényt formálni? Képes. Akkor meg miért várjuk bármelyik más médiumtól, hogy magyar zenekarokat támogasson? Mi lenne, ha mondjuk minden rockportál 1 hónapig csak magyar zenekarokról és magyar eseményekről írna? Csökkenne az olvasottság. Talán. De idővel az embereket érdekelné a magyar is. Biztos vagyok benne. Mert ez is egyfajta irányított média.

Ez olyan, mint az utazás. Szép város Párizs és Róma is. Prágáról már nem is beszélve. De Budapest...Budapest a miénk és gyönyörű.

 

Aki volt már a győri Shadowban, megtapasztalhatta a hely és a szervező vendégszeretetét. Ez a vendégszeretet és remélhetőleg sok-sok érdeklődő fogja várni szeptember 17-én a Twister zenekart , mikor is  önálló koncertet adnak a kávézóban.

A zenekarnak pár hónapja jelent meg első lemeze, Az Ördög lánya, melyet most, a budapesti lemezbemutató után, több vidéki városban is bemutat.
A dalok mindegyike slágergyanús és igazán fülbemászó, de a koncerten biztosan el fog hangzani a legnagyobb sláger, a Megkísértés is.

Twister koncert
2011.09.17.
Győr, Shadow Rock Café
Kapunyitás: 20:00
A belépés ingyenes!

Szeptember 24-én a fenti három  zenekar fog nagyon durva zúzást elkövetni a Pecsa Caféban. Szeretnénk kedvet csinálni Nektek ahhoz,hogy eljöjjetek, jobban megismerjétek őket  és velünk bulizzatok.  Ezért egy játékra hívunk Benneteket.

Azontúl, hogy az első 40 vendég választhat egy Engine vagy egy Steroid cd-t a belépője mellé, 5 szerencsés ingyen jöhet be a rendezvényre. Hogy mit kell ehhez tenni? 

Először is válaszolni három egyszerű kérdésre és lájkolni a a  zenekarok  facebook oldalát. Vigyázat! Ellenőrizzük:)

 
A kérdések:

Melyik az az esemény, amely ezt a három zenekart összeköti?
A három zenekar közül melyik dolgozik már a következő albumon?
Melyik zenekar nem budapesti?

A helyes megfejtéseket ide várjuk: metalkilincs@gmail.com
A határidő: szeptember 16. péntek


http://www.facebook.com/Ejfeny
http://www.facebook.com/pages/Steroid-zenekar/178057448872150
http://www.facebook.com/enginemusic

Idén ünnepli 5. születésnapját a Rockerek.hu. E  jeles évforduló alkalmából  tavasszal már részesei lehettünk pár remek koncertnek, sőt egy erdélyi turnénak is. Vége a fesztiválszezonnak, újra beindulnak a klubkoncertek és újra ünnepelünk, november 19-én a révkomáromi RÉV-ben ( Tiszti Pavilon) az Akela koncertjével. A nagy eseményhez három vendégzenekar is dukál: Corelosa, ParanoiD, Bastards of Bodom

A Facebookon egy nyereményjáték is várja az érdeklődőket. Azok  akik erre az eseményre meghívják összes ismerősüket, valamint megosztják az eseményprofilt üzenőfalukon kétszer két darab belépőt nyerhetnek.

A rendezvényen Rockerek.hu-s pólók is vásárolhatók 6 Euroért.

Corelosa, ParanoiD, Bastards of Bodom, Akela

2011. november 19.
RÉV (Tiszti Pavilon)
Pevnostný rad 142.
Komárom, Slovakia
Belépő : 5 euró
Kezdés : 20.00
Elő- és utóbuli : Club25

http://rockerek.hu/
 

Amint azt már bizonyára mindenki tudja, idén szeptember 11-én, azaz most vasárnap lesz a Magyar Dal Napja.Az ország számos városában zajló rendezvényen nem csak a fellépők, de általában a magyar zenészek ismét megköszönik azt a tiszteletet, amit a rajongók a zene megvásárlásával fejeznek ki.

A "Vetted? Kösz!" kampány keretében a zenevásárlók újabb belépőket nyerhetnek a jövő nyári fesztiválokra, vagy akár újabb CD-csomagokkal lehetnek gazdagabbak.
Hogyan nyerhetünk?
A www.kösz.hu oldal különböző pontjain elhelyezve három jelszó található. Aki megjegyzi mindhármat, és elmegy a Magyar Dal Napja bármelyik eseményére, egy-egy "Vetted? Kösz!" feliratú lufit kaphat a koncertek közötti sorsoláson, mindegyik lufiban egy sorsjeggyel. S ha szerencséje van, a lufiban nyertes szelvény lesz...

Érdemes tehát megkeresni a jelszavakat - látogasd meg Te is a www.kösz.hu oldalt!